Avigdor Hameiri ismert klasszikusa a modern héber irodalomnak.

Első műveit még Feuerstein néven írta, de használta a Kova vezetéknevet és az Albert személynevet is, sőt oroszországi kényszertartózkodása alatt Anton Germanovics Slezakként jelentkezik.

Változatos életútja egy kis kárpátaljai faluból vezetett jesivákon és Rabbiszemináriumon keresztül az életét betöltő cionista mozgalomig, a galiciai harctérre és az orosz hadifogolytáborba, majd Palesztinába, az épülő országba.

A Múlt és Jövő kiadó Hágár sorozatában A daloló máglya címmel jelentette meg önéletrajzát és 1916-ig született magyar nyelvű írásait, bemutatva ennek a pályának magyar szakaszát.

Lebilincselően érdekes magyar-zsidó életképeket olvashatunk a békebeli zsidóság társadalmáról, hatalmas tablót ad a kor kulturális és vallási életéről.

Szülőhelye Kárpátalja a maga nemében páratlan gyűjtőhelye kora zsidó életformáinak és típusainak. Itt a világon a legmagasabb a földműves zsidók aránya, de vannak zsidó erdőtulajdonosok, gyárosok, nagykereskedők, nézeteik szerint pedig chaszidok, magyar hazafiak, baloldaliak és cionisták is köztük. Az utóbbiak nagyon kevesen, több oldalról támadva, de a fiatal Avigdor mégis hozzájuk csatlakozik. Héberül amúgy is tud, jesiva után a Rabbiképző gimnáziumában folytat tanulmányokat, amelynek század eleji képe a kötet talán legjobban sikerült része.

A diákok rokonszenveznek az új irányzatokkal és a cionizmussal, a tanárok annál kevésbé! Mint mindenütt, itt is sok nevet, adatot említ, ezek nagy erényét képezik a könyvnek.

Konfliktusa támad Balog Árminnal, aki különösen gyűlöli a cionizmust. (Nem írja, de a Rabbiképző tudós könyvtáros-professzora nyugdíjba menetele napján kikeresztelkedett. János fia már katolikus egyháztörténetet kutatott – mégis meggyilkolták 1944-ben!)

Tisztelettel ír Blau Lajos professzorról, a nagy tudósról. Nagy hatással van az ifjúra Ady, akivel személyes barátságba kerül. Műveit, személyét kapcsolatba hozza a cionizmussal, amelyet Ady megértéssel szemlélt.

A Függelékben olvashatjuk a szerző Ady és a Biblia című esszéjét, valamint 1916-ig megjelent verseit és publicisztikai munkásságát. Feltűnnek lapjain a korabeli Budapest kulturális életének jellegzetes alakjai, történeteket, dokumentumszerű leírásokat közöl.

Kitör a világháború, egyenruhát ölt, megtapasztalja a háború arcát, tanulmánya a háborús héber újságokról sajtótörténeti jellegű és értékű.

Két tanulmány elemzi Hameiri munkásságát. Alon Rachamimov, a tel-avivi egyetem kutatója, az osztrák-magyar monarchia viszonyai között vizsgálja helyzetét, különös tekintettel az első világháborúra. Ő az egyetlen héber író aki ennyit és ilyen változatosan ír a nagy vérözönről – érdemes lenne életművének e részét alaposabban összegyűjteni!

Kőbányai János Hameiri „Ady-éveit” és magyarországi munkásságát mutatja be, sok idézettel, nem feledve fordításait sem. Ez a filológiai alaposság az egész könyvre jellemző, a rengeteg lábjegyzet pótolhatatlan ismereteket ad az olvasónak – a szórakozás mellé!

Ajánljuk a könyvet irodalom és történelem iránt érdeklődőknek egyaránt!