Kovács Gellért:
Alkonyat Budapest felett.
 

Az utóbbi időben a vészkorszakot feldolgozó könyvanyag egyre nagyobb részét teszik ki az ellenállással, illetve annak leghumánusabb, de éppúgy nagy önmegtagadást és hősiességet követelő formájával, az embermentéssel foglalkozó - sajnos váltakozó színvonalú - történelmi munkák.

Kovács Gellért gyermekkorában Svédországba szakadt történész is ezt a tárgyat választotta, de könyve nem a kitaposott ösvényen maradó, nem szokványos feldolgozás. Könyve címe: Alkonyat Budapest felett, jelzi hogy egy sötét kort tár fel, de alcíme Az embermentés és ellenállás története 1944-45-ben reménysugarat villant fel a sötétségben.

Érthető módon Wallenberget állítja a középpontba, elsősorban róla szól a könyv. A svéd diplomata rokonszenves alakja és tragikus sorsa jelentős irodalmat teremtett, de eddig ezeknek szerzői nem juthattak hozzá magyar levéltári anyagokhoz, jórészt másodlagos forrásokból táplálkoztak. Kovács Gellért már szerencsésebb volt s ez meg is látszik könyve alaposságán.

Mivel a könyv eredetileg svéd olvasóknak íródott, első részei a magyar történelem vonatkozó fejezeteit ismertetik, szeretnénk hinni, hogy magyar olvasónak ismerős adatokkal, tényekkel. Saját kutatásai itt is sok új, érdekes eseményt, mozzanatot tártak fel. Néhány tévedés azonban felbukkan, pl. nem Horthy verte le a matrózlázadást, ő nem is volt Cattaróban, hanem Pulán tartózkodott.

Széles áttekintést ad a hazai ellenállási mozgalmakról, majd megjelenik a főhős: Raoul Wallenberg. Olyan eddig ismeretlen részleteket is megtudunk életéből, mint hogy szerette a katonáskodást, szolgálati ideje letöltése után is fegyveres testület (polgárőrség) tisztje maradt.

Érdekes részletek jelennek meg a kor alakjairól, pl. hogy ifj. Horthy Miklós az európai kávéelosztás központjává akarta tenni a magyar fővárost. Olyan apró hibák azért akadnak, hogy a Benczúr utca már akkor sem volt párhuzamos az Andrássy úttal.

Innen kezdve, több mint 400 oldalon keresztül páratlan részletességgel tárgyalja Wallenberg működését és annak körülményeit. Nagyon kritikus, a szövetséges propaganda hibáit is észreveszi, olyan apróságokra is kiterjed figyelme, mint a kiadott svéd útlevelek - talán szándékos - címerének hibája.

Hitler önbizalmának teljesen indokolatlan növekedése a júliusi merénylet után is hatással van a német követelésekre, amelyektől Horthy annyira fél. Wallenberg nemcsak életmentésről gondoskodik, de minden tekintetben igyekszik javítani a kiszolgáltatottak helyzetén, pl. ő szerez papírmellényeket a Strasshofban télen didergő deportáltaknak.

A szerző kimutatja, hogy Wallenberg nem vacsorázott Eichmannal, valószínűleg Kurt Becher volt a tárgyalópartner. Izgalmas a kiugrási kísérlet leírása, a "nemzetközi rendőregység" terve, a számba jöhető németellenes csoportok széles skálájának felsorolása a Rongyos Gárdától (?!) a cionistákig. Utóbbiak között a Hasomer Hacairt (Ifjú Őrök) "Fiatal sasok"-nak fordítja.

Ma már egyetértünk véleményével, hogy hiba volt a Gömbös-szobor felrobbantása. Őszintén ír a svéd követség kémkedéséről. A hadi helyzetet illetően az Árpád –vonal áttöréséről ír, azt megkerülték a szovjet csapatok, az orosz tankok karácsonykor még nem jutottak el a Széll Kálmán térig, tévedés a nyilas pártszolgálatosok sötétzöld egyenruháját említeni, csak az ing volt zöld, az uniformis fekete.

A hatalomátvétel után Wallenberg a nyilasokkal kénytelen tárgyalni, egyeseket tud is befolyásolni, általában sokat ír az egyes embermentőkről. Néha kritikátlan, elhiszi pl. hogy Eichmann valóban a frontra kérte magát beosztásából. Áldozatkészsége személyesen is veszélybe sodorta, a nyilasok gyűlölték, de nem tudták megfélemlíteni. Végül azok fogták el, akiket védenceivel együtt annyira várt! Sorsát homály fedi, évtizedekig nem volt szabad rákérdezni az igazságra.

Kovács Gellért könyve záró fejezeteiben Wallenbergnek a szövetséges titkosszolgálatokkal való kapcsolatában véli felfedezni a szovjetek gyanújának okát - s tudjuk,hogy Sztálin idejében az ilyen gyanú már ok volt az "ítéletre"!

Kovács Gellértnek a Libri kiadó gondozásában megjelent kiváló könyve értékes segítség a történelem iránt érdeklődőknek, sok új ismeretet nyújtva s ráadásul érdekes olvasmányos módon. Sajnos azok a pontatlanságok amelyeknek csak egy részét jeleztük, zavaróak, de nem csorbítják a mű értékét, feltehetőleg magyar lektori és fordítói hibák. A függelékében terjedelmes anyag segíti a mélyebb tájékozódást, képanyagában eddig nem látott felvételeket is találunk.
 

Róbert Péter
2015.03.28