Benedek István Gábor irodalmi munkássága széles skálán helyezkedik el. Hőseit különböző helyszínekre és korokba helyezi, talán csak az a közös bennük, hogy általában a zsidósághoz tartoznak.

Huszadik könyve, amely Artúr címmel jelent meg a Háttér kiadó gondozásában, sem kivétel, egy zsidó fiatalember hányattatásairól szól a század derekán, Közép-Európában. Alcíme: Egy pesti orvos politikai kalandjai –utal ezeknek a megpróbáltatásoknak a természetére és okaira.

A pesti orvos fia apja hívatását szeretné folytatni, protekcióval be is kerül - zsidóként 1940-ben! - a szegedi egyetemre, úgy néz ki, minden rendben van, amikor 1943-ban munkaszolgálatra vonul be, a hírhedt bori bányákhoz. Rabszolgamunkájának a jugoszláv partizánok vetnek véget, akik között hasznát veszi befejezetlen orvosi tanulmányainak. Megismeri a gerillaháború sajátos világát, rámosolyog a szerencse, Tito pszichiáterévé lép elő.

A szerző bepillantást nyújt az olvasónak a bonyolult balkáni politikai viszonyokba, amelyeknél az 1945-ös magyar helyzet talán még érdekesebb. Mint oly sok sorstársa, ő is a baloldalhoz sodródik, s ez nem válik kárára, amíg Tito vele való barátsága - amely eddig lendítette karrierjét - a politikai vonalváltás miatt végzetessé válik számára, olyannyira hogy meg sem áll Recskig…

Az idők változnak, Bor után ezt is túléli, társaival együtt szabadul. Ellátásuk fejében ugyan levonják teljes munkabérüket, de kapnak 100 (!) forintot útiköltségre és az élet újrakezdéséhez.

Folytatja egyetemi tanulmányait, megnősül, 1956 véres őszén éppen a Szovjetunióban van egy bányász-küldöttséggel. Ez is megóvja attól, hogy bármiben részt vegyen, különben is ekkor már tudja és ki is mondja: "A hősökre az iskolában emlékeznek ugyan, de igazuk kizárólag a túlélőknek van".

Bekerül egy elmekórházba, egy különleges, előkelő részleget vezet, ahol a kormányzó elit idegileg megfáradt tagjait próbálják helyrehozni. Asszimilálódik, életéből lassan eltűnik a zsidóság, bár vívódásai - és néha a külvilág emlékezteti eredetére. Utóbbi egy antiszemita belügyes szavaival nagyon pregnánsan, szokatlan nyíltsággal nyilatkozik meg egy bizonyos (70-es évekbeli) időpontban. Feltehetőleg ez áll rejtélyes halálának hátterében, a lövések pontot tesznek életére, de nem oldják meg a zsidó sorskérdéseket. Valamit talán jelez, hogy fia izraeli katona lesz!

Ez a regény nemcsak élvezetes, fordulatos olvasmány, hanem bevezet egy kor történetébe, zsidó és egyéb vonatkozások szellemes háttérrajzát adva. Stílusa szórakoztató, tömör mondatai bölcsességről és élettapasztalatról tanúskodnak. Humora reményt ad a néha elkeserítő sors elviseléséhez!

Róbert Péter
2012.03.27