Orbánné
Dr. Szegő Ágnes 2005-ben maradandó értékű könyvvel ajándékozott meg
minket. Címe: „Egri zsidó polgárok”.
Azóta bizonyára sokan olvasták, de akik úgy érzik kevéssé ismerik a
Magyarországon élő, dolgozó, tanuló zsidók múltját, jelenét és ezzel
kapcsolatos ismereteit bővíteni akarja boltokban talán nem, de
könyvtárakban biztosán megtalálja az említett művet.
Rövid történeti bevezető a városban letelepedés okát tárgyalja.
Eszerint Csetneki egri várnagy végrendeletében felsorolja, hogy
Józsa András egri várnagy elzálogosított egy drágakövet és egy arany
gyűrűt. Dr. Márton Lajos jeruzsálemi történész szerint az Egri vár
falán és a Jeruzsálemi városfalon ugyanazok a jelek láthatók, talán
az építészek azonosak voltak.
A zsidóknak jó soruk volt. Hitközséget alakítottak, élénk üzleti
életet indítottak be a török és zsidó kereskedők. Az utak nehezen
voltak járhatók. A Tisza szabályozásával és az Alföldi utak
szélesítésével valamennyit segítettek a gondokon.
A zsidók a törökökkel jöttek, a törökökkel mentek. A török hódoltság
sem volt mennyország a jogbiztonság hiányosságai miatt, de a
hatóságok kevéssé háborgatták őket. Az is igaz, hogy Lipót király
megparancsolta az egri püspöknek, hogy bocsássa szabadon azt a két
zsidót, akiket ártatlanul vetettek börtönbe. Ezen zsidók évek óta
kereskedéssel foglalkoztak és serfőzdét üzemeltettek, de a városban
nem aludhattak. Egy 1415-ős okmány egy csődbe jutott és Egerből
megszökött zsidóról ír. Nem valószínű, hogy Egerben lakott, csak ott
volt elzárva.
A törökök kiűzése után 1695-ben Fenessy György püspök, a város
földbirtokosa kikötötte, hogy Egerben csak katolikusok lakhatnak.
Ezt igazolja egy jelentés 1717-ből a Királyi Helytartó Tanácstól,
hogy ott zsidók nem laknak.
A lakhatási tilalom ellenére vannak adataink az ott élők
helyzetéről, például, egy József nevű zsidó 1769-ben az Egri Érseki
nyomdában tett szolgálataiért püspöki felhatalmazást nyert. A Heves
Megyei Levéltárban is megtalálható néhány zsidó név. Franszl
Ábrahám, Lórián Jakab, Braun Mojse, Hermann Lázár 1828-ból. 1840-ben
a zsidók nem a városban, hanem inkább Eger környékén éltek.
A Heves Megyei Levéltárban található az a keménytáblás könyv, amely
tartalmazza 1840 – 1851 között beletelepülő zsidók nevét,
foglalkozásukat, valamint azon a helységek nevét, ahonnan ide
telepedtek. A könyv 116 nevet tartalmaz. Az első betelepült zsidó,
Schwarcz István bőrgyártással foglalkozott. A többi betelepülő
rabbi, kántor, négy tanító, két sajhet, egy bába, több kereskedő,
valamint hat házaló, akik házról házra járva árusították
portékájukat. Mindegyik felsorolása nehéz, néhányat kiemelve:
pálinkafőző, sapkakészítő, mészáros, ócskás, dohányvágó, kocsmáros,
stb.
A zsidóságot különböző adó-nemmel sújtották. Az adót a helyi
Sóhivatalok szedték be. A türelmi adót egészen az 1848-as
szabadságharcig fizetniük kellett.
Az elsők között volt a szerző ükapja, Frisch Aser Ádám
terménykereskedő is, akinek ugyan Verpeléten élt a családja, de már
korábban is Egerben kereskedett.
A letelepedett zsidóság igyekezett temetkezési helyet keresni.
Egerben már 1830-tól a város szélén alakítottak temetőt, amelyet
folyamatosan bővíteni kellett. Fontos szerepet kapott a Chevra
Kádisa - a szentegylet, amely a betegek ápolásáról is gondoskodott.
Ezen egylet 1600 forintot adott a templom építésére.
Az első rabbijuk neve Josef Hirsch Weis volt. A szabadságharcban,
bár polgári jogokkal nem rendelkeztek, mégis komoly szerepet
vállaltak. Részt vettek a harcokban és a hadsereg ellátásában. Jókai
Mór igen szép szavakkal emlékezett meg e tényről. Sajnos minden
tiszteletük ellenére említenünk kell, hogy több antiszemita
megmozdulásra is sor került.
Blaskovics Gyula alispán határozott fellépése elejét vette a
hangulat elmérgesedésének. Az egri nemzetőr listán 27 olyan név
szerepel, akiknek vallása valószínűsíthetően zsidó volt. Nagy
szerepet vállaltak a hadsereg élelmezésében. Az önkényuralom idején
császári biztost neveztek ki.
A zsidó elemi iskola megnyitására Egerben 1855-ben került sor.
1858-ban 861 zsidó lakott Egerben és környékén, 1880-ban már 2328.
Legtöbbjük Borsod és Heves megyéből származott. Ekkor már húszféle
iparágról beszélhetünk. Volt köztük szabó, cipész (suszter),
bádogos, pék, szobafestő, mészáros, szeszfőző, kárpitos, nyomdász,
varrónő és még sorolható a kb. húszféle iparág. A fiatalabb
generáció között már iskolázottabbakat találhatunk: ügyvédek,
orvosok, magántisztviselők. Gazdálkodók (földművelők) kevesebben.
Családi gazdálkodás bővebben.
Földbirtokosokról is tudunk (Kánitz, Csillag, Preszler család).
Kisebb szőlő birtokokról is van ismeretünk. Az idősebb generáció
egyházi szolgálatot végzett (jegyzők, elöljárók). 1886-ban a
filoxéra vész sokukat eltávolított a mezőgazdaságból, inkább a
szomszéd megyében gazdálkodtak.
A nem túl hízelgő leírás számunkra azért fontos, mert megtudjuk,
hogy a településen élő zsidók, akik banki tevékenységet is
folytattak, a város modernizációjában jelentősen részt vettek.
Bármilyen furcsa, a borgyártás- és forgalmazás igen nagy szerepet
játszott az életükben. Részegségről nincs szó, de a boráldás ünnepi
étkezéseknél (kenyér, kalács és bor) szokásos. Munka, munka
jellemezte az egri zsidóságot.
Az Auschwitzba deportált 1620. személy közül hét férfi és huszonöt
nő tért vissza. Az értékeket elhordták. Bár voltak, akik hajlandóak
voltak visszaadni, amit náluk elhelyeztek. Visszajöttek, Hitközséget
alakítottak. A bujdosó vagy az oda települtek körülbelül kétszázan
kezdték meg az újjá építését. A tragédiát fokozta, hogy egy
háromszáz főből álló asszonycsoportot a Vörös Hadsereg feltáplálásra
elvitt a Krím fél-szigetre, hogy mi lett velük senki nem tudja.
Az 1956-os események után háromszáz volt a zsidó lakosok száma.
1986-ban már csak 19. zsidó vallású ember élt ott. A vandálok
betörtek a zsidó templomba - a sülbe - jelentős károkat okozva.
Jelenleg a közösség igen kicsi vagy még annál is kevesebb. A
vasútállomáson emléktábla hirdeti az elhurcoltak emlékét.
Olvasva a könyvet igen erős hatással van ránk Eger múltja. Úgy
érezzük, hogy emlékezni szükséges. Eger sok mindenről híres, mi
hangsúlyozni szeretnénk, az ottani jiddiskeit erejét, küzdelmeit.
Bemutatni a múltat - kötelességünk. Akit megérintett a téma,
látogasson el Egerbe.
Szép város a Mátra tövében. Hiányzik belőle valami illetve valakik,
akiket onnan elűztek. Az első zsinagóga még áll a patakparton,
üresen, az ortodox zsinagóga a Kossuth utcában, kiállító terem.
Ez a néhány sor emlékük megőrzéséért íródott
Deutsch Gábor.
2015.09.16