A Hetiszakasz fontos tájékoztatása még a fentieken kívül az ehető és tiltott állatok felsorolása. A négylábú állatoknál a fogyaszthatóság ismérve, hogy hasított patájú és kérődző legyen a jószág. A halaknál a pikkely és uszony a követelmény, a madaraknál a tiltás szerint a ragadozó és mocsárban élő szárnyasok tartoznak e csoportba (pl. a sas, a keselyű, a sólyom, a holló, a kuvik, a bagoly, a denevér). Maimonidész, a Cordovában 1135-ben született tudós (civilben orvos) véleménye szerint a kásrutnak ( a kóser, azért ehető, nem kóser, ezért tiltott ) ételek kategorizálásának egészségügyi okai vannak, még ha az ember ezt nem is tudja. A másik nagy tudós, Nachmonidesz szerint az ember jellemére, a lelkére hatna károsan, ha ragadozó állatot vagy vért fogyasztana. A vér fogyasztása különösen tilos minden melegvérű állatnál. A húst elkészítése előtt ki kell sózni, hogy még véletlenül sem maradjon benne vér. Ebből is látható, hogy az időnként felmerülő ún. vérvádak teljesen abszurdak és érthetetlenek, mert a vallás betűjétől és szellemétől idegen dolgokat állítanak. A modern ember feltehet olyan kérdést, hogy a hűtőszekrény korszakában is érvényesek-e még Maimonidesznek a tiltott ételekre vonatkozó megállapításai. A kérdés felesleges. Az Örökkévaló vagy 3000 éve íratta le Mózessel ezeket a törvényeket, parancsolatokat, amelyeket a zsidók megtartottak és e törvények pedig megtartották a zsidóságot.

E hét szombatját Pársát Chodesnek, a hónapok szombatjának nevezik. Ilyenkor két szentírás tekercsből - Tórából - olvasnak. Az egyikből a már említett Smini hetiszakaszt. A másikból, Mózes II. könyvéből (XII. 1-20. ) idézik a néhány soros máftirt (befejezést).

A hetiszakasz másik része a fogyasztásra tilalmas állatokról ír. A Talmudban vita van arról, hogy a Tórai micváknak, parancsolatoknak van-e indoklásuk vagy sem. Akik azt mondják, hogy nincs, azok is azt állítják, hogy értelmük van, csak mi nem ismerjük azokat. Sokan és sokat foglalkoztak a tilalmas állatok fogyasztása tilalmának okaival.
Vannak, akik idegen kultuszt jelöltek meg a tilalom okául. Így például a disznó szent állat volt Dionüszosznál, a görögöknél - így természetes, hogy számunkra tilalmas állat. A madarak közül tilalmasak az összes ragadozók.
Talán a leglogikusabb magyarázatot maga a Tóra adja: "Legyetek szentek, mert szent vagyok én" Hogy különbséget tegyetek a tisztátalan és a tiszta között, a szabadon ehető állat és az evésre tilalmas állat között. (Lev. 11/44-47.) Röviden összefoglalva, az evésre tilalmas állatok választják el Izrael népét a többi néptől, és ezt a gyakorlat is bizonyítja.
A zsidó nép különállása talán elsősorban az étkezési tilalmakon alapszik. A római uralom idején sok zsidógyűlölő író írt rosszallóan arról, hogy "ételeinket nem eszik, asszonyainkkal nem hálnak" (Tacitus). Ugyanakkor tisztelettel tekintettek a más népek hadseregében szolgáló zsidó katonákra, akik minden körülmények között - háborúban is - ragaszkodtak az étkezési szabályok betartásához. (pl. a két világháborúban. )