Závoda Pál: Egy piaci nap
 

A vészkorszak egyik szörnyű vonása volt, hogy a zsidók szenvedése nem ért teljesen véget felszabadulásukkor. Ma már olvashatunk a megmaradtak rossz fogadtatásáról, otthonaik és ingóságaik visszaadásának megtagadásáról sőt Európa boldogtalanabb, keleti felén gyilkosságokról, pogromokról is. Lengyelországban ezekben az években másfélezer túlélő zsidót öltek meg, Ukrajnában a szovjet ellen harcoló Sztyepan Bandera hivei - akinek most szobrai vannak és utcák hordozzák a nevét a városokban - vadásztak a zsidó családokra, de folyt zsidó vér Szlovákiában is.

Sajnos egyes magyarok ismét jó tanítványok voltak. 1946-ban a járvány elérte Magyarországot. Májusban Kunmadarason, néhány hónap múlva Ózdon és Miskolcon követelt áldozatokat a gyűlölet…

Ezekről a szomorú eseményekről szól Závada Pál Egy piaci nap cím, a Magvető Kiadó gondozásában megjelent új könyve, mégpedig az események egyik - vádlottá vált férje révén - szereplővé vált szemtanúja személyében és szavaival, akinek gondolatai és stílusa jól tükrözik társadalmi hovatartozását.. A szerző írásművészetének köszönhetően ez vonatkozik többi alakjára is, bár némileg könnyítette Závada Pál dolgát, hogy valamennyijüknek megvan hiteles mása, akik kicsit megváltoztatott névvel, de könnyen felismerhetően ott voltak az alföldi község szégyenteljes napján.

Még tart a háború utáni megszeppenés, a "zsidó" szó csak a 25. lapon jelenik meg először, addig hol izraelitát, hol csak "pászkarágót" mondanak .Jó talaja a rágalmaknak a visszajött zsidók gazdasági és néha politikai tevékenysége, de az ürügyet az oly sokszor megcáfolt ősi vér vád adja, ezúttal a "gyerekkolbász" gonosz meséje.

Dokumentumszerűen követi a zavargás kronológiáját, az akkori pártviszonyokat, a kezdettől megjelenő bonyolult politikai manipulációkat. Jellemző a néphangulatra, hogy a bűnösök még a tárgyaláson is büszkélkednek brutalitásaikkal, a helyi rendőrség tétlensége olaj a könnyen felszított tűzre. Az értelmiség közönye valóban gyalázatos, de egyszerű emberek csinálják a pogromot, amelynek felelősségét hiába próbálják baloldalról rájuk hárítani. A vasúti munkásokat pl. barátságosan meghívják a zsidóverésre, nem rajtuk múlik, hogy nekik csak egy menekülni próbáló meggyilkolása marad. 800-an vesznék részt a pogromban, a lakosság kisebbsége, de senki, egyetlen EMBER sem próbál fellépni ellene. Az összehívott pártközi értekezlet sajnálkozását fejezi ki, de az elköltözést ajánlja a fenyegetett és bántalmazott zsidóknak.

A könyv címén túlmenve, a befejező rész a néhány hónappal későbbi miskolci pogromot is bemutatja. Végeredménye - zsidók halála - itt is ugyanaz, de itt egy kommunisták által szervezett vörös zászlós tüntetés meg át lincselésbe. Ide kívánkozik, hogy gyilkosaik hamar szabadlábra kerültek!

Van valami jelképes abban is, hogy egyaránt megölik a malomtulajdonos polgárt és a kommunista rendőrtisztet - hiszen mindketten zsidók!

Hangsúlyozni kell, hogy Závada Pál műve hitelessége mellett érdekes és izgalmas olvasmány is. Ajánljuk mindenkinek aki meg akarja ismerni a hét évtized előtti valóságot!

Róbert Péter
2017.01.05



Vissza