Lőrinc László:
Életmódtörténet
Anyagi kultúra 1500-tól napjainkig
 

Akiket érdekel, hogyan éltek elődeink elmúlt századokban nagy örömmel fogadták Lőrinc László történész új könyvét, amelynek címe (Életmódtörténet) megegyezik az előző kettővel, csak míg amazokban az őskor, ó- és középkor társadalmának szellemi és anyagi kultúráját ismerteti meg különböző korú olvasóival - a sikert jelzi eltűnésük a könyvesboltokból - a harmadik terjedelmes kötet alcíme már csak Anyagi kultúra 1500-tól napjainkig. Ennek viszont magas színvonalon tesz eleget, megígérve a szellemi élettel foglalkozó folytatást!

Elmélyedve a könyvben igazat adunk a szerző tagolásának, olyan hatalmas adattömeget kapunk, amely önmagában is élményt nyújt, azonkívül az életmód összefügg a társadalmi helyzettel, szokásokkal, vallással és ezekről bőven esik szó a műben. Lőrinc László tanári munkája és tudományos eredményei közismertek, számunkra különösen érdekes hogy a Shoa alapítványnak tartott óráját Steven Spielberg is meglátogatta!

A nyitó Népesedés és élelmezés fejezet rámutat, hogy az időszak elején nem a születések számának növekedése, hanem a meghosszabbodott élettartam eredményezi a lakosság számának növekedését, amely együtt jár a hiányos táplálkozással, még a testmagasság is csökken.

Mai szemmel furcsa, hogy az első "páncélos" konzervek nyitásához véső és kalapács kellett. Szilárd Leó és Einstein 1925-ben közösen szabadalmaztattak egy mágneses hűtőszekrényt. Dobozos tejet Erik Wallenberg, az embermentő rokona gyártott először, meglepő, de a palacsinta a 19.századig még üres volt. 1850 után már csak mesterségesen előidézett éhínségek vannak, ezekről részletesen ír, említve Budapest ostromát. (Nincs szó az európai éhező gettókról!)

Érdekesek az alkoholfogyasztás adatai. Kiemeli, hogy Pick és Herz terménykereskedőkből lettek világhírű szalámigyárosok.
Egészségügyi tárgyú a második fejezet, a nagy járványok leküzdése több ténynek köszönhető. Furcsa látvány a korabeli kondigépek, amelyeket öltönyben – nyakkendőben használtak. Már fehér köpenyt hord az orvos, igaz hogy még véresen. Nem nagyon mosdanak, az előkelők még kevesebbet, a Burgba Erzsébet királynő épített először fürdőszobát. Pedig Österreicher Manes József, az első Magyarországon végzett zsidó orvos már kitüntetést kap szóda előállításáért szappangyártáshoz. Az oltások mellett a mindennapi életben megjelenik a pamutpelenka és a fogkefe a hozzávaló krémmel.

Az ember és környezet viszonyát taglaló fejezet természetvédő megállapításai ma is érvényesek. Az erdők pusztítása már a puskapor gyártásával elkezdődött, de találkozunk a korai környezetvédelemmel is. Szerencsére a Római Klub borús jövendölései nem teljesen igazolódtak be, de az ember által okozott károk igen nagyok.

Sokasodnak a problémák, a hulladék és az energia kérdése megoldásra vár. Sok faj kipusztult már, most a méhek fogynak és nehezen pótolhatók.

Következő fejezet az erő és a fény szempontjából mélyíti el ember és technika megkezdett témáját, amelyet a csereszabatosság felfedezése forradalmasít. Nő az igény a fényre, a petróleumlámpát - amelyet kezdetben reklámként ingyen osztogattak - is ennek köszönhetjük, a villany győzelme eloszlatja a sötétséget. Magyarországon Bródy Imre már korszerű kutatóintézetben alkothat.

Elemzi az olaj világpolitikai szerepét utalva arra, hogy forrásainak feltárásában nagy szerepe volt Böckh Hugó magyar geológusnak. Ő a mentős Kresz Géza veje volt, szerencsére nem járt Észak-Afrikában így a második világháborúban az olaj felé törekvő olasz és német csapatok nem tudtak az általuk taposott líbiai olajkincsről.

Vizsgálja a technika megjelenését az otthonokban, 1901-ben a porszívó még a ház előtt állt és 240 méteres (!) cső kötötte össze a takarítandó lakással. Sorra jelennek meg mai használati tárgyaink, mint a cipzár (1896). Talán a közlekedés fejlődik a legnagyobbat, a fejezet végén már a repülőgép is megjelenik.

Az utolsó fejezet teljes egészében az információval foglalkozik, kezdve a postatörténettel. Hosszú volt a fejlődés a lóváltó állomásoktól, ahol két percet tölthetett a futár a modern hírközlési eszközökig. Találkozunk az írás kellékeivel, papír, toll és írógép történetének érdekes leírásával. Az egykor jellemző szóbeliséget kiszorítja a gramofon, rádió, televízió és természetesen a film. Itt is rengeteg apró érdekességet közöl, sok az ismerős név a feltalálók, szakemberek között, nagyrészük a jogfosztó törvények miatt hagyta el Magyarországot.

Megállapítja, hogy a technika nem lineárisan fejlődik, ami megóv minket az abszurditásoktól, így a városfejlődés terén. Meghökkentő tényekről olvashatunk. pl. hogy a teflon 1946-ig katonai titkot képezett. Nem maradhat ki a számítógép sem, amelynek egyik fajtája amerikai tüzérségi lőtáblázatból alakult ki. Kozma Lászlónak, az első magyar számítógép atyjának sorsa tükrözi a XX. század viszontagságait. Munkaszolgálat, deportálás után Rákosi börtönét is meg kellett járnia.

Internet, mobiltelefon alakítja mindennapi életünket, amelyet a hulladékok problémája is nehezít, a veszélyek bizony elővigyázatosságra intenek, a tudomány és technika terén is!

Jól kiegészítik a mondanivalót a fejezetek végén található forrásszövegek, amelyekben gyakran a kor legjobb íróinak szemelvényei hozzák közel az olvasóhoz elmúlt századok mindennapjait. A technika fejlődik, az emberi természet lassabban, ezt mutatja pl. Jókai írása a svédasztalról.

Sok a jól megválogatott illusztráció, aláírásaik is gyarapítják ismereteinket.

Róbert Péter
2017.04.12



Vissza