Vissza

Paul Johnson: A zsidók története

Kiemelkedő angol történész újabb monografikus munkáját jelentette meg az Európa Könyvkiadó. Paul Johnson eddig 30 kötetből álló tudományos munkássága mellett népszerű előadó, miniszterelnökök -jelenleg Tony Blair- tanácsadója, több művét a magyar olvasók is élvezhették már, pl. A kereszténység történetét, amelynek írása közben eszmélt rá saját szavai szerint, hogy "milyen sokkal is adósa a kereszténység a zsidóságnak. Megírta tehát könyvét arról a népről, amelynek körében az ő vallása is megszületett.
Elsősorban a szellemi áramlatokból indult ki, az egyistenhit kialakulásával, a Tóra és a Talmud megszületésével, kabbalával, messianizmussal, az antiszemitizmus kialakulásával és formáival, a zsidó mozgalmakkal foglalkozik, de beleágyazza őket az egyes korok történet hátterébe, közben megjelenítve előttünk a nagy zsidó személyiségeket, Mózestől Einsteinig.
Epizódokat kapcsol össze, egésszé tömöríti, és végeredményt megpróbálja értelmezni.
Hebron példájával szemlélteti "a történelem legszívósabb népének" sorsfordulóit, majd megkezdi vándorútját a zsidó történelem inkább tragikus, mint vidám útvesztőiben. Az ókori zsidó államot, mint "a jóléti állam prototípusát" állítja elénk, demográfiai okokkal magyarázza eltűnését egyes területekről. Ítélete a sötét századokról egyértelmű: az inkvizíciót az emberi lealacsonyodás szánalmas fokának nevezi, nem hagyja szó nélkül a máltai lovagok rabszolgavadászatát sem.
Sokatmondóak az olyan részletek, hogy Lengyelországban a zsinagógákat lőrésekkel építették. Sajátos módon 1648-at, a nagy ukrajnai zsidóüldözést tekinti mérföldkőnek nemcsak a Holocaust, hanem Izrael állami rekonstrukciója felé vezető úton, nem feledkezve meg a zsidó kereskedelem és érdekeltség szövevényének kialakulásáról.
Megtaláljuk a mostoha körülmények között is folyamatos szellemi élet leírását, Luria, Spinoza és mások bemutatását.
Néha nem titkolja csodálatát: "A Rotschildokban mégis van valami megfoghatatlan." Érdekes Heine és Marx párhuzama, megkeresi a hitehagyottak gyökereit, amelyek néha megdöbbentően erősek (Disraeli haldokolva héber szavakat mormolt.)
Adatokkal bizonyítja, hogy minden baj és üldözés dacára a zsidók hosszabb életűek, mint a többi lakos és normális körülmények között politikai állásfoglalásuk megoszlik, ld. az amerikai polgárháború mindkét oldalán harcoló katonákat.
Megragadja Herzl előkelő egyénisége, asszimiláltságát illusztrálja olyan tényekkel, hogy az I. Cionista Kongresszus előtti istentiszteleten Nordauval együtt meg kellett nekik tanítani az áldások gyerekkoruk óta elfeledett szövegét.
Hatalmas tényanyaga bővelkedik kevéssé ismert adatokban, pl. Johann Strauss zsidó apjáról, vagy a gettófolklór gyöngyszemei, a zsidó származású marxista vezetők általános közönye a zsidóság iránt és más érdekességek.
A hatodik fejezetet teljesen a Holocaustnak szenteli, s képes újat mondani szörnyű témájáról.
Már 1939 szeptemberében felfedezi az Endlösung jeleit, kezdve az olyan tragikomikus tilalmakkal, hogy zsidó nem viselhet hegesztéshez szemüveget.
Európai tablót vázol fel a pusztulásról, sajnos a magyar adatok pontatlanok. Nem hallgatja el az angolszász felelősséget sem. Sok a szörnyű részlet, szomorú olvasni, hogy a Bergen-Belsent felszabadító angolok által megbízott magyar őrök 48 óra alatt 72 zsidót lőttek agyon a frissen megmenekült foglyok közül!
Az utolsó fejezet a reménykeltő Cion címet viseli, ennek megfelelően kellő figyelmet szentel az újjászületett zsidó államnak, de megtaláljuk benne a jelenkori zsidóság átfogó képét is.
Utószavában a történelmen túl, mint komplex jelenséget összegzi műve tanulságait.
Tudományos alapossága - amelyet a terjedelmes forrásjegyzék is igazol - ellenére a könyv olvasmányos, érdekes, stílusa elősegíti a bonyolultabb fogalmak megértését is.

Szükség van Paul Johnson könyvére a magyar olvasónak is!

Róbert Péter