Újpest rövid, de tanulságos történetében már az alapításnál szerepe volt zsidó polgároknak. Károlyi gróf által hívott első telepesek majdnem fele zsidó volt és később is sok érdemet szereztek a község majd város fejlesztésében.

Híres nagy gyárai zsidó családok tulajdonában voltak, befolyásuk volt a kereskedelmi és pénzügyi életben, de sok szakmunkás is zsidó volt. Ők tették ki a megnövekedett lakosság egyötödét. Főleg neológok, de volt ortodox hitközség is. Szép zsinagógákat építettek, amelyekbe a főünnepeken nem fértek a hívek úgy hogy pótimaházat kellett nyitni, kulturális és szociális intézmények, cserkészcsapat működött.

Hogy mi lett velük, megtudhatjuk Kadlecovits Géza helytörténész Zsidósors 1944. Újpest című kitűnő könyvéből. Dr. Derce Tamás ajánlása és az előszó után rövid, de sok nevet tartalmazó áttekintés szól az újpesti zsidó múltról, majd a gettósítás és deportálás tényei következnek, utalva Endre Lászlónak már alispánként elkezdett zsidóellenes intézkedéseire. Nem véletlenül bízták rá 1944-ben a deportálást!

A szerző átadja a szót a megmaradt deportáltaknak, jegyzőkönyvek vallanak szenvedéseikről, hozzátartozóik elvesztéséről. Valahogy egyformák ezek a közvetlenül hazatérésük után a DEGOB (Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság) előtt felvett jegyzőkönyvek, de éppen ez teszi őket hitelessé. Igazolják, hogy nem kilengésekről volt szó, hanem egy német alapossággal kitervelt gyilkos rendszer működéséről.

Beszámolnak a magyar csendőrök brutalitásáról, német SS-ek kegyetlenségéről, de bizony a magyar lakosság nagy része is közönyös maradt, polgártársai szenvedése iránt.

Gyakori zárómondat a kivándorlási szándék bejelentése, többnyire Erec Jiszrael földjére. Ott kezdett új életet az újpesti hitközség 1945 utáni újrakezdéséről következő fejezetben hírt adó Murányi Miklós.

Az élni akarás eredményeket hozott, Budán még folytak a harcok, amikor 16 férfi újjáalakította a hitközséget. Az első barmicvát két Auschwitzból visszatért ikergyereknek tartották. (Az egyik évekig Izrael budapesti nagykövete volt!)

Újságot indítottak, kulturális és társadalmi szervezeteik voltak, a zsidó iskolát a polgármesternő is meglátogatta, megnőtt a születések száma. 1948-ban még Tildy Zoltán köztársasági elnök részt vett a ma is álló zsidó mártíremlékmű avatásán. (Utána Rákosiék lemondatták). Mindezt szétzúzta a bekövetkező vallásellenes diktatúra!

Jó érzés olvasni a zsidómentésért Jeruzsálemből kitüntetést kapottak névsorát, amelyet kiegészít az annak idején szerényen hallgató újpesti segítők neve.

Sajnos a könyv nagy részét az elpusztultak névsora teszi ki. Szomorú olvasmány ez, különösen amikor egész családok neve sorakozik, páréves gyermekeikkel együtt. Megtaláljuk benne országosan ismert családneveket, mint Mauthner, vagy a listát záró báró Wolfner família öt tagját!

Dokumentumok zárják a kötetet, főleg íratok, és egy rajz az Istvántelki Főműhely munkaszolgálatosairól, 1944-ben. Sárgacsillagos zakókban mennek dolgozni - fenntartva a polgári látszatot.

Források és névmutató könnyíti meg a további kutatást.

Újpestieknek és nem újpestieknek, zsidóknak és nem-zsidóknak egyaránt érdemes elolvasni ezt a kívül-belül szép könyvet!

Róbert Péter
2014.12.02