Szőcs Zoltán(összeáll.):
Szabó Dezső - Enciklopédia

Szabó Dezsőről sokat írtak a maga korában, utána évtizedekig alig, a rendszerváltás után ismét sokat és sokan foglalkoznak munkásságával. Meg kell mondanunk, hogy nem csak irodalmárok ragadnak tollat (illetve verik a billentyűt) munkásságával kapcsolatban, hanem a napi politika küzdőterén is fel-felhangzik a neve.

Ezért nagyon aktuális és értékes a Kairosz kiadó gondozásában nemrég megjelent Szabó Dezső-Enciklopédia, Szőcs Zoltán irodalmi vállalkozása, amely nagy felkészültséggel és alapossággal szedi betűrendes szócikkekbe mindazt, amelyhez ennek az öntörvényű zseninek valami köze volt vagy amit nevéhez fűztek.

Szabó Dezsőről írva megkerülhetetlen az ún. "zsidókérdés", viszonyulása a zsidósághoz, amely olyan ellentmondásos, mint egész élete, lénye és tevékenysége. Sokan antiszemitának címkézik, mások (zsidók is!) szívesen, barátsággal emlékeznek rá. Munkásságából, megnyilatkozásaiból erre is, arra is van példa. Szőcs Zoltán sem kerüli el ezt a kényes témát, művében gyakran utal az író zsidókkal kapcsolatos "ügyeire".

Szabó Dezső pályakezdése a Nyugathoz kötődik, főmunkatársa a lapnak, jóban van Ignotusszal, Osváttal és a többiekkel. Szép Ernőt szereti, ekkor még Hatvanyval sincs semmi baja. Még az őszirózsás forradalmat is üdvözli, Jászi Oszkár segít neki a fővárosba költözni. 1919-ben tagja az Írói Direktóriumnak, ahol viszont már élesen zsidóellenes hangot használ. Előzőleg az Elsodort faluban hiányolja a zsidók frontszolgálatát, elfeledkezve arról, hogy ő maga se vonult be. Bizony a következő néhány évben magatartása teljesen egyértelmű, szóban és írásban zsidózik, a rosszemlékű ébredők eszmei irányadójuknak tekintik.

Viszont aránylag hamar kijózanodik, már 1924-ben az Egyenlőség, a legnagyobb zsidó felekezeti lap hasábjain köszöni meg zsidó ügyvédje és barátja, Gál Jenő segítségét. 1920-ban még ő fogalmazza a numerus clausust követelő kérvényt, 1936-ban már így minősíti a jogfosztó paragrafust: "a földgömb egyik legkevésbé zseniálisan megalkotott törvénye - a magyar faj hátrányára üt ki." Leírt politikai nézetei, így 1921-es 12, illetve 12 pontja, nem említik a zsidóságot, fölreformot és demokratikus vívmányokat követelnek.

Később is mindig kirohan a hitlerizmus és a magyar nyilas mozgalom ellen. Annyira közismertek ilyen elvei, hogy 1940-ben szóba kerül, mint egy antifasiszta amerikai árnyékkormány elnöke, 1944-ben pedig a nyilas őrjáratból fellőnek az ablakába. Ellenzi a zsidótörvényeket, 1944-ben tüntetőleg karonfogva sétál sárga csillagot viselőkkel. Amikor az ostrom alatt meghal, ismerősei a Gestapo, vagy a nyilasok gyilkosságát gyanítják - alaptalanul.

Érzi Szabó Dezső zsidósággal kapcsolatos "nézetrendszerének" bonyolultságát az enciklopédia összeállítója is, mert a kötetet záró, s ezt tárgyaló szócikk a legterjedelmesebb az összes közül. Valóságos tanulmány ez, amely alaposságban túltesz a többi - szintén gondos és sok adatot tartalmazó - címen. Sokat idéz Szabó Dezsőtől, főleg olyan írásokat, amelyekben tiltakozik az antiszemitizmus vádja ellen, de szép számmal hivatkozik zsidó értelmiségiekre, az író barátaira, akik még 1945 után is tisztelettel nyilatkoznak Szabó Dezsőről.

Sajnos ezeket az előnyére szolgáló tényeket némileg aláássa, hogy egyes megállapítások, kommentárok szóhasználata a két háború közti korszak legrosszabb publicisztikáira emlékeztet. ("zsidó sajtó", "elzsidósodott", stb.) Ilyen rangos munka nagyobb stiláris tapintatot érdemelne!

Ezek a kitételek eleve fenntartásokat képeznek abban a rétegben, amelynek pedig nagyon el kellene olvasnia ezt a - a szerző által jogos önérzettel - szellemi útikalauznak, vademecumnak szánt könyvet.

Szőcs Zoltán utószava szerint segíteni akar az olvasónak "hogy méréseket eszközöljenek a Szabó Dezső - tengerben…"

Ez a kitűnő kötet ennél többet ad. Bepillantást a XX. század magyar kulturális és társadalomtörténetébe és mindezt érdekesen, olvasmányosan.

Érdemes elolvasni a Szabó Dezső-Enciklopédiát!

Róbert Péter

vissza