Sok
könyv szól a XX. századi nagy népírtás szörnyű folyamatáról,
a Holokausztról. Fogynak a megemlékezők, gyarapodnak a
különböző terjedelmű, célú és színvonalú kiadványok.
Lebovits Imre : Zsidótörvények, zsidómentők címe könyve nem
tartozik ezek közé, nem sorolható a vészkorszak irodalmának
eddigi csoportjai egyikébe sem. Az Ex Libris kiadónál
megjelent kötet nagyobb része a jeruzsálemi Jad Vasem magyar
kitüntetettjeinek állít emléket, Komoróczy Géza professzor
szép előszava szerint Pantheon, azoknak a magyaroknak a
dicsőségcsarnoka, akiket - holtukban, életükben - Izrael
Állam a megmentettek tanúsága alapján, szigorú elbírálási
eljárásban kitüntetésre méltatott.
Szól a könyv arról is, miért volt szükség az ő
önfeláldozásukra, nemegyszer hősiességükre, hogyan alakult
ki az életveszély nagy tömegek számára. Zsidótörvények,
munkaszolgálat, vesztőhelyek szomorú összegzése a könyv első
felének feladata. Párt- és kormányprogramok, választási
eredmények jelzik a közgondolkodás manipulálását, amely a
szintén részletesen elemzett zsidótörvényekhez vezetett,
egészen a tragédia 1944-es végkifejletéig.
Ekkor már sok a fővárosi rendelet, annál inkább hiszen a
vidékiek már gettóban, később deportáló marhavagonokban
vannak: csillagos házak kijelölése, élelmiszerjegyek
megvonása, budapesti gettó és - közvetlenül az ostrom előtt
- a zsidó utcanevek megváltoztatása.
Hadtörténetileg is érdekes a munkaszolgálattal foglalkozó
fejezet. Utasítások rontják az amúgy is embertelen
bánásmódot, amelyet a parlamentben Baky László még
súlyosbítani akar. Esettanulmányok mutatják be Muray Lipót
nagykátai poklát és a harctéri rémségeket. Nem feledkezik
meg Nagybaczoni Nagy Vilmos és tiszttársai érdemeiről a
munkaszolgálatosok érdekében, akik sajnos nem tudták a
többséget megmenteni a 4. fejezetben Kamenyec Podolszktól
Pusztavámig felsorolt tömeggyilkosságoktól. A volt „muszosok”
- néha már csak hozzátartozóik – iszonyú kínzásokról,
oktalan megalázásokról számolnak be, emberi sorsok villannak
fel a könyv lapjain.
Nagy értékű a könyv második felét kitevő 700 zsidómentő
története, amelynek bevezetése összefoglalja a
próbálkozásokat, amelyek sajnos a fővárosra korlátozódtak.
Külön alfejezetek szólnak az elkülönített százezrek szörnyű
körülményeiről, de külön köszönetet mond a budapesti
mentőszolgálatnak, akik néha rendőrökkel együtt adtak
segítséget.
Felsorolja a Yad Vashem Intézet kitüntetettjeit,
cselekedeteik leírásából kibontakozik ennek a sötét
korszaknak a története. Zömük budapesti, vidéken nehezebb
volt embereket rejtegetni. Pártfogoltjaik általában életben
maradtak, kézenfekvő a tanulság: ha többen lettek volna ezek
az Igaz Emberek, akkor biztos sokan túlélték volna a
megszállást és a nyilas uralmat.
Dokumentumok zárják a kötetet, megrázó szemelvények hozzák
közelebb az eseményeket, kronológia, térkép, irodalomjegyzék
segít a tájékozódásban.
Róbert Péter
2008.05.20
|