Bihari Péter:
LÖVÉSZÁRKOK A HÁTORSZÁGBAN
 

Néhány éve, a kilencvenes évfordulók kapcsán több könyv is megjelent az első világháborúról. Ezekhez csatlakozik utólag, de nem feleslegesen Bihari Péternek a Napvilág kiadónál megjelent könyve. Érdekes címe, de a címlap is utal a hadikiállításokon bemutatott fedezékekre és lövészárkokra, ám nem ezekkel a gyanúsan tiszta és kényelmes földmunkákkal foglalkozik, ahonnan nők, gyerekek és szerencsés felmentettek mosolyognak a fényképészre. Komolyabb, nehezen betemethető árkokat vizsgál a szerző, ami az alcímből ki is tűnik: középosztály, zsidókérdés, antiszemitizmus az első világháború Magyarországán.

Nehéz feladatot vállalt a Fazekas Gimnázium tanára amikor ezeknek a több évtizedes problémáknak az eredetét kutatja, de eddigi könyvei és a hatalmas irodalom jegyzék bizonyítja, hogy alaposan felkészült rá. Elemzi a zsidóság békebeli helyzetét és háborús –főleg gazdasági – szerepét, a velük kapcsolatos véleményeket.

Könyve korszakokra osztja a háborús éveket, 1916 a fordulópont, addig tartott a kezdeti lelkesedés és az un. „Burgfriede”. Támadják a bankokat, a hadiszállítókat, akik között sok a zsidó. Ekkor véget ér a liberális korszak Magyarországon (az előző évtizedek közjogi és gazdasági küzdelmeivel indokolja ennek okát. Bajba kerül a középosztály, amelynek fogalmáról és létszámáról különböző véleményeket olvashatunk. Érthető módon ezen belül részletesen foglalkozik a tanárokkal, idézi Benedek Marcell és Remenyik Zsigmond írásait. (Előbbit mint ősi székely család sarját jellemzi, nem említve zsidó édesanyját!)

A háború elhúzódása, a nyomor bűnbakot kíván, előtérbe kerül a „zsidókérdés”, növekszik az antiszemitizmus. Újszerű a Budapest ellenesség kapcsolatának párhuzama a zsidógyülölettel.

Rengeteg adatot kapunk a háborús hétköznapokról, hogyan próbálják áthidalni a nehézségeket, pl tanári „lisztbizottságokat” neveznek ki, még a tanítás is szünetelhet miattuk. Ugyanakkor csökken a tanári pálya presztizse, de az oktatás színvonala is, nem lehet a harctérről szabadságra hazajött diákoktól komoly tudást követelni, a „hadiérettségi” ismerethiányt jelent.

Nő a fiatalkori bűnözés, a lakáshiány. Sok pedagógus a frontra megy, ekkor kezdődik a pálya elnőiesedése. Egyébként is előtérbe kerülnek a nők, megjelennek az első kalauznők, 1916-18 között három új leánygimnázium nyílik a fővárosban, az egyetemi díjak többségét tehetséges nőhallgatók nyerik, többségük zsidó .Sok statisztikát közöl a zsidóságról, nem az ő hibája, hogy ezek felekezeti jellegűek, a kikeresztelkedettek nem szerepelnek zsidóként, pedig számuk épp a középosztályban jelentős.

Egyre több a baj, az iskolákat igénybe veszi a katonaság, a maradékot sem fűtik, minden ellentét mélyül, sokan mindenért a zsidóságot okolják. Ezek az érzelmek az őszirózsás forradalom alatt pogromokban nyilvánulnak meg, hiába lép fel ezek ellen a Károlyi –kormány.

Nagyon értékes, sok újat tartalmazó munka Bihari Péter könyve, elolvasása segít későbbi korok, események megértésében is.

Róbert Péter
2010.05.25.