Érdekes és szép könyvet vehetnek kézbe a helytörténet iránt érdeklődő olvasók. Köszönhetően egy többoldalú együttműködésnek, és jele a kerületi szlovák önkormányzat jó munkájának. Több szerző munkájának eredménye, több területre ad betekintést, sokat mond nekünk ez a könyv! Nézzük, miről szól!

A könyv képei itt tekinthetők meg

Először a 19. századi Pest-Budát mutatja be, ahol a magyar nyelv még kisebbség, a szlovák a harmadik legnépesebb csoport, a vándorkereskedő "emberséges tótok" fontosak a lakosság ellátása terén, de az építőiparban is sokan dolgoznak.

Eszembe jut a mondás: ha lebontottak egy házat "elvitték a tótok". Sokan ott is maradtak a felépült házban, mint házmesterek. Nyelvtudásuk sokat segített a lakóknak az ostrom után a szovjet katonákkal való érintkezésben. Legtöbben a Józsefvárosban voltak (Slovakische Festung), de Angyalföldnek is alapítói.

Tutajokon ("talp") jöttek, amelyek szétbontva a pesti házak értékes faanyagát adták, ők maguk a gyárakban találtak munkát és szűkös megélhetést.

A "Lepsi" negyed legszegényebb részét "Zasrana plachta" néven emlegették egykor! Magyar irodalmi nagyságok is kerültek ki közülük, pl. Berda József Váci úti lakóhelyén emléktábla is van. Pont egy kozmetikai üzlet mellett, pedig akik ismerték tudják, hogy nem sokat adott külsejére, öltözködésére.

Kassák Lajos is itt lakott a róla elnevezett utcában, élete végéig őrizve felvidéki kiejtését. Szorgalmas munkások, derék békés emberek voltak az itteni "tótok"!

Ruházatuk, a családok nevei és sok érdekes, néha jóízű humor jelenik meg a könyv lapjain, bővítve ismereteinket erről a velünk élő népcsoportról.

Külön fejezetek szólnak az egyes megyék, Liptó, Árva tutajosairól, szokásaikról, körülményeikről valódi néprajzi alapossággal. Még a vezényszavakat is megismerjük, amelyekkel túl kellett harsogni a víz robaját.

Bizony veszélyben gyakran elhangzott: "varuj dum!" (óvd a lelked), az S.O.S. megfelelőjeként. Ha mégis bekövetkezett a szerencsétlenség a legközelebbi faluban temettek, mellé téve pipáját némi dohánnyal. Néha érdeklődő idegenek is utaztak tutajon. Az 1900-as évek elején magyar írók tettek rövidebb utat a Vágon, írtak is élményeikről.

Sajnos a határok változásával 1918 után lehanyatlott a tutajosság, nem ittak áldomást a tutajosok a komáromi Reich-kocsmában. 1936 volt a legnagyobb hanyatlás éve, bár Árva megyéből egész 1957-ig indultak tutajok, egyre fogyatkozó számban.

De Angyalföld még hálásan emlékezik szállítóira, akikből sokan lettek lakósai.

Sokat köszönhetünk nekik, ne felejtsük őket!

Róbert Péter
2017.11.22