Bihari Péter:
LÖVÉSZÁRKOK A HÁTORSZÁGBAN
|
Néhány
éve, a kilencvenes évfordulók kapcsán több könyv is megjelent az
első világháborúról. Ezekhez csatlakozik utólag, de nem
feleslegesen Bihari Péternek a Napvilág kiadónál megjelent
könyve. Érdekes címe, de a címlap is utal a hadikiállításokon
bemutatott fedezékekre és lövészárkokra, ám nem ezekkel a
gyanúsan tiszta és kényelmes földmunkákkal foglalkozik, ahonnan
nők, gyerekek és szerencsés felmentettek mosolyognak a
fényképészre. Komolyabb, nehezen betemethető árkokat vizsgál a
szerző, ami az alcímből ki is tűnik: középosztály, zsidókérdés,
antiszemitizmus az első világháború Magyarországán.
Nehéz feladatot vállalt a Fazekas Gimnázium tanára amikor
ezeknek a több évtizedes problémáknak az eredetét kutatja, de
eddigi könyvei és a hatalmas irodalom jegyzék bizonyítja, hogy
alaposan felkészült rá. Elemzi a zsidóság békebeli helyzetét és
háborús –főleg gazdasági – szerepét, a velük kapcsolatos
véleményeket.
Könyve korszakokra osztja a háborús éveket, 1916 a fordulópont,
addig tartott a kezdeti lelkesedés és az un. „Burgfriede”.
Támadják a bankokat, a hadiszállítókat, akik között sok a zsidó.
Ekkor véget ér a liberális korszak Magyarországon (az előző
évtizedek közjogi és gazdasági küzdelmeivel indokolja ennek
okát. Bajba kerül a középosztály, amelynek fogalmáról és
létszámáról különböző véleményeket olvashatunk. Érthető módon
ezen belül részletesen foglalkozik a tanárokkal, idézi Benedek
Marcell és Remenyik Zsigmond írásait. (Előbbit mint ősi székely
család sarját jellemzi, nem említve zsidó édesanyját!)
A háború elhúzódása, a nyomor bűnbakot kíván, előtérbe kerül a
„zsidókérdés”, növekszik az antiszemitizmus. Újszerű a Budapest
ellenesség kapcsolatának párhuzama a zsidógyülölettel.
Rengeteg adatot kapunk a háborús hétköznapokról, hogyan
próbálják áthidalni a nehézségeket, pl tanári
„lisztbizottságokat” neveznek ki, még a tanítás is szünetelhet
miattuk. Ugyanakkor csökken a tanári pálya presztizse, de az
oktatás színvonala is, nem lehet a harctérről szabadságra
hazajött diákoktól komoly tudást követelni, a „hadiérettségi”
ismerethiányt jelent.
Nő a fiatalkori bűnözés, a lakáshiány. Sok pedagógus a frontra
megy, ekkor kezdődik a pálya elnőiesedése. Egyébként is előtérbe
kerülnek a nők, megjelennek az első kalauznők, 1916-18 között
három új leánygimnázium nyílik a fővárosban, az egyetemi díjak
többségét tehetséges nőhallgatók nyerik, többségük zsidó .Sok
statisztikát közöl a zsidóságról, nem az ő hibája, hogy ezek
felekezeti jellegűek, a kikeresztelkedettek nem szerepelnek
zsidóként, pedig számuk épp a középosztályban jelentős.
Egyre több a baj, az iskolákat igénybe veszi a katonaság, a
maradékot sem fűtik, minden ellentét mélyül, sokan mindenért a
zsidóságot okolják. Ezek az érzelmek az őszirózsás forradalom
alatt pogromokban nyilvánulnak meg, hiába lép fel ezek ellen a
Károlyi –kormány.
Nagyon értékes, sok újat tartalmazó munka Bihari Péter könyve,
elolvasása segít későbbi korok, események megértésében is.
Róbert
Péter
2010.05.25. |