tisztátalan, ezután
rituális fürdőt vesz. A nyolcadik napon a fiúcskát felveszik Ábrahám
szövetségébe. Lánykánál tizennégy nap után kell a rituális fürdőt
meglátogatni. Annak idején áldozatot mutatott be az ifjú anyja, ma hálaimával
(gomel) köszönik meg a szerencsés szülést.
A másik téma, amellyel az első hetiszakasz foglalkozik : súlyos
betegség a poklosság - amely talán a leprára emlékeztet leginkább. Bár a lepra
gyógyithatatlan betegség a poklosságot a papok - akik orvoslással is foglalkoztak -
gyógyították. Van olyan vélemény is, amely kórnak a gyógyítását ma nem ismerik,
az nem jelenti azt, hogy az ókorban sem ismerték. Számos titok van, amit annak idején
tudtak, előttünk megfejthetetlen rejtély maradt. Ez a betegség büntetésnek
számított, mint lentebb ezt részletezni fogjuk. Akinél a poklosságot észlelték,
annak el kellet hagynia a tábort is és csak gyógyulása után térhetett vissza a
közösségbe. Ha meggyógyult, ahogy írva van: "mossa ki ruháit, nyírja le minden
haját, fürödjék meg és legyen tiszta, azután bemehet a táborba, de háljon sátrán
kívül hét napig."
Látjuk, hogy több ezer évvel ezelőtt nagyon fontos járványügyi,
egészségvédelmi, tisztasági intézkedéséket foganatosítottak a közösség
érdekében
Az ikerszidra második szakaszának neve Möcórá (Poklosság). A szó
etimológiai értelme móci - rá - a rossz szó terjesztője. Mert a bőrön jelentkező
betegséget a rágalmazó - pletykálkodó kapta meg. Olvassuk a Szentírásban Mózes IV.
könyvében, hogy Mirjam, Mózes nővére, Áronnak beszélt fivére házasságáról
kellemetlen szavakat, melynek hatására Mirjam hét napig poklos lett. A hetiszakasz
leírja, hogy a ruhán, sőt a házon is lehetett olyan elváltozás, amely poklosságnak
tekinthető. A ruhát miután megmutatták a papnak, elzárták hét napra. A hetedik
napon az orvoslás szakértelmével rendelkező pap megtekintette a ruhát, ha terjedt az
elváltozás, akkor el kellett égetni, ha nem terjedt, de látszott a seb a ruhán, úgy
újra hét napig zárták el, de előbb jól elmosták. Ha ezután sem homályosult a
hiba, akkor a tűz martaléka lett a ruha. Ha megfakult a seb, megmosták és tiszta lett.
A ház falán is jelentkezhetett gombásodásra vagy salétromréteg képződésére
utaló nyom. Ekkor értesítették a kohént, (papot), de mielőtt megérkezett
kiürítették a házat. Mert ha a pap tisztátalannak nyilvánította az épületet,
akkor a benne lévő berendezéséket sem lehetett használni. Mikor megszemlélte a pap a
házat, és megállapította a bajt, hét napig lezárták az épületet, ha nem múlt el
a jelenség, azt a részt lebontották, és újra vakolták. Hét napig várakoztak,
ezután ha nem múlt el a "baj", látszott még az elváltozás, úgy
lebontották a házat.
Szó esik a poklosságból meggyógyult tisztító szertartásáról,
mikor a szőrzetét eltávolították, megmosdatták, ruháit is jól megmosták, eztán
egy galambot vagy gerlicét szabadon bocsájtottak, jelezve, hogy életet nyert a
meggyógyult. Felkenték olajjal, mint máskor a papokat szokták.
A hetiszakasz másik része a nemibetegségek ismérveivel foglalkozik.
A Szent Ház, a templom közelébe nem léphetett e betegségtől megfertőzött ember.
"És óvjátok Izrael fiait tisztátalanságaiktól, hogy meg ne haljanak
tisztátalanságukban, amidőn megtisztátalanítják hajlékomat, amely közöttük
van." Aki e betegségből meggyógyult, az megfürdött, ruháit alaposan megmosta,
és csak utána mehetett Izrael közössége közé. Az ikerszakasz nagyon sokat
foglalkozik a mosdással, tisztálkodással. A fürdőt, melyben a tisztálkodás
történt, mikvének - vízgyűjtőnek - nevezik. A medencének legalább 760 liter élő
víz forrással - vagy esővízzel kell rendelkeznie. A mikvét olyan fontosnak tartják,
hogy még a templomot is el lehet adni, ha az ára a fürdőre kell. Remélhetőleg ez
csak elméleti lehetőség, nem kerül rá sor, de jelzi a mikve rangját, fontosságát.
Sokan mondják, hogy ez rituális tisztaság, nem tévesztendő össze a higiéniával.
Ünnepek előtt vagy a vallásos ember Tóra olvasás előtt megy el megmártózni a mikve
tükörsima vizében. Nem szerencsés, ha rituális tisztaságot a higiéniával
szembeálltjuk. Nemcsak azért, mert a fürdőbe mennek a házasulandó fiatalok, a nők a
tisztulási ciklus után, de bárki is megy oda, a piszok az elválasztó, úgy nem
érvényes a megmártózás. Olyan ez, mint a kenyérevés előtti kézöblítés, amikor
is először meg kell mosni a kezet szappannal vagy más mosószerrel, csak a tiszta
kézre, mintegy pecsét a tisztaságon, érvényes a kézöblítés. A mikvénél is csak
piszoktól mentes, tiszta ember léphet a medencébe, így a mikve a szellemi, lelki
(rituális) és higiénikus nagybetűvel írott Tisztaság jelképe. Jelzi, hogy az
embernek mindenféle értelemben legyen tiszta a keze, tiszta a szíve, a lelke, de a
teste is. Prágában, a középkorban nagy járványok dúltak, amelyek a gettót csak
mérsékelten érintették. A mikve és a különböző élethelyzetek előtt és után
kötelezően előírt kézmosás a rejtély kulcsa. Így talán érthető, hogy miért
kell törekedni arra, hogy minden közösségnek legyen lelki és testi tisztaságot
jelképző mikvéje, fürdője.