A másik téma, amellyel az első hetiszakasz foglalkozik : súlyos betegség a poklosság - amely talán a leprára emlékeztet leginkább. Bár a lepra gyógyithatatlan betegség a poklosságot a papok - akik orvoslással is foglalkoztak - gyógyították. Van olyan vélemény is, amely kórnak a gyógyítását ma nem ismerik, az nem jelenti azt, hogy az ókorban sem ismerték. Számos titok van, amit annak idején tudtak, előttünk megfejthetetlen rejtély maradt. Ez a betegség büntetésnek számított, mint lentebb ezt részletezni fogjuk. Akinél a poklosságot észlelték, annak el kellet hagynia a tábort is és csak gyógyulása után térhetett vissza a közösségbe. Ha meggyógyult, ahogy írva van: "mossa ki ruháit, nyírja le minden haját, fürödjék meg és legyen tiszta, azután bemehet a táborba, de háljon sátrán kívül hét napig."

Látjuk, hogy több ezer évvel ezelőtt nagyon fontos járványügyi, egészségvédelmi, tisztasági intézkedéséket foganatosítottak a közösség érdekében

Az ikerszidra második szakaszának neve Möcórá (Poklosság). A szó etimológiai értelme móci - rá - a rossz szó terjesztője. Mert a bőrön jelentkező betegséget a rágalmazó - pletykálkodó kapta meg. Olvassuk a Szentírásban Mózes IV. könyvében, hogy Mirjam, Mózes nővére, Áronnak beszélt fivére házasságáról kellemetlen szavakat, melynek hatására Mirjam hét napig poklos lett. A hetiszakasz leírja, hogy a ruhán, sőt a házon is lehetett olyan elváltozás, amely poklosságnak tekinthető. A ruhát miután megmutatták a papnak, elzárták hét napra. A hetedik napon az orvoslás szakértelmével rendelkező pap megtekintette a ruhát, ha terjedt az elváltozás, akkor el kellett égetni, ha nem terjedt, de látszott a seb a ruhán, úgy újra hét napig zárták el, de előbb jól elmosták. Ha ezután sem homályosult a hiba, akkor a tűz martaléka lett a ruha. Ha megfakult a seb, megmosták és tiszta lett. A ház falán is jelentkezhetett gombásodásra vagy salétromréteg képződésére utaló nyom. Ekkor értesítették a kohént, (papot), de mielőtt megérkezett kiürítették a házat. Mert ha a pap tisztátalannak nyilvánította az épületet, akkor a benne lévő berendezéséket sem lehetett használni. Mikor megszemlélte a pap a házat, és megállapította a bajt, hét napig lezárták az épületet, ha nem múlt el a jelenség, azt a részt lebontották, és újra vakolták. Hét napig várakoztak, ezután ha nem múlt el a "baj", látszott még az elváltozás, úgy lebontották a házat.

Szó esik a poklosságból meggyógyult tisztító szertartásáról, mikor a szőrzetét eltávolították, megmosdatták, ruháit is jól megmosták, eztán egy galambot vagy gerlicét szabadon bocsájtottak, jelezve, hogy életet nyert a meggyógyult. Felkenték olajjal, mint máskor a papokat szokták.