Szentgyörgyi Róbert:
In Memoriam -
Zsidó származású magyar asztaliteniszezők a két világháború
között
|
Kevesebb
népszerűbb és elterjedtebb sportot ismerünk az asztalitenisznél, vagy ahogy
általában nevezik - a pingpongnál. Egyszerűek a szabályai, nem kell hozzá
költséges felszerelés, bármilyen öltözékben lehet játszani - legfeljebb a
szőrmebunda nem ajánlatos. Komoly erőnlét sem kell hozzá, viszont növeli az
állóképességet, javítja a reflexeket. Mivel a játékosok aránylag közel
vannak egymáshoz a kommunikáció, még esetleges nézeteltérések esetén is
kulturált beszédmódot igényel, mivel a másik még az elfojtott félszavakat is
meghallja. Demokratikus, ugyanakkor intelligens sportág - szinte a zsidóknak
találták ki!
A zsidóság és az asztalitenisz szoros kapcsolatát mutatja a sportág európai
története is. Bár Ázsiában már a 12.században említenek hasonló játékot, de
ez olyan messze esett a mai ping-pongtól mint a középkori labdajátékok
napjaink focijától, vagy hogy stílszerűek legyünk Makó Jeruzsálemtől.
Mai formája a 19.századtól terjedt el Európában, érdekes módon a zsidóság
egyenjogúsításával egyidőben. Nálunk eleinte az arisztokrácia kedvtelése
volt, az első versenyt 1900-ban még a Nemzeti Casinóban játszották, de
1905-ben a világ első pingpong bajnokságát már a Műegyetemi Football Club
rendezte a BEAC vivótermében. Egyetemisták között sok zsidó volt (Numerus
clausus előtti idők!), ők a sportban is igyekeztek bizonyítani. Háború után
már a banktisztviselők is ütőt ragadtak, a "Krausz Simi-tanoncoknak" egy
íróasztalnál töltött munkanap után jólesett az asztalnál ugrálni. Nem
véletlen, hogy a Magyar Asztalitenisz Szövetség 1924-ben a Hitelbank
kezdeményezésére alakult meg, az első elnök Ullmann György báró - a bank
igazgatója - lett. Egyre több zsidó fiatal találta meg a helyét a pingpong
termekben és szép sikereket értek el.
Utóbbiakat hozza közelebb az olvasóhoz Szentgyörgyi Róbert: In Memoriam -
Zsidó származású magyar asztaliteniszezők a két világháború között című
könyve. Szerzője maga belülről ismeri ezt a szép sportágat. Jelenleg is
aktív játékos, nemzetközi játékvezető és az MTK asztalitenisz
szakosztályának vezetője. Nemcsak az ütőt, a tollat is jól forgatja, több
sikeres könyve tanúsítja írói vénáját, ezek főleg a játékkártya - és
képeslapgyűjtőknek szereztek örömet, de írt jiddis kifejezésgyűjteményt és -
nem meglepő módon - egy tíznyelvű asztalitenisz szakszótárt. Itt
említhetjük, hogy fia is publikál: értékes munkát jelentetett meg a
Józsefváros zsidó vonatkozásairól!
Kétnyelvű munkája rövid bevezetést ad az asztalitenisz történetéről, külön
fejezettel a zsidók szerepéről a magyar sportban. Felsorolja a
sportegyesületeket, kiemelve a zsidókat tömörítő VAC (Vívó és Atlétikai
Club) működését, nem véletlen a zsidó sportegyesület feloszlatása 1944-ben.
Utána sorraveszi a zsidó világbajnokokat, ABC szerint Barna Viktortól
Szabados Miklósig, képet (a legtöbbről kettőt) és rövid életrajzot közölve,
amelyből kitűnik, hogy sportérdemeik sem óvták meg őket a faji
diszkriminációtól, amely sokukat elüldözte szülőhazájuktól, amelynek pedig
dicsőséget szereztek Akik nem menekültek időben külföldre azoknál bizony
gyakran fejeződik be így az életrajz: "munkaszolgálatban halt meg", "életét
haláltáborban vesztette".
Nemcsak a világbajnokokra gondol, az utolsó fejezet felsorolja a Magyar
Bajnokságban résztvevő zsidó versenyzőket, bár fényképet nem, ők is
méltatást kapnak .
Sportkedvelőknek különleges élvezet a záró képgaléria, amely szép
pillanatokat örökít meg, a mérkőzések legforróbb perceit, a gratulációkat.
Szentgyörgyi Róbert így bocsátja útjára könyvét: "Remélem, hogy ez a könyv
méltó emléket állit felejthetetlen és legendás világbajnokainknak." Óhaja
beteljesült, minden sportkedvelőnek ajánlhatjuk külsőleg is tetszetős
munkáját!
Róbert Péter |