Idén márciusban 75 éve, hogy Budapesten megjelent az Újvári Péter szerkesztette Zsidó Lexikon. Elsősorban a magyar zsidó vonatkozásokat tárgyalta, de már előszavában megígérte egyetemes zsidó lexikon létrehozását "mert ilyen monumentális vállalkozás a gazdagabb jövő feladata". Sajnos a jövő holocaustot és elszegényedést hozott, a túlélésért vívott küzdelem gondjai között feledésbe merült a régi terv és a rendszerváltás után fellendült zsidótárgyú könyvkiadás sem vállalhatta magyarnyelvű zsidó lexikon kiadását, amelynek hiányát a hazai judaisztika-tudomány és az érdeklődő közönség egyaránt érzi. Bizonyítéka ennek a külföldi zsidó lexikonok rongyossá olvasása a könyvtárakban!
1985-ben megjelent Jólesz Károly Zsidó hitéleti kislexikona, amely címének megfelelően a zsidó szokásokkal, ünnepekkel, liturgiai és egyéb vallási törvényekkel ismertette meg olvasóit, nem foglalkozva a gazdag kulturális és történelmi örökséggel.
A zsidó kultúra lexikona a világhírű Larousse kiadónál jelent meg 1998-ban, javított és bővített kiadása 2002-ben követte. Szerzői a francia zsidóságban az elmúlt évtizedekben többségre jutott szefárdok szemléletét érvényesítik, megközelítés és tárgyalásmódja nem a nálunk megszokott, nagyobb teret kap benne a keleti zsidóság és az iszlám kultúra kölcsönhatása. Törekszik a mű a gazdag zsidó kultúrkincs minél teljesebb bemutatására, bemutatva vallási szokásokat, történelmi eseményeket, jelenlegi helyzetet, helyszíneket Izraelben és a diaszpórában, személyiségeket, alkotókat. Nem kerüli meg a szomorú és gyakran neuralgikus zsidó múlt kényes kérdéseit (Szócikket kap Kasztner Rezső), tárgyalja az összes fontosabb zsidó szellemi áramlatot, képet ad a zsidó identitás különböző szintjeiről. 
Vallás és filozófia mellett más kulturális értékeket is méltányol, megjelenik lapjain világi irodalom, színház, film, zene és képzőművészet is.
Szóhasználata modern, pl. marranos szubkultúrát említ, sajnos előfordulnak hibás adatok, főleg dátumok, a tragikus Wannsee-i konferenciánál is. Kiemelkedően jó a második világháború utáni rész tárgyalása, végre Kelet-Európa is megfelelő súlyt kap az értékelésben.
Szempontjai néha sajátosak, nem kap szócikket Dubnow, Graetz, Zunz, de Hillesum és Ehrenburg igen. 
Történeti alapon tekinti át a zsidó kultúra eredményeit, a kronologikus sorrendet földrajzi tagolás segíti, már a szócikkek végén is megadja a vonatkozó irodalmat. A magyar kiadó megőrizte az eredeti lexikon bevált Larousse-féle beosztását és utalási módszerét. Fordítás, nem magyar változat, a magyar vonatkozású kiegészítéseket is a francia szerzőpáros írta. Benne vannak a magyar zsidóság nagy alakjai: Goldziher Ignác, Scheiber Sándor, Vámbéry Ármin de Szenes Anikó is. Segítségükre volt a magyar anyagnál a szerzőknek Haraszti György professzor, a kötet szaklektora, a magyar zsidó irodalomról szóló rész az ő tartalmas műve.
Válogatott irodalomjegyzék segíti a tárgyban való további elmélyülést, terjedelmes személy- és helynévmutató könnyíti meg a tájékozódást az amúgy is jól rendezett anyagban.
Megállapíthatjuk, hogy a kötet, terjedelmi határain belül nemcsak értékes és érdekes olvasmány, hanem hasznos segítséget nyújthat a zsidó kultúra iránt érdeklődők széles táborának.

Róbert Péter