Lőrinc László:
Életmódtörténet
Anyagi kultúra 1500-tól napjainkig
|
Akiket érdekel, hogyan éltek elődeink elmúlt századokban nagy
örömmel fogadták Lőrinc László történész új könyvét, amelynek
címe (Életmódtörténet) megegyezik az előző kettővel, csak míg
amazokban az őskor, ó- és középkor társadalmának szellemi és
anyagi kultúráját ismerteti meg különböző korú olvasóival - a
sikert jelzi eltűnésük a könyvesboltokból - a harmadik
terjedelmes kötet alcíme már csak Anyagi kultúra 1500-tól
napjainkig. Ennek viszont magas színvonalon tesz eleget,
megígérve a szellemi élettel foglalkozó folytatást!
Elmélyedve a könyvben igazat adunk a szerző tagolásának, olyan
hatalmas adattömeget kapunk, amely önmagában is élményt nyújt,
azonkívül az életmód összefügg a társadalmi helyzettel,
szokásokkal, vallással és ezekről bőven esik szó a műben. Lőrinc
László tanári munkája és tudományos eredményei közismertek,
számunkra különösen érdekes hogy a Shoa alapítványnak tartott
óráját Steven Spielberg is meglátogatta!
A nyitó Népesedés és élelmezés fejezet rámutat, hogy az időszak
elején nem a születések számának növekedése, hanem a
meghosszabbodott élettartam eredményezi a lakosság számának
növekedését, amely együtt jár a hiányos táplálkozással, még a
testmagasság is csökken.
Mai szemmel furcsa, hogy az első "páncélos" konzervek nyitásához
véső és kalapács kellett. Szilárd Leó és Einstein 1925-ben
közösen szabadalmaztattak egy mágneses hűtőszekrényt. Dobozos
tejet Erik Wallenberg, az embermentő rokona gyártott először,
meglepő, de a palacsinta a 19.századig még üres volt. 1850 után
már csak mesterségesen előidézett éhínségek vannak, ezekről
részletesen ír, említve Budapest ostromát. (Nincs szó az európai
éhező gettókról!)
Érdekesek az alkoholfogyasztás adatai. Kiemeli, hogy Pick és
Herz terménykereskedőkből lettek világhírű szalámigyárosok.
Egészségügyi tárgyú a második fejezet, a nagy járványok
leküzdése több ténynek köszönhető. Furcsa látvány a korabeli
kondigépek, amelyeket öltönyben – nyakkendőben használtak. Már
fehér köpenyt hord az orvos, igaz hogy még véresen. Nem nagyon
mosdanak, az előkelők még kevesebbet, a Burgba Erzsébet királynő
épített először fürdőszobát. Pedig Österreicher Manes József, az
első Magyarországon végzett zsidó orvos már kitüntetést kap
szóda előállításáért szappangyártáshoz. Az oltások mellett a
mindennapi életben megjelenik a pamutpelenka és a fogkefe a
hozzávaló krémmel.
Az ember és környezet viszonyát taglaló fejezet természetvédő
megállapításai ma is érvényesek. Az erdők pusztítása már a
puskapor gyártásával elkezdődött, de találkozunk a korai
környezetvédelemmel is. Szerencsére a Római Klub borús
jövendölései nem teljesen igazolódtak be, de az ember által
okozott károk igen nagyok.
Sokasodnak a problémák, a hulladék és az energia kérdése
megoldásra vár. Sok faj kipusztult már, most a méhek fogynak és
nehezen pótolhatók.
Következő fejezet az erő és a fény szempontjából mélyíti el
ember és technika megkezdett témáját, amelyet a csereszabatosság
felfedezése forradalmasít. Nő az igény a fényre, a
petróleumlámpát - amelyet kezdetben reklámként ingyen
osztogattak - is ennek köszönhetjük, a villany győzelme
eloszlatja a sötétséget. Magyarországon Bródy Imre már korszerű
kutatóintézetben alkothat.
Elemzi az olaj világpolitikai szerepét utalva arra, hogy
forrásainak feltárásában nagy szerepe volt Böckh Hugó magyar
geológusnak. Ő a mentős Kresz Géza veje volt, szerencsére nem
járt Észak-Afrikában így a második világháborúban az olaj felé
törekvő olasz és német csapatok nem tudtak az általuk taposott
líbiai olajkincsről.
Vizsgálja a technika megjelenését az otthonokban, 1901-ben a
porszívó még a ház előtt állt és 240 méteres (!) cső kötötte
össze a takarítandó lakással. Sorra jelennek meg mai használati
tárgyaink, mint a cipzár (1896). Talán a közlekedés fejlődik a
legnagyobbat, a fejezet végén már a repülőgép is megjelenik.
Az utolsó fejezet teljes egészében az információval foglalkozik,
kezdve a postatörténettel. Hosszú volt a fejlődés a lóváltó
állomásoktól, ahol két percet tölthetett a futár a modern
hírközlési eszközökig. Találkozunk az írás kellékeivel, papír,
toll és írógép történetének érdekes leírásával. Az egykor
jellemző szóbeliséget kiszorítja a gramofon, rádió, televízió és
természetesen a film. Itt is rengeteg apró érdekességet közöl,
sok az ismerős név a feltalálók, szakemberek között, nagyrészük
a jogfosztó törvények miatt hagyta el Magyarországot.
Megállapítja, hogy a technika nem lineárisan fejlődik, ami megóv
minket az abszurditásoktól, így a városfejlődés terén.
Meghökkentő tényekről olvashatunk. pl. hogy a teflon 1946-ig
katonai titkot képezett. Nem maradhat ki a számítógép sem,
amelynek egyik fajtája amerikai tüzérségi lőtáblázatból alakult
ki. Kozma Lászlónak, az első magyar számítógép atyjának sorsa
tükrözi a XX. század viszontagságait. Munkaszolgálat, deportálás
után Rákosi börtönét is meg kellett járnia.
Internet, mobiltelefon alakítja mindennapi életünket, amelyet a
hulladékok problémája is nehezít, a veszélyek bizony
elővigyázatosságra intenek, a tudomány és technika terén is!
Jól kiegészítik a mondanivalót a fejezetek végén található
forrásszövegek, amelyekben gyakran a kor legjobb íróinak
szemelvényei hozzák közel az olvasóhoz elmúlt századok
mindennapjait. A technika fejlődik, az emberi természet
lassabban, ezt mutatja pl. Jókai írása a svédasztalról.
Sok a jól megválogatott illusztráció, aláírásaik is gyarapítják
ismereteinket.
Róbert Péter
2017.04.12
|