Zeke Gyula:
Volt egy feketém
A budapesti eszpresszók története
 

Ma már a mindennapi kávé elfogyasztása az emberek többségének rutincselekvés, életünk része. Ha pedig ez nem otthon vagy a munkahelyen történik, hanem egy vendéglátásra berendezett helyiségben annál jobb!

Ezeknek a helyiségeknek a fővárosi történetéről szól ritka alapossággal Zeke Gyula a Balassi Kiadó gondozásában most megjelent könyve: Volt egy feketém. Alcíme szerint: A budapesti eszpresszók története, és aki elolvassa részletesen megismeri belőle nemcsak ennek az üzleti tevékenységnek a múltját, de jelentős ismeretekre tesz szert Budapest történetéről is.

Előzményül bevezet minket a kávéházak többször feldolgozott történetébe, majd a kávégépek okozta forradalmat vázolja, amikor az első világháború olasz hadifogságból visszatértjei meghonosítják az eszpresszót - a kávét és az üzletet.

Megvilágítja a különbséget a másik két üzletág, a kávéház és a kávémérés között (az utóbbi kihalt!). Követi a társadalmi változásokat, főleg a nők megjelenését az eszpresszóban, alkalmazottként és vendégként egyaránt. Kisebb a tér, mint a kávéházban de ez bizonyos közvetlenséget is teremt.

Békebeli árak keltenek irigységet az olvasóban, de ez hamar elmúlik, amikor a háborús időkhöz érünk. Az ínség jeleként megjelenik a "szikrakávé", csak egy szikrányi koffeinnel és a cukornélküli fekete, valamint a háborús tejkorlátozás. Faji törvények érintik a szakma jelentős részét, sok üzlet cserél gazdát a tulajdonos beleegyezése nélkül. Végül 1944-ben kijelölik azokat a kávézókat amelyeket sárga csillaggal lehet látogatni, de valószínűleg az érintetteknek már nem volt kedvűk kávézgatni.

1945-ben az eszpresszók hamar felélednek, kinyitnak és ez sokaknak nem tetszik. Kommunista tüntetők megtámadják a vendéglátó helyeket, dobálják, ütlegelik a feketekereskedelemmel gyanúsított üldögélőket. Volt ebben némi antiszemitizmus is!

Átterjed a kampány a cukrászdákra is. (Ne felejtsük, hogy ekkor a fővárosi lakosság többsége éhezett!) Az új vezetők megoszlottak a kérdésben: Gerő Ernő bezáratja a luxushelyeket, de Vas Zoltán védelmébe veszi a kávéházakat.

A szerző rengeteg példát hoz, az említett helyek zöme az Andrássy út környékén van, talán azért mert a Belváros és Buda jobban megszenvedte az ostromot. Ezidőtájt megváltozik a személyzet: sok "úriasszony" kénytelen állást vállalni, ez ellen a szakszervezetek tiltakoznak, mert kell a munka a hazatérő hadifoglyoknak.

Új kávégépek jelennek meg, a történész - az író ezekről is szakértői alapossággal számol be. 1949-ben kezdődik a szakma államosítása, amelyről ízes korabeli történetek szólnak. Csapás volt ez nemcsak a magántulajdonnak, hanem sokszor a szakértelemnek is!

A New York kávéház sorsa érzékelteti a történelmi változások hatását a vendéglátóiparra. Ellátogathatunk az egyes ismertebb presszókba, megemlékezik a megszűntekről. Bizony sokan vannak!

A rendszerváltás után van bizonyos fellendülés, új helyek jelennek meg - de hogy ez mennyiben hat a jövőre azt még nem tudhatjuk. Úgy tűnik összeolvad a múltban szigorúan elkülönülő kávéház és eszpresszó, de a folyamat végét még nem olvashatjuk De van enélkül is a testes könyvben elég információ Budapest presszóiról

Fejezetek végén jegyzetek segítik a tájékozódást és függelékben az eszpresszók, cukrászdák idő és hely szerinti csoportosítása, a szebb árlapok gyűjteménye egészíti ki. Ez a vizuális élmény csatlakozik a sok fotóhoz, amely a ma már nem létező eszpresszókba kalauzolja el az olvasót.

Érdemes Zeke Gyula könyvét lapozgatni - kávé mellett, de utána is. Nem kell hozzá kávé - nem alszunk el az olvasás közben!
 

Róbert Péter
2014.11.22