Orbánné Dr. Szegő Ágnes:
Egri zsidó polgárok.
 

Orbánné Dr. Szegő Ágnes 2005-ben maradandó értékű könyvvel ajándékozott meg minket. Címe: „Egri zsidó polgárok”.

Azóta bizonyára sokan olvasták, de akik úgy érzik kevéssé ismerik a Magyarországon élő, dolgozó, tanuló zsidók múltját, jelenét és ezzel kapcsolatos ismereteit bővíteni akarja boltokban talán nem, de könyvtárakban biztosán megtalálja az említett művet.

Rövid történeti bevezető a városban letelepedés okát tárgyalja. Eszerint Csetneki egri várnagy végrendeletében felsorolja, hogy Józsa András egri várnagy elzálogosított egy drágakövet és egy arany gyűrűt. Dr. Márton Lajos jeruzsálemi történész szerint az Egri vár falán és a Jeruzsálemi városfalon ugyanazok a jelek láthatók, talán az építészek azonosak voltak.

A zsidóknak jó soruk volt. Hitközséget alakítottak, élénk üzleti életet indítottak be a török és zsidó kereskedők. Az utak nehezen voltak járhatók. A Tisza szabályozásával és az Alföldi utak szélesítésével valamennyit segítettek a gondokon.

A zsidók a törökökkel jöttek, a törökökkel mentek. A török hódoltság sem volt mennyország a jogbiztonság hiányosságai miatt, de a hatóságok kevéssé háborgatták őket. Az is igaz, hogy Lipót király megparancsolta az egri püspöknek, hogy bocsássa szabadon azt a két zsidót, akiket ártatlanul vetettek börtönbe. Ezen zsidók évek óta kereskedéssel foglalkoztak és serfőzdét üzemeltettek, de a városban nem aludhattak. Egy 1415-ős okmány egy csődbe jutott és Egerből megszökött zsidóról ír. Nem valószínű, hogy Egerben lakott, csak ott volt elzárva.

A törökök kiűzése után 1695-ben Fenessy György püspök, a város földbirtokosa kikötötte, hogy Egerben csak katolikusok lakhatnak. Ezt igazolja egy jelentés 1717-ből a Királyi Helytartó Tanácstól, hogy ott zsidók nem laknak.

A lakhatási tilalom ellenére vannak adataink az ott élők helyzetéről, például, egy József nevű zsidó 1769-ben az Egri Érseki nyomdában tett szolgálataiért püspöki felhatalmazást nyert. A Heves Megyei Levéltárban is megtalálható néhány zsidó név. Franszl Ábrahám, Lórián Jakab, Braun Mojse, Hermann Lázár 1828-ból. 1840-ben a zsidók nem a városban, hanem inkább Eger környékén éltek.

A Heves Megyei Levéltárban található az a keménytáblás könyv, amely tartalmazza 1840 – 1851 között beletelepülő zsidók nevét, foglalkozásukat, valamint azon a helységek nevét, ahonnan ide telepedtek. A könyv 116 nevet tartalmaz. Az első betelepült zsidó, Schwarcz István bőrgyártással foglalkozott. A többi betelepülő rabbi, kántor, négy tanító, két sajhet, egy bába, több kereskedő, valamint hat házaló, akik házról házra járva árusították portékájukat. Mindegyik felsorolása nehéz, néhányat kiemelve: pálinkafőző, sapkakészítő, mészáros, ócskás, dohányvágó, kocsmáros, stb.

A zsidóságot különböző adó-nemmel sújtották. Az adót a helyi Sóhivatalok szedték be. A türelmi adót egészen az 1848-as szabadságharcig fizetniük kellett.

Az elsők között volt a szerző ükapja, Frisch Aser Ádám terménykereskedő is, akinek ugyan Verpeléten élt a családja, de már korábban is Egerben kereskedett.

A letelepedett zsidóság igyekezett temetkezési helyet keresni. Egerben már 1830-tól a város szélén alakítottak temetőt, amelyet folyamatosan bővíteni kellett. Fontos szerepet kapott a Chevra Kádisa - a szentegylet, amely a betegek ápolásáról is gondoskodott. Ezen egylet 1600 forintot adott a templom építésére.

Az első rabbijuk neve Josef Hirsch Weis volt. A szabadságharcban, bár polgári jogokkal nem rendelkeztek, mégis komoly szerepet vállaltak. Részt vettek a harcokban és a hadsereg ellátásában. Jókai Mór igen szép szavakkal emlékezett meg e tényről. Sajnos minden tiszteletük ellenére említenünk kell, hogy több antiszemita megmozdulásra is sor került.

Blaskovics Gyula alispán határozott fellépése elejét vette a hangulat elmérgesedésének. Az egri nemzetőr listán 27 olyan név szerepel, akiknek vallása valószínűsíthetően zsidó volt. Nagy szerepet vállaltak a hadsereg élelmezésében. Az önkényuralom idején császári biztost neveztek ki.

A zsidó elemi iskola megnyitására Egerben 1855-ben került sor. 1858-ban 861 zsidó lakott Egerben és környékén, 1880-ban már 2328. Legtöbbjük Borsod és Heves megyéből származott. Ekkor már húszféle iparágról beszélhetünk. Volt köztük szabó, cipész (suszter), bádogos, pék, szobafestő, mészáros, szeszfőző, kárpitos, nyomdász, varrónő és még sorolható a kb. húszféle iparág. A fiatalabb generáció között már iskolázottabbakat találhatunk: ügyvédek, orvosok, magántisztviselők. Gazdálkodók (földművelők) kevesebben. Családi gazdálkodás bővebben.

Földbirtokosokról is tudunk (Kánitz, Csillag, Preszler család). Kisebb szőlő birtokokról is van ismeretünk. Az idősebb generáció egyházi szolgálatot végzett (jegyzők, elöljárók). 1886-ban a filoxéra vész sokukat eltávolított a mezőgazdaságból, inkább a szomszéd megyében gazdálkodtak.

A nem túl hízelgő leírás számunkra azért fontos, mert megtudjuk, hogy a településen élő zsidók, akik banki tevékenységet is folytattak, a város modernizációjában jelentősen részt vettek. Bármilyen furcsa, a borgyártás- és forgalmazás igen nagy szerepet játszott az életükben. Részegségről nincs szó, de a boráldás ünnepi étkezéseknél (kenyér, kalács és bor) szokásos. Munka, munka jellemezte az egri zsidóságot.

Az Auschwitzba deportált 1620. személy közül hét férfi és huszonöt nő tért vissza. Az értékeket elhordták. Bár voltak, akik hajlandóak voltak visszaadni, amit náluk elhelyeztek. Visszajöttek, Hitközséget alakítottak. A bujdosó vagy az oda települtek körülbelül kétszázan kezdték meg az újjá építését. A tragédiát fokozta, hogy egy háromszáz főből álló asszonycsoportot a Vörös Hadsereg feltáplálásra elvitt a Krím fél-szigetre, hogy mi lett velük senki nem tudja.

Az 1956-os események után háromszáz volt a zsidó lakosok száma. 1986-ban már csak 19. zsidó vallású ember élt ott. A vandálok betörtek a zsidó templomba - a sülbe - jelentős károkat okozva. Jelenleg a közösség igen kicsi vagy még annál is kevesebb. A vasútállomáson emléktábla hirdeti az elhurcoltak emlékét.

Olvasva a könyvet igen erős hatással van ránk Eger múltja. Úgy érezzük, hogy emlékezni szükséges. Eger sok mindenről híres, mi hangsúlyozni szeretnénk, az ottani jiddiskeit erejét, küzdelmeit. Bemutatni a múltat - kötelességünk. Akit megérintett a téma, látogasson el Egerbe.

Szép város a Mátra tövében. Hiányzik belőle valami illetve valakik, akiket onnan elűztek. Az első zsinagóga még áll a patakparton, üresen, az ortodox zsinagóga a Kossuth utcában, kiállító terem.

Ez a néhány sor emlékük megőrzéséért íródott

Deutsch Gábor.
2015.09.16