Szita Szabolcs:
Aki egy embert megment - a világot
menti meg
Szita Szabolcs történész professzor évtizedek óta kutatja a magyar holocaust
históriáját. "Aki egy embert megment - a világot menti meg" című a Corvina
Kiadó Faktum sorozatában most megjelent könyve a tizenötödik e szomorú tárgyban,
egy korszakból amely egyszerre volt a kegyetlenség, szenvedés de egyszerre a
helytállás, segíteni akarás kora.
Régebbi művei már érintették az 1941-ben alapított Budapesti Segély és
Mentőbizottság tevékenységét, amelynek egyik vezetője, Kasztner Rezső 1944-ben
tárgyalásaival ezreket mentett meg a deportálástól. Tevékenysége nem volt mentes
ellentmondásoktól, gyanú árnyéka vetődött rá, 1957-ben Izraelben merénylet
áldozata lett. Rejtélyes sorsa sokakat megihletett, Szita Szabolcs műve az eddigieknél
alaposabban világítja meg az eseményeket és azok hátterét.
Bemutatja a tragédia szereplőit, gyilkosokat és áldozatokat. Az 1941-1944-es években
a magyar zsidóság a megszállt vagy Hitler-szövetséges országok közül a
legszerencsésebb volt. Zsidó lakossága reménykedett, hogy átvészeli a nehéz
időket, nem szívesen vett tudomást a környező országok zsidóinak rettenetes
sorsáról. Csak a hivatalos zsidó képviselet által nem kedvelt cionista mozgalom és
az általuk létrehozott Mentőbizottság segítette a lengyel és szlovák menekülteket,
szorgalmazta a Palesztinába való kivándorlást, amely eleinte az érdeklődés hiánya,
később a háború és az angolok magatartása miatt nagyon keveseknek nyújtott alkalmat
a túlélésre. 1944.március 19. után megváltozott a helyzet!
Amiről azt hitték, hogy nálunk nem történhet meg - közvetlen veszéllyé vált!
Kétségbeesetten keresték a megmaradás módozatait, felértékelődtek az addig
lenézett és mellőzött tettre kész cionisták kapcsolatai, szervezettsége.
Megpróbálkozott a zsidó vezetés a diaszpóra zaklatott történetében évszázadok
óta alkalmazott ősi védekezési módszerekkel: kivándorlás, megvesztegetés. Ezekhez
pénz kell, és úgy látszott van remény arra, hogy az egyre szorultabb háborús
helyzetben az SS vezetése anyagiak ellenében hajlandó megengedni a magyar zsidók
távozását.
Őszinteségüket megkérdőjelezi többek között az a tény, hogy Auschwitzban már
előkészületeket tettek a magyar zsidók százezreinek "fogadására", pl.
meghosszabbították a vasúti rámpát.
Nem hallgatja el a könyv azt az ismert tényt, hogy a "csere" végül a
szövetségesek közönye miatt hiúsult meg, ahogy a haláltáborok bombázása is. Új
adatokat tudunk meg az ismert folyamatról, a német terror gépezetének
felépítéséről, működéséről, a tárgyalásokról, amelyeken a megtévesztés
játszotta a legnagyobb szerepet.
Tisztázza Kasztner történelmi alakját, nem feledve eredményes akciójának kétes
részleteit sem.
A Kolozsvárról Budapestre jött cionista vezető méltó utódává lett a régi
századok híres "stadlanjainak", a közvetítőknek, akik veszélyes időkben
tárgyalással, ajándékokkal próbálták megmenteni közösségüket. Munkájuk
veszélyességét talán az jellemzi legjobban, hogy gyakran tárgyalásra indulva halotti
inget vettek ruhájuk alá.
Követi a könyv ismert, előkelő zsidó családok, tudósok sorsát, helyet kapnak
német megbízottak sokat vitatott cselekedetei is. Megjelenik a könyvben az eddig
kevéssé vizsgált gazdasági háttérben folyó manipulációk, az ideküldött német
"szakértők" pénzéhsége, a zsidó tulajdonú gyárak elkótyavetyélése.
Tisztelettel adózik a hazai zsidó ellenállást kizárólag és egyedül képviselő
cionista fiataloknak, akik a sajátos magyar viszonyok között hősies és viszonylag
eredményes embermentést valósítottak meg.
A szerző 1945 után is követi könyve szereplőit, a valódi és magukat annak
kikiáltó zsidómentőket, az események kapcsán utólag összecsapó szenvedélyeket.
Sokféleképpen lehet napjainban is vélekedni Kasztner tárgyalásairól, de több mint
másfélezer zsidó megmenekülése a náci pokolból és tízszer annyinak Auschwitz
helyett a túlélésre jóval nagyobb esélyt adó ausztriai kényszermunkára vagy
Theresienstadt "mintalágerébe" kerülése az ő érdeme. Így a könyv
címéül szolgáló idézet: "Aki egy embert megment - a világot menti meg"
új értelmet kap, valóságos értékítélet az ő esetében.
Gonosz fintora a sorsnak, hogy aki oly bátran szembeszegült az őt gyakran
letartóztatással és halállal fenyegető náci "tárgyaló partnerekkel"
izraeli polgártársa golyójától vesztette életét Tel-Avivban, 1957-ben.
Szita Szabolcs könyve jelentékenyen gazdagítja a téma széles irodalmát,
olvasmányossága, illusztrációkkal alátámasztott érdekessége nem csorbítja
tudományos értékét, amelyet lábjegyzetei és névmutatója is növel. Elolvasása
különösen a fiatalok ismereteit gyarapíthatja, de mindenkinek ajánlott.
Róbert Péter
|