Szmodits László - Dobson Szabolcs:
A magyar zsidóság és a gyógyszerészet 1945-ig

A zsidó vallás iratai és hagyományai ékesen bizonyítják, hogy elődeink már a múltban is nagy fontosságot tulajdonítottak az egészségnek és a gyógyításnak. Nemcsak a szent könyvekben voltak egészségügyi utalások , volt egy ősi gyógyszerkönyv is (Megillat Sammanim), de sajnos ez nem maradt fenn.

Ismertek és keresettek voltak a zsidó orvosok és ők természetesen gyógyszerekkel gyógyították betegeiket. Néha sajátkezüleg készítették az általuk kitalált szereket.


Österreicher Manes József az első magyar egyetemen végzett zsidó orvos feltalált egy szerkezetet, amellyel az élelmiszerek és gyógyszerek hamisítását ki lehetett mutatni és ezért Ferenc császár - aki egyébként nem szerette a zsidókat - fogadta és aranyszelencét ajándékozott neki. Az általa felfedezett glaubersó gyári előállításának módszeréért kitüntetést kapott és császár kamarafőorvosnak nevezték ki. Kísérleteit a bécsi Medizinisch –technisches Institutban folytathatta.

Néhány évtized múlva már zsidók is lehettek gyógyszerészek Magyarországon. Történetükről, munkájukról - sikereikről és későbbi háttérbeszorításukról olvashatunk Szmodits László és Dobson Szabolcs a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság gondozásában most megjelent - on-line elérhető - könyvében.

A magyar zsidóság és a gyógyszerészet 1945-ig című kiváló munkájuk alapos történeti képet ad a szakma történetéről és a zsidókról, akik ezt a szép foglalkozást gyakorolták. Sok adat mutatja számuk emelkedését az egyetemeken, amely 1916-ban elérte a hallgatók felét, de meredeken zuhant a rosszemlékű numerus clausus bevezetése után.

Pedig a zsidó sokat tettek a magyar gyógyszergyártásért, gondoljunk csak Richter Gedeonra nemzetközileg ismert gyógyszergyára megalapítójára, akit nyilasok a Dunába lőttek.

Más gyógyszergyárakat is említ, amelyeket zsidó vegyészek alapítottak. Patikák nagy része zsidók tulajdonában volt, ezek jó megélhetést nyújtottak. pl. az egyetemünkhöz legközelebb, a Blaha Lujza téren lévő nagy gyógyszertár az Örkény-család tulajdonában volt, az író is megszerezte a gyógyszerészdiplomát és fiatal éveiben itt dolgozott.

Részletesen tárgyalják a szerzők a zsidótörvényeket, amelyek 1944-re 20%-ról 15-re csökkentették ezt az arányt, utána viszont egyszerűen elvették a patikákat jogos tulajdonosaiktól. Az új patikusokat a miniszterelnök nevéről Sztójay-jogosaknak nevezték, zsidó gyógyszerészeket munkaszolgálatosként állítottak melléjük.

De a java ezután következett! Sokakat deportáltak - ezekről a könyv statisztikákat közöl - volt akiket Magyarországon gyilkoltak meg, pl. a fejérmegyei Pusztavámon meggyilkolt 221 értelmiségi munkaszolgálatos közül 32 gyógyszerész volt.

Szöllösi-Naszluhácz Jenő aki gyógyszerészből lett Szálasi miniszterelnökhelyettese nem védte meg zsidó kollegáit!

Utolsó fejezetében a holokauszt utáni helyzetet mutatja be. Sok patika elpusztult a harcokban, az infláció miatt vidéken tojásokkal fizettek. Nagy volt az alapanyag hiány, akadozott az ellátás.1948-49-ben államosították a gyógyszertárakat is.1956-ban az életben maradt zsidó gyógyszerészek egy része elhagyta az országot.

Nagyon értékes a könyv függeléke patikák és gyógyszerészek és egy életrajzi lexikon a neves magyar zsidó gyógyszerészekről segíti a szakmai tájékozódást. Nagyon gyakran az utolsó mondat: "A holocaust áldozata lett".

A 70. évfordulón ez a könyv szép emléket állit nekik!

Róbert Péter
2014.10.16