|
|
Eva Quittner:
Az emlékezés kavicsai
|
Zsidó
kegyeleti szokásokban nagy szerepe van a köveknek. Régi, valószínűleg
a sivatagi vándorlás idejéből fennmaradt szokás szerint köveket
helyeznek a sírra - annakidején az állatok ellen, ma már az
emlékezés jeleként, nem is nagy köveket hanem, kavicsokat.
Az Ausztráliában élő Eva Quittner is talán ezért adta könyvének Az
emlékezés kavicsai címet, mert így akart emléket állítani a Soá
előtti életéről, az elpusztított győri zsidókról - bár műve
bevezetésében csak általában ír a kövek és az emberiség
hasonlóságáról.
Visszaemlékezése nagyobbik felében a derű uralkodik. Megismerjük egy
asszimilált városi zsidó polgárcsalád harmonikus életét, egymást és
gyermekeiket szerető szülők, barátságos környezet. A zsidóság már
csak tradició, a művészi ambíciójú és tehetségű kislány apácáknál
tanul és irredenta dalokat énekel, de nagy hatással van rá és
bátyjára a később mártír Róth Emil rabbi, aki a cionizmussal is
szimpatizál.. Vannak - egyik fejezetének ez is a címe - bizonyos
baljós jelek: apja munkaszolgálatra megy, 44.március 15-én már nem
találkozik zsidókkal a korzón az ünnepi ruhás, kokárdás kislány, de
se ő se szülei nem veszik komolyan ezeket és bíznak a jövőben. A
németek bevonulása, sárga csillag, gettó összezúzzák addigi boldog
életét, bekövetkezik amit nem hittek: egy hajnalon egy órán belül
összekapkodott holmijaikkal elhurcolják őket- a cél a cigánylaposi
kalibák, majd megalázásuk és kifosztásuk három napja után:
Auschwitz.
Itt jegyzem meg ami nincs a könyvben, hogy 3000 győri zsidót egy
megegyezés értelmében a jobb ausztriai táborokba kellett volna
vinni, de egy SS altiszt elnézte a papírt és Eichmann úgy döntött ha
már arra utaznak menjenek ők is Auschwitzba. Szerencsétlenség a
szerencsétlenségben!
Ettől fogva a kis Évi és caládja sorsa azonos az üldözöttek
millióival. Birkenautól a 13 éves kislány egyedül marad, szülei és
bátyja elkerülnek mellőle, ekkor még nem sejti, hogy örökre…Eleinte
még együtt van édesanyjával, gyári munkára kerülnek, de anyját
elvezénylik, csak álmaiban találkozhat vele.. Fogolytársnői
szolidárisak egymással, megünneplik (krumplival és margarinnal) az ő
14. születésnapját, tartásukat jelzi, hogy Jom Kipurkor böjtölnek.
A hadihelyzet egyre rosszabbodik a nácik számára, elviszik a nőket a
gyárból és már lövészárkokat ásatnak velük. Együtt csákányozik volt
zongoratanárnőjével és május 8-án megjelennek az oroszok. Éva
azonnal elindul hazafelé, gyalog, orosz tankokra kérezkedve jut el
Pozsonyig, ahol vonatra zsúfolódik - siet mert haza szeretne érni
anyja születésnapjára. Győrben beköltözik elfoglalt lakásuk
legkisebb szobájába - várja rokonait de hiába. Ezt belátván néhány
évre Budapestre költözik Sajnos adós marad annak leírásával, hogyan
kerül Ausztráliába, de zárószavaiból úgy tűnik megtalálta magát,
jóra fordult a sorsa. Kibontakoztatta tehetségét, festőművész lett,
szép családja van.
Gyermekkorának leírása maradandó tanúság és tanulság számunkra is!
Róbert Péter
2016.11.07
|
|
|