Benkő Ágnes és Wirth Péter építész Ami megmaradt - Hegyaljai zsidó házak című munkája szép feladatot vállalt, amikor bemutatja ennek a történelmi hagyományokban és természeti szépségekben oly gazdag tájnak egy fontos sajátosságát, az ott lakó zsidóság egykori életének emlékeit. Megismerjük belőle 12 település zsidó közösségeinek nemcsak házait, hanem szakrális épületeit, a zsinagógát, rituális fürdőt, iskolát és temetőt is.

Valamikor az itteni zsidók nagyon fontos részei voltak Hegyalja társadalmának, a máshol is gyakorolt kereskedelmi-szolgáltató tevékenységükön kívül nagy érdemeik voltak a legendás tokaji bor hírnevének megalapozásában és külföldi forgalmazásában. Megtudjuk a könyvből, hogy nem voltak kevesen: II.József népszámlálásakor még csak 3%, az első világháború előtt a megye lakosságának egynyolcada, Sátoraljaújhelyen több mint harmada volt zsidó. Őrizték hagyományaikat, betartották zsinagógaépítés szabályait: középen volt a bima emelvénye, a nőket elkülönítették. Ma már ezek az imahelyek romok, a tokajiban is csak a külföldi látogatók imádkoznak, Tóra tekercseik zömét keresztények őrizték meg...

A szerzők sorra veszik a településeket, ismertetik a helyi zsidóság életét, történetét majd a közösségi épületek után lakóházaikat mutatják meg. Temető és - ahol van - emléktábla leírása után búcsúzunk falutól-várostól. Történelmi, földrajzi, építészeti és szociológiai szempontok egyaránt érvényesülnek a könyvben, megőrizve annak olvasmányos és szórakoztató voltát.

Vagyoni helyzetük nagyon különböző: sokhelyütt a főutcán vannak szép házaik, Tarcalon az első emeletes házat zsidó építette, de sok a fizikai dolgozó, nyomorról vallanak a régi íratok. (Adóíveken gyakran előfordul a "szegény" kifejezés!)

Hűségesek a befogadó Magyarországhoz, sok az első világháborús katona. Mádon pajeszos kisfiú szavalja a Talpra magyart, de erősek a cionista szervezetek is. Érdekes, hogy itt is az Orczy bárói család telkeire engedik be őket először, ahogy Pesten is. A lakossággal normális a kapcsolat, bár vannak sérelmek, 1918-ban egy Budapestről érkező zsidó karhatalmi alakulat akadályoz meg Tállyán egy pogromot, Erdőbényén a Tanácsköztársaság ( amelyet 133 helyett 139 naposnak említ) bukása után kifosztják a zsidók boltjait...

Hazai viszonylatban erős a chaszidizmus, ez a csodarabbik földje, sírjaikat sokan látogatják, főleg külföldről.

1944-ben beteljesedett a hegyaljai zsidóság végzete: a deportáló vonatok Auschwitzba mentek. Korabeli hivatalos szervek meglepő gyorsasággal intézkedtek házaik, ingóságaik szétosztásáról a türelmetlen igénylők között. Sárospatak zsidó negyedének ma Cigánysor a neve, a zsidó üzletek is bezártak. Pedig még a híres Huszitaházaknak is zsidó volt a tulajdonosa.

Rengeteg nevet találunk a Terc kiadó gondozásában megjelent kötetben, arcok-sorsok villannak fel, családtörténeteket olvashatunk a tervrajzok, térképek között (az illusztrációk gyönyörűek) - de sajnos ez már csak a múlt… A zsinagógák, házak egyaránt üresek. A hegyaljai zsidóság nem létezik többé

Emlékének megbecsüléséhez hozzájárul ez a szép könyv is.

Várjuk a folytatást!

Róbert Péter
2016.04.28