Érdekes és szép kiadványokat kaptunk a határon túlról. Dr. Fritz Beke Éva, egyetemünk barátja és a keresztény-zsidó kapcsolatok rangos művelője küldött két szép könyvet és egy kiállítási ismertetőt.

Kis Palesztina című kiadvány Dunaszerdahelyt mutatja be, ezt a valamikor zsidó többségű települést, amely mint valóságos magyarországi "stetl" nemcsak otthont és megélhetést nyújtott zsidó polgárok ezreinek, de bástyája volt a vallásnak és hagyománynak is. A Pálffy-uradalom befogadott zsidói az egyenjogúsítás után a város polgárságának zömét adták, tudós rabbik tanítottak a jesivában, híres szülötte Vámbéry Ármin a magyar és egyetemes tudomány nagy alakja lett. Sok-sok nevet olvashatunk, egykori boltok, vendéglők felsorolása, történetek, anekdoták teszik kellemessé a képes "útikalauz" - alcíme szerint is az! - lapozgatását. Sajnos a gyönyörű nagy zsinagógát -amelynek udvarán 8 kóser mészárszék volt - lebontották, nyoma sincs a "bócherkaszárnyának", nincs már a Léwald Hotel sem, híres kóser konyhájával. A szörnyű kor elsöpörte őket,"Kis Palesztina" zsidó lakosságának 20%-a sem élte túl a vészkorszakot, a túlélők többsége a valódi Palesztinában, a későbbi Izraelben kezdett új életet. (Köztük volt Dávid Krausz, Izrael első rendszerváltás utáni magyarországi nagykövete!) Jellemző, hogy a helyi zsidó temetőben 1946.májusában a visszatérők jelképes síremléket állítottak a közösségnek, elhelyezve benne a zsinagóga összetört kőtábláját és a tóratekercsek maradványait.

Teljesen nem tűnt el a hitközség, a megfogyatkozott közösség számára néhány évvel ezelőtt az OR-ZSE adott - átmenetileg - rabbit Asztalos Károly személyében.

Szintén szorosak és jók egyetemünk kapcsolatai a komáromi maradék zsidósággal, amelynek másik könyv állít emléket. Megismerjük belőle gazdag múltjukat- már a rómaiak alatt laktak itt - milyen sokat tettek a városért és a régióért. Sajnos sem a szabadságharcban elesett 11 zsidó honvéd, sem a magyarsághoz való ragaszkodás Trianon után nem mentette meg őket a közös zsidó sorstól! Az erődökben gyűjtőtáborok létesültek, ahonnan a haláltáborokba vezetett az út. Hiába volt Alapy Gáspár polgármester önfeláldozása, aki életével fizetett zsidó polgártársai oltalmazásáért. A kevés visszatérő megpróbálta fenntartani a háború előtti közösségi élet maradványait, ma is működik a hitközség - amiben nagy érdemei vannak a nálunk végzett Paszternák fivéreknek - kétnyelvű lapot adnak ki.

Szép bizonyítéka a város keresztény és zsidó lakossága egyűttélésének a múlt században itt szolgált református lelkész Pap Gábor és Schnitzer Ármin főrabbi barátsága. Nemrég kiállítás nyílt a városban Pap Gábor püspökről, kurátora az említett Dr.Fritz Beke Éva nagy súlyt helyezett ennek bemutatására, kiemelve hogy dísztagja volt két zsidó egyesületnek, 1882-ben a tiszaeszlári vérvád idején körlevélben figyelmeztetett a gyűlölet veszélyére és 1891-ben adakozásra hívott az orosz pogromok áldozatai részére. A könyv is megemlékezik róla, az emlékkiállítási kiadvány is kiemeli nemeslelkűségét.

Mindkét könyv sok képpel, szép külalakkal szolgálja célját, magyar és angol nyelven.

Nem hallgathatjuk el, hogy különösen a Komáromot ismertető rossz magyar szövegekkel, rengeteg nyelvtani hibával (még a címben is!) rontja ezt a kellemes hatást. Érthetetlen miért, hiszen a közreműködők között sok a magyar név!

Köszönjük ezeket a szép könyveket.

Róbert Péter
2016.02.05