Spiró György:
Tavaszi Tárlat
 

Spiró György munkái nagyrészt a zsidósággal foglalkoznak - mesteri módon, gondoljunk nagy regényei a Fogság és a Messiások sikerére. Új könyve, a Magvető kiadónál megjelent Tavaszi Tárlat lényegében az 1956-os forradalomhoz kapcsolódik, a megtorlás első hónapjaiban játszódik, ha lehet ezt a kifejezést használni, mivel lényegében nem sok történik benne. Hőse nem kerül börtönbe, nem internálják, néhány kellemetlen nap után „ügye” elsimul. Az idő a magyar történelemnek az a féléve, 1956 végén, 1957 elején, amikor eldől a "Ki kit győz le?” kérdése, megszilárdul Kádár János hatalma.

Fátray Gyula nem látja az októberi eseményeket, mert kórházban van, megoperálják. Baloldali ember, zsidó, nem akar disszidálni, be akar lépni az ujjászerveződő pártba is. Magánélete szokványos, feleségétől ugyan elhidegül, gyermekében sincs sok öröme, de látszólag minden rendben van. Olajozottan menne tovább élete, ha egy újságcikk névazonossága nem kelti fel munkahelyi környezete veszélyes gyanakvását. Megrémül, lelki válságba kerül, elveszti a talajt a lába alól. Egy értekezleten - amely a gerinctelenség és karrierista aljasság remek ábrázolása - felelősségre vonják. Sehol nem lel támaszt, minden barátja, ismerőse elhúzódik tőle, feleségét a Műcsarnok Tavaszi Tárlatának szervezése köti le. Ez alkalmat ad a szerzőnek a kor képzőművészeti életének felvillantására, neveket és belső információkat közölve. Ez a tárlat volt hosszú idő után az első seregszemle, amelyen absztrakt műveket is kiállítottak. Sokaknak ez nem tetszett, álláspontjukat a főhős feleségénél tartott összejövetelen ismertetik egymással és az olvasóval. Népi csoport ez, sok antiszemita felhanggal, amelyet a főhős és felesége szó nélkül hallgatnak. Végül az egyetlen megmaradt régi (és befolyásos) barát egy telefonnal rendbe hozza a főhős ügyét és minden megy tovább...

Ennek jele az 1957. május 1-i ünnepség, amely mintegy jelképe a konszolidációnak, a későbbi évtizedeknek. Ez zárja a könyvet és megnyit egy történelmi korszakot!

Spiró György remekül láttatja ezt az időszakot, az emberi gondolatokat és magatartásokat, ebben a kevesek által megírt időszakban. Nem említik a szereplők, de a háttérben ott a zsidókérdés, ami sok mindent megmagyaráz. Élvezetes és tanulságos olvasmány!
 

Róbert Péter
2010.11.01