Az első világháború százéves évfordulóján régi adósságot pótolva sok könyv emlékezik a nagy összecsapásra, a semmit meg nem oldó iszonyú vérontásra.

A Napvilág kiadó derekasan képviseltette magát, eddig majd féltucat könyv jelent meg gondozásában a zajló centenáriumról.

"1916 a fordulat éve. Tanulmányok a Nagy Háborúról" címmel Egry Gábor és Kaba Eszter szerkesztésében kilenc tanulmány kutatja az első világháború vitatott kérdéseit, különös tekintettel a sok szempontból döntő 1916-os esztendőre.

Érdekes választás ez, hiszen általában 1917-et tartják a döntő évnek az USA hadba lépése, a forradalmi Oroszország kiesése, haditechnikai újdonságok révén de a kötet szakit ezzel és egy évvel korábbra teszi a dátumot. Mivel indokolja ezt az állítást? A harcoló felek elérték hagyományos teljesítőképességük határát, változásra volt szükség. Államilag kellett szabályozni a termelést-fogyasztást, munkába állítani a nőket, szabályozni a háborús sajtót.

Magyar szempontból az Erdély elleni román támadás és német segítséggel történő visszaverése a fő esemény. Úgyszintén szimbolikus jelentőségű, hogy az elmúlt korszak három jellegzetes alakja - Eötvös Károly a tiszaeszlári védő, Görgei Artúr tábornok és maga a király, I. Ferenc József ez évben hal meg.

Gyáni Gábor a folytonos harcok hatását vizsgálja a frontkatonákra és a hátországi nehézségeket, amelyek az "otthoniak lankadásához" vezettek. Megtudjuk, hogy a német vezetés 1918-ban még csak az ellentámadás előkészítésére kért fegyverszünetet és Lukács Györgynek bankár apja szerezte meg felmentését a frontszolgálat alól.

Tomka Béla a háborút megelőző változásokat, a találmányok politikai hatását összegezi.

Egry Gábor a nacionalizmusok erősödéséről ír a Habsburg monarchiában. Sorra veszi az egyes nemzetiségeket és megítélésük fronthelyzettől függő változásait.

Rigó Máté erdélyi iparmágnásokat állit példának a háborús nyereségre.

Balázs Eszter a román támadást követő „szellemi remobilizáció” adataira hivatkozik, külön fejezetet szentelve a zsidók „hazafias önpróbájának”.

Paksy Zoltán a magyarországi hadifogolytáborokba viszi az olvasót. A jó bánásmód nem védett a járványoktól, a ”nyugodt és készséges foglyok” dolgozhattak, amiért "tábori pénz" járt. Háború után a táborokba internáltak kerültek (negyedrészük zsidó volt)!

Két tanulmány is foglalkozik a nők háborús helyzetével, akik egyre több feladatot vállalnak át a bevonult férfiaktól.

Umbrai Laura zárásul a főváros háborús élelmezését elemzi, hogyan próbáltak meg úrrá lenni az egyre súlyosabb nehézségeken. Megjelenik a jegyrendszer, a vajat és zsírt a már ismert margarin pótolja. Divatba jön az ősmagyarok óta elfeledett lóhús, 10 hadikonyha előtt sorakoznak a szűkölködők. (Weisz Manfrédét és a zsidó jótékonyságot nem említi!)

Sokat segíthet ez a könyv a háború eseményeinek, főleg az összeomlásnak a megértéséhez. Következtetéseit adatok sora, imponáló jegyzetapparátus támogatja. Az említett nevek, események érdekessé, olvasmányossá teszik az anyagot, a kevés kép jó érzékelteti a háború mindennapjait!

Róbert Péter
2018.02.04