Horthy
Miklós a XX.századi magyar történelem talán legtöbbet vitatott
alakja. Könyvtárat töltene meg a személyéről, politikájáról
megjelent irodalom. Könyvek, cikkek, tanulmányok tömege foglalkozott
és foglalkozik vele és ezek hangnemét, színvonalát, változatosságát
talán csak az általuk alkotott vélemények közötti különbségek múlják
felül.
Nemzeti hős, a haza megmentője vagy romlásba segítője, jóságos
vezető, vagy népellenes tömeggyilkos, ostoba tengerésztisz, vagy
katonai zseni - váltakozik a minősítések sorában, amelyek azért
egy-egy korszakban bizonyos egyöntetűséget mutatnak. A
rendszerváltás óta szaktörténész nem írt Horthy-életrajzot. Most
erre vállalkozott egy fiatal kutató, aki igyekszik néhány
félreértelmezésre is felhívni a figyelmet.
Nehéz feladatot vállalt tehát Turbucz Dávid fiatal történész új
könyvével, amely Horthy Miklós címmel jelent meg a Napvilág kiadó
gondozásában és melynek előszavából kiderül, hogy ennek tudatában és
ellenére ragadott tollat.
A könyv bemutatója 2011. december 5-én volt a Politikatudományi
Intézetben. Bemutatta Romsics Ignác akadémikus és Sipos Balázs
történész.
Már a bemutató helyszíne is jelzi, milyen fontosságot tulajdonítanak
a történészek ennek a könyvnek.
Horthy családi hátterének és a hajón töltött ifjúságának bemutatása
egy nem tehetségtelen, rendkívül kötelességtudó fiatalembert tár
elénk, aki Ferenc József szárnysegéde lesz, majd a tengeri háború
teszi próbára. A könyv tisztázza a cattarói matrózfelkelés és a
flotta jugoszláv kézre adásának vádja alól, majd részletesen elemzi
a Nemzeti Hadsereg vezetőjeként végzett tevékenységét, felelősségét
a fehérterrorért. Kormányzói posztján erélyesen elhárítja IV. Károly
kísérleteit trónja visszafoglalására. Szovjetgyülölete és
nyilasellenessége egyaránt motiválja döntéseit. Csodálja Angliát, de
nem tud mindig kitérni a német követelések elől. Az
országgyarapítások hatalmas ünneplést hoznak, de ennek ára van,
Magyarország belép a háborúba, a zsidótörvények százezreket
fosztanak meg jogaiktól. Bekövetkezik a tragédia:1944-ben a német
szövetséges megszállja az országot. Talán a legvitatottabb kérdés,
hogy mennyire tudott a deportálásokról, megtett-e mindent, amit
tehetett ellene? A szerző ezt is, valamint az elvetélt háborúból
való kiugrás körülményeit is nagy alapossággal vizsgálja.
A háború után a német, majd amerikai fogságban Horthy Miklós kilép a
magyar történelemből, de érdekes dolgokat tudunk meg emigrációs
életéről is. Első idejének anyagi bajain egyrészt a Hitlertől kapott
jacht eladása, másrészt a zsidó Chorin család pénzbeli támogatása
segítette át.
Természetesen gyakran megjelenik Horthy - azóta is vitatott -
álláspontja az ún. zsidókérdésben. Turbucz Dávid ezen a téren is a
különböző adatok felsorakoztatására törekszik. Kezdve a Szózat című
jobboldali lapnak adott interjújától, amelyben Horthy a
forradalmakat a „söpredék-zsidóság” művének tartja, az 1931-es
tiltakozásáig a Bethlen által javasolt Teleszky János
miniszterelnöki kinevezése ellen, annak zsidó származása miatt, nem
hallgatva el a háború alatti, az embertelenséget mérsékelni,
enyhíteni igyekvő magatartását.
Trianon évében, 1920-ban - a kormányzó egyetértésével - megszületik
a numerus clausus, amelyről Horthy később így dicsekszik Hitlernek:
"az első volt a világon, amely fennhangon hitet tett az
antiszemitizmus mellett".
Horthy azért dicsérgette ugyanis 1943-ban a numerus clausust (a
zsidók egyetemi felvételét korlátozó 1920-as jogszabályt), mert
Hitler a magyarországi zsidóság megsemmisítésére, az abban való
közreműködésre akarta rávenni a kormányzót.

Horthy Miklós aláírása a numerus clausus-ról szóló törvényen
Horthy ennek a követelésnek másfél évig állt ellen (1942 és 1944
között), aztán viszont a német megszállás - 1944. március 19. - után
június végéig, július elejéig semmit sem tett a megmentésükre. Végül
1944 nyarán a nemzetközi tiltakozás hatására lépett fel a pesti
zsidóság deportálásával szemben.
A könyvből kiderül, hogy a földosztást két évtizeden át hevesen
ellenző Horthy Miklós 1943-ban az ország termőterületének 60
százalékát szétosztotta volna. Haditetteinek jelentőségét eltúlozták
a kortársai és az utókor is.
Sok az ellentmondás szerepéről a tragikus 1944-es esztendőben.
Ezeket nem dönti el a könyv, de megismerjük belőle Horthy
kétségtelen érdemeit a kivételezések és a budapesti deportálás
megakadályozása terén, nem hallgatva el, hogy visszavonulása,
apátiája a megszállás után szabad kezet adott zsidóellenes
rendeleteknek (amelyeket nem írt alá) és késlekedése a vidéki
zsidóság pusztulását jelentette.
Turbucz könyvéből azonban egyértelműen kiderül a kormányzó
felelőssége a fehérterror vagy a második világháborúba való belépés
miatt, de a zsidóüldözés tekintetében sem hallgatja el Horthy
szerepét.
Az epilógus a kormányzó „utóéletével”, a Horthy-irodalommal
foglalkozik, bizonyos mértékig vitatkozik, amelynek az utóbbi időben
történt megnövekedése mintegy igazolja a könyv megszületését.. Saját
kutatásai mellett a szerző széles körét tekinti át a fellelhető
dokumentumoknak, ennek alaposságáról terjedelmes bibliográfia
tanúskodik. A tudományos ismeretterjesztő munka érdekes, az
ifjúságnak is hozzáférhető mivoltát képek és térképek segítik.
A fiatal, 27 éves szerző - aki két országos tudományos diákköri
versenyt is megnyert történelemből és politológiából az elmúlt
években - elfogultságtól mentesen mutatja be a tragikus korszakokon
átívelő Horthy-pályát, és megpróbálja megérteni akár a
megérthetetlent is. A műből kimondva-kimondatlanul azért kiderül,
hogy Horthy ingadozó, gyenge, a saját vezérkultuszába
belefeledkezett, időnként az erőszaktól sem visszariadó, történelmi
fordulópontokon többször is rosszul döntő államfő volt. Döntései és
"nem döntései" egyaránt hozzájárultak súlyos
katasztrófahelyzetekhez, így a népirtáshoz is. Magyarország ugyan
nem maradhatott ki a második világháborúból, de Turbucz szerint a
kormányzónak komoly a felelőssége a történtekért, amelyek olyan
károkat okoztak a magyarságnak és Magyarországnak, amelyeket még ma
sem ismernek sokan.
Objektivitásra törekvő, értékes könyv amely előmozdítja az
eligazodást az újkori magyar történelem fontos kérdéseiben.
Aktualitása napjainkban (pl. a tervezett Horthy szobor kapcsán)
tagadhatatlan.
Róbert Péter