Oláh János: Judaisztika
III. |
Csinos
küllemű, gazdag tartalmú könyvet tett elénk ünnepi ajándékul Oláh János,
tanítványait idézve az eszményi tanár. Judaisztika sorozatának harmadik kötetét.
Az első kettő az ünnepek, szertartások, halachikus szabályok ismertetésével
foglalkozott, új műve a zsidó mindennapok világáról, használati tárgyakról,
jelképekről, pl. mezuza, tfilin, mágen Dávid, a hagyományos közösség központját
(zsinagóga bét kneszet) személyzetéről (rabbi, melámed, majl, házn) nyújt
részletes tájékoztatást.
Kitűnő tankönyv, talán több is annál Ajánlható minden érdeklődőnek, hasznos
olvasmányként. Gondosan körüljárja a választott témát. Nem lexikális címszavakat
közöl, hanem a forrásmunkák megjelölésével pontos definíciót. Forgatnivaló
könyv. Számos kérdésre ad választ, amelyet az eddig ismert kézikönyvek ilyen mélységben
nem érintenek. Ugyanakkor jól érthető, követhető, nem tudományoskodó. De az
elmondható, hogy állításait alapos kutatás előzte meg.
Talán a legnagyobb érdeklődéssel a mágen Dávid (népszerűbb nevén mogen Dovid)
című alfejezetet olvastuk. Fontos jel, annak is viselnie kellett hajdani időkben, aki
csak annyit tudott a sárga csillagról, hogy megkülönböztetésül szolgál. Gyakran
rákérdeznek az eredetére és nehézkes a válasz, mer magyar nyelven részletes
publikáció e tárgyban nemigen ismert. Szó szerint Dávid pajzsát jelenti, nem
lehetetlen, hogy az is csillag alakú volt. Két, egymásra fordított, ellentétes
irányú háromszöget értünk az elnevezés alatt, melynek sarkain hat másik
háromszög formálódik. Oláh János a régészeti és a vallási megközelítést is
megemlíti. Az előbbi szerint elképzelhető, hogy ind eredetű mértani ábráról
vanszó. Zsidó vonatkozása: a hetedik századból ránk maradt libanoni sírkövön,
melyet Jehosua ben Aszájáhu sírja fölé emeltek díszítésül szolgált a hatágú
csillag. A II. században egy zsinagógán tűnik fel, a délolaszországi Tarantóban
található egy sírkő, időszámításunk VI. századából, amelynek felirata:
"Leon dávid feleségének sírja". A Dávid szó elé egy hexagramma (
hatszög) van bevésve. 1476-ban Mátyás és Batrix esküvőjén a tisztelgő zsidók
zászlaján már szerepelt a Dávid csillag. A budai kis zsinagógában (ma múzeum a
Táncsis Mihály úton) szintén ott van a falon az említett jel. Számos hitközség
pecsétjén már a középkortól ábrázolták a mágen Dávidot.
Vallási megközelítésben az Atyák bölcs mondása tartalmazza a háromszögek
megokolását. Simon az igazságos - a Szent Gyülekezet egyik utolsó tagja mondta:
"három dolog a világ alappillére (ezen áll a világ) a Tóra, I.ten szolgálata,
és a jócselekedetek" A magyarázat szerint ez a fölfelé mutató földi
háromszög. Rábán Simon ben Gámiél mondotta: (I. 18.) Három dolgon áll a világ:
igazságon, jogon (törvényeken) és a békén. A magyarázat szerint ez a lefelé
mutató égi háromszög. Ha a két háromszög egymásra talál, akkor élhet igazán
harmóniában az emberiség. Egyébként a legfontosabb imánk a Smá Jiszráél is hat
szó. Írástudók tudni vélik, hogy Dávid pajzsán 72 betűs I.ten név állt és ez
védte meg a harcmezőn a királyt.
A kabalista irodalom pl. Ráziel, vagy Zohár magyarázata szintén foglalkozik a
sokszöggel és állítja, hogy ez ősi eredetű.
A szerző a bőség zavarával küzd. E témáról oldalakat, sőt önálló könyvet
lehetne írni. Oláh János végig küzd a dilemmával, tömören szeretné kifejezni
magát, mégis úgy, hogy a vállalt tájékoztatás kielégítő legyen. Ez többnyire
sikerül is neki.
Tetszett a sófár-fúvás okainak részletes felsorolása, a zsidó szokások,
üdvözlések bemutatása. A pozitív példákat folytathatnánk, mert a kásrutról, sőt
a jellegzetes ételekről italokról, a fejbefedésről és még számos dologról
olvashatunk e könyvben.
Talán annyit hozzátennénk, hogy a sábáti étrendben említett gefiltene fish
(töltött hal) a háború előtt inkább az ország keleti felében volt ismert. A
fővárosban, sőt Európa nyugati részén a halkocsonyával kezdődött az ünnepi
vacsora.
Megjegyezzük, a gyászoló erősítő lakomájához a szomszédok a végtelen fájdalmat
jelző kerek ételek (tojás vagy lencse) mellett szimbolikus okokból a vigasztaló
poharat (Jeremiás XVI.7.) nálunk nem szokták felszolgálni, mert ezt a rövidített
Sulchán Aruch nem tartalmazza, Jszef Káró eredetije azonban igen De ez inkább szefárd
körökben használatos. Askenáz vidéken vannak olyan közösségek, ahol a gyász első
hét napján szombat kivételével a bor mellett a húst is kerülik. Talán ezt is
érdemes lett volna megjegyezni, ha már az idézetet közölte.
Komolyabb kifogásunk, hogy a mikve, a rituális fürdő nem szerepel fejezetként, pedig
a vallásos élet meghatározóan fontos intézményének számít a tükörsima medence.
Mindez nem rontja örömünket, mert biztosak vagyunk benne, hogy az érdeklődés igen
hamar új kiadást fog eredményezni, ahol a hibákat és más felmerülő esetleges
kifogásokat korrigálni lehet.
Ennek reményében javaslattal élünk. Oláh János háromkötetes Judaisztika sorozata
nélkülözhetetlen tájékoztatást nyújt minden érdeklődőnek és vallást
gyakorlónak. Az első két kötet nem túl terjedelmes. Ám tartalmilag szintén gazdag.
Elkapkodták, már nem kapható. Érdemes lenne egy kötetben kiadni az egész anyagot,
praktikusan áttekinthető lenne a sok tudnivaló. Kár, hogy a szép címlap tervezőinek
neve nincs feltüntetve.
Neki és a többi segítőnek, a kiadónak, a főszerkesztő Dr. Schőner Alfréd
rektornak a sorozatszerkesztő Haraszti Györgynek és természetesen a szerző Oláh
Jánosnak elismerő jelképes kézfogásra nyújtjuk kezünket.
Deutsch Gábor |