Szentgyörgyi Róbert:
In Memoriam - Zsidó származású magyar asztaliteniszezők a két világháború között


Kevesebb népszerűbb és elterjedtebb sportot ismerünk az asztalitenisznél, vagy ahogy általában nevezik - a pingpongnál. Egyszerűek a szabályai, nem kell hozzá költséges felszerelés, bármilyen öltözékben lehet játszani - legfeljebb a szőrmebunda nem ajánlatos. Komoly erőnlét sem kell hozzá, viszont növeli az állóképességet, javítja a reflexeket. Mivel a játékosok aránylag közel vannak egymáshoz a kommunikáció, még esetleges nézeteltérések esetén is kulturált beszédmódot igényel, mivel a másik még az elfojtott félszavakat is meghallja. Demokratikus, ugyanakkor intelligens sportág - szinte a zsidóknak találták ki!

A zsidóság és az asztalitenisz szoros kapcsolatát mutatja a sportág európai története is. Bár Ázsiában már a 12.században említenek hasonló játékot, de ez olyan messze esett a mai ping-pongtól mint a középkori labdajátékok napjaink focijától, vagy hogy stílszerűek legyünk Makó Jeruzsálemtől.

Mai formája a 19.századtól terjedt el Európában, érdekes módon a zsidóság egyenjogúsításával egyidőben. Nálunk eleinte az arisztokrácia kedvtelése volt, az első versenyt 1900-ban még a Nemzeti Casinóban játszották, de 1905-ben a világ első pingpong bajnokságát már a Műegyetemi Football Club rendezte a BEAC vivótermében. Egyetemisták között sok zsidó volt (Numerus clausus előtti idők!), ők a sportban is igyekeztek bizonyítani. Háború után már a banktisztviselők is ütőt ragadtak, a "Krausz Simi-tanoncoknak" egy íróasztalnál töltött munkanap után jólesett az asztalnál ugrálni. Nem véletlen, hogy a Magyar Asztalitenisz Szövetség 1924-ben a Hitelbank kezdeményezésére alakult meg, az első elnök Ullmann György báró - a bank igazgatója - lett. Egyre több zsidó fiatal találta meg a helyét a pingpong termekben és szép sikereket értek el.

Utóbbiakat hozza közelebb az olvasóhoz Szentgyörgyi Róbert: In Memoriam - Zsidó származású magyar asztaliteniszezők a két világháború között című könyve. Szerzője maga belülről ismeri ezt a szép sportágat. Jelenleg is aktív játékos, nemzetközi játékvezető és az MTK asztalitenisz szakosztályának vezetője. Nemcsak az ütőt, a tollat is jól forgatja, több sikeres könyve tanúsítja írói vénáját, ezek főleg a játékkártya - és képeslapgyűjtőknek szereztek örömet, de írt jiddis kifejezésgyűjteményt és - nem meglepő módon - egy tíznyelvű asztalitenisz szakszótárt. Itt említhetjük, hogy fia is publikál: értékes munkát jelentetett meg a Józsefváros zsidó vonatkozásairól!

Kétnyelvű munkája rövid bevezetést ad az asztalitenisz történetéről, külön fejezettel a zsidók szerepéről a magyar sportban. Felsorolja a sportegyesületeket, kiemelve a zsidókat tömörítő VAC (Vívó és Atlétikai Club) működését, nem véletlen a zsidó sportegyesület feloszlatása 1944-ben. Utána sorraveszi a zsidó világbajnokokat, ABC szerint Barna Viktortól Szabados Miklósig, képet (a legtöbbről kettőt) és rövid életrajzot közölve, amelyből kitűnik, hogy sportérdemeik sem óvták meg őket a faji diszkriminációtól, amely sokukat elüldözte szülőhazájuktól, amelynek pedig dicsőséget szereztek Akik nem menekültek időben külföldre azoknál bizony gyakran fejeződik be így az életrajz: "munkaszolgálatban halt meg", "életét haláltáborban vesztette".

Nemcsak a világbajnokokra gondol, az utolsó fejezet felsorolja a Magyar Bajnokságban résztvevő zsidó versenyzőket, bár fényképet nem, ők is méltatást kapnak .

Sportkedvelőknek különleges élvezet a záró képgaléria, amely szép pillanatokat örökít meg, a mérkőzések legforróbb perceit, a gratulációkat. Szentgyörgyi Róbert így bocsátja útjára könyvét: "Remélem, hogy ez a könyv méltó emléket állit felejthetetlen és legendás világbajnokainknak." Óhaja beteljesült, minden sportkedvelőnek ajánlhatjuk külsőleg is tetszetős munkáját!
 

Róbert Péter



Vissza