|
|
|
Schőner Alfréd:
Izrael kapuinak őrzője |
A
szó elszáll. A rabbik nehéz helyzetben vannak, készülnek egész héten
a drosére, beszédekre, amely a Szentíráson alapszik, de követelmény,
hogy legyen aktuális, érthető, ugyanakkor magvas gondolatokkal teli.
Elmondják tíz, húsz, esetleg száz ember előtt. S mi lesz a munkájuk
sorsa? Élmény és tanulság annak, aki hallotta. Ez fontos. Azonban
nem részesül belőle, aki nem járt ott, mert esetleg más zsinagógát
látogat, vagy nem is azon városban él. Értékes kincs nem jut el
hozzá.
Egy lehetőség még adódik, a könyv. Hiszen az írás megmarad. Schőner
Alfréd főrabbi új munkájának a címe: Izrael kapuinak őrzője. Mielőtt
magyarázatba bocsátkoznánk és bemutatnánk az 53 írást tartalmazó
kötetet, meglepő kijelentést kell tennünk. Ilyen lírai hanggal évek
óta nem találkoztunk. Minden sorát áthatja az egyéni élmény. Benne
található életének útja, ha odafigyelünk. Korszakok sora, amelyet a
szerző 65 év alatt átélt és átél.
A címoldalon egy szép mezüze jelzi, hogy őrködnek felettünk.
Vigyázza az Örökkévaló a jámborok házát, életét. Már magát a címet
is találónak véljük. Nem csak szónoklatok, előadások gyűjteménye,
hanem személyes vallomás, életrajzi elemeket is tartalmaz. Nem
direkt módon, de a mondanivaló kifejtésében. Ott érezzük, szinte
látjuk a szerzőt. A tanulságok a meghatározók, de aki tolmácsolja,
az sem lehet közömbös számunkra. Levelek, üzenetek, gazdag
gondolatokkal. A beszédek, előadások mellett jelentős tanulmányokat
is olvashatunk a műben. Néhány példával szeretnénk utalni a könyv
tartalmára.
Exodus. Gondolatok egy Chagall-álomképen. Ne felejtsük el, Schőner
rabbi művészettörténész is. Ritka párosítás. Először vázolja a
helyszínt, a Kneszetet, az izraeli parlamentet. Sorra veszi a képek
mindegyikét. Az egyiptomi megszabadulás, Sasok szárnyán, Jákob új
nevet kap, Izrael, A tíz ige, a Szombat királynője. A képeknek,
tehát az egész műnek az alaphangja a Jeciá. Jelentése: a kijövetel,
a kiemelkedés. Példáinak sorát találhatjuk a Bibliában, az
Ószövetségben, sőt az Újban is. A későbbi történelem számos
eseményeit mellé lehetne tenni. Megszabadulást a gettóból,
lágerekből, a kitelepítésből, és a szellemi járomból. Szót kellett
emelni, hogy Magyarország teljes jogú demokráciának ismerje el
Izraelt és a megszakított diplomáciai kapcsolatot állítsák helyre.
Amikor a könyv szerzője ünnepli január 18-át, a budapesti gettó
felszabadulásának dátumát 2009-ben, a rádió jelenti, hogy 15 rakéta
csapódott be a sokat szenvedett déli térségben, Beer Séva, Asdod,
Askelon, Szedérot területére, városaira. Különös ez a béke,
Scut-rakétákkal tarkítva. Elgondolkodik: a szeretett Izraelt a
gyűlölet fenyegeti. De a szeretet mindig legyőzte az ellentétet,
különben már nem volna a világ.
Az írásokat nem kívánjuk rangsorolni, mert mindegyik kerek és saját
magáért beszél. Mégis a gondolat közepén ott áll a fogalom, „lelkünk
mélyen pezsgett a szó, amikor még gondolkodni is tilos volt:
Izrael”. Csak néhány idézet alátámasztásul. „Amikor imádkozni
akartunk és imádságunk nyelvén visszanyúlunk a múltba, Izrael.
Látjuk a kardnak a jelenét, és reméljük a békés holnapot, azt
mondjuk: igen, ez Izrael. Közel-kelet egyetlen demokráciáját, akkor
azt mondod: Izrael. Európa legjobb klubcsapataival mérkőzik és
lehetetlen módon dobogós helyet vív ki, akkor igen, azt mondod:
Izrael. Ha azt mondják: jöjj, nyitva lesz a ház, őrt áll a fiam,
vigyázza határainkat: igen, ez Izrael. Amikor olyasmit éreztünk, ami
egyedülálló, megismételhetetlen: igen, ez Izrael”. Bnei - Bráknál a
ponyivici jesivárol szóló írást külön köszönet illeti, Izrael teljes
képéhez feltétlenül hozzátartozik. Hallgatóit tekintve magyar
vonatkozása is van.
Ez a „szerelem” megkérdőjelezhetetlen, de azért a magyarországi
zsidó emlékek kiváló, egyszerű emberekről való mélyenszántó sorok is erénye a
könyvnek. Vannak benne riportok, interjúk, tanulmányok, számos név,
amelyek megörökítésre érdemesek, de csak a szerző könyvében
szerepelnek.
Tanárai voltak, többek között Scheiber Sándor, Schwartz Mór, Jólesz
Károly, Benesovszky Imre, Richtman Mózes, Szemere Samu, Domán Ernő,
tekintélyes a névsor. És együtt tanult például Csulóval (a
korán elhunyt Berger Istvánnal, pécsi főrabbival), is sok mindenki
mással, de élő személyek nevét talán ne közöljük, mert ha valakit
kifelejtenénk az sértődést okozhat.
Ugyanakkor az is igaz, amit Schöner Alfréd állít, hogy az emlékezés
életben tart. Ide is vonatkozik az a mondás, hogy csak az megy el,
akit elfelejtenek.
Izrael ajtajait - mint már írtuk - az Örökkévaló őrzi. De azért az
őrködésből jut azoknak is, akik nem felejtenek, emlékeznek és
emlékeztetnek. Ha a lényeget szeretnénk röviden összefoglalni, akkor
azt mondhatjuk, hogy az utóbbi évtizedek Magyarországának zsidóságra
vonatkozó történelméből számos eseményt közöl velünk a szerző.
Nagy előnye, hogy olvasmányos. Stílusa jól követhető. Ha jól vettük
észre, a kötet első írása 1986-ban íródott, legkésőbbi dátum 2011.
Az itt említett könyveit is ideértve, az elmúlt 40 év magyarországi
zsidóságának történelmét közli velünk a szerző. Ez nem lebecsülendő
teljesítmény.
A kiadás is tetszetős, méltó a műhöz. Jó szívvel és teljes
felelősséggel ajánljuk a kedves olvasóknak az OR-ZSE rektorának
legújabb kötetét. Optimisták vagyunk, s reméljük, hogy hasonló
színvonalon még sok-sok kötetet várhatunk tőle.
Gabbiano Könyvkiadása. Felelős kiadó: Izsák Gábor, Szakértő: Oláh
János, Nyelvi lektor: Hidalmási Anna, Tördelő: Mandel György.
Támogatta a Kiadó és a MAZSIHISZ.
A segítők közül meg kell említenünk a hűséges társat, aki kísérte és
kíséri a szerző útját, Julikát, könyvének első olvasóját. Aligha
tévedünk, ha feltételezzük, hogy meglátásai, észrevételei nem voltak
a szerzőre hatástalanok.
Deutsch Gábor
2014.01.19
|
|
|
|