Várnai Pál:
Életeim

Egy zsidó értelmiségi életei

Másodszor is kiadta a Zachor kiadó Várnai Pál Életeim című könyvét. Olvasói egy részében talán felvillan Szabó Dezső hasonlóan életrajzi ihletésű könyvével való címazonosság, ami annál inkább véletlen mert a célzott olvasótábor meglehetősen különbözik.

Összetett szerkezetű munka a zsidó körökben ismert és kedvelt szerző műve mind témáját, mind szerkezetét tekintve.

Család- és helytörténet a gerince, a zsidósággal, antiszemitizmussal foglalkozó részei tanulmányértékűek. Egyes írásai folyóiratokból már megismert szövegeinek odaillő változatai.

Talán legnagyobb részt szülővárosa, Kiskunhalas foglalja el, mind a könyv lapjain, mind a szerző szívében. Kanadai egyetemi tanárként sem felejti az ismerős utcákat, könyve első mondata: "Azért Halas mégiscsak szebb."

Idősebb utazókban óhatatlanul felrémlik Michel Gyarmati, a párizsi Folies Bergerbe magyar turistákat ingyen beeresztő költő-igazgató összehasonlítása:"Párizs, az is egy város? Balassagyarmat szebb!"

Megszépítő messzeség, a családi idillt, az utolsó években már zsidótörvények által fenyegetett zsidó kispolgári életet deportálás szakította szét, szerencse a szerencsétlenségben, hogy Strasshofba kerülnek, nem a többséggel Auschwitzba. Gyerekként lát borzalmakat, Bergen Belsen után Theresienstadtban szabadul, egy életre mély hálát olt belé a szovjet tankok látványa. További sorsa tipikus zsidó történet.

Amig engedik a cionista ifjúsági mozgalom, Palesztinába készül, de ez nem akadályozza, hogy a gimnázium kommunista ifjúsági szervezetének (DISZ volt a neve, a fiatalok kedvéért) funkcionáriusa ne legyen. Pesten a Lenin Intézetben készül magyar-orosz szakos tanárnak, de 1956 forgószele az óceánon túlra repíti.

Alulról kezdi, zsidó üzletekben rakodik, takarít de szorgalma és tehetsége az egyetemi katedrára segíti. Közben rengeteg élmény éri, amelyekről jó stílusban, érdekesen számol be, ahogy a politikai eseményekről, ezeknek az évtizedeknek az oly gyakori magyarországi politikai változásairól is.

Kanadai sikerei dacára megőrzi emigráns lelkületét, "kívülálló" marad, ahogy ő írja magáról Philip Roth nyomán: vándor, járókelő.

Könyve fókuszában az identitási kérdések állnak, egész fejezetet szentel zsidóságának - de hát az egész mű erről szól.

1966 óta hazajár Magyarországra, már a rendszerváltás előtt részt vesz a zsidó életben, ismert nevek bukkannak fel emlékeiben. Ma már sajnos többségük nincs köztünk, elég ha Scheiber Sándor professzort, Antalffy Máriát említjük.

Sok-sok kép teszi kellemessé a könyv forgatását.

Olvassuk el Várnai Pál munkáját, ismerjük meg "életeit"! Érdemes…

Róbert Péter
2014.10.15