A heti felolvasott szidra Vájélech, jelentése "és ment". Mielőtt elment a 120 éves népvezér, bíró és tanító, a pásztor Mózes, kijelölte utódát, Józsuét, leírta a Tant és átadta a levitáknak. Elrendelte felolvasását. Bár akkor csak hétévenként olvasták fel az Írást. Később belátták bölcseink, hogy ez kevés, ahhoz, hogy minden utunkat kísérje a Tóra. Ezért hetente négyszer olvasnak belőle, hétfőn, csütörtökön, szombaton délelőtt és délután. Hogy hallják és megtanulják. Tehát nem csak hallani, hanem tanulmányozni is kell a Szentírást, erkölcsi gondolatait magunkévá tenni. A vallásos ember péntekenként legalább kétszer elolvassa és értelmezi a heti penzumot, hogy minden szót megértsen, amikor szombaton a Tóra-olvasó ajkáról elhangzanak az igék.

Deutsch Gábor

  KOMMENTÁR

A MEGTÉRÉS SZOMBATJA

VÁJÉLECH

Ros Hásáná és az Engesztelés napja közötti időszakot a 10 bűnbánó napnak nevezik. Ennek szombatja, amely Jom Kipurt megelőzi a megtérés szombatja. Nevét Hosea próféta háftárájából nyerte " Térj meg ó Izráel az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez, mert elbotlottál a te bűnödben..."

Három próféta szózatából állították össze bölcseink a Tóra felolvasását követő haftátát, prófétai szakaszt. A már említett Hoseán kívül Mika és Joél útmutatásait, könyörgéseit idézzük. Mika szavai közül egy ismert mondatot emelünk ki: " Újra irgalmas lesz hozzánk az Örökkévaló, megfékezi bűneinket és a tenger örvényeibe dobja vétkeinket." Talán e mondat nyomán alakult ki a Taslich szertartása, amikor Ros Haásáná első napjának délutánján a folyóhoz vonulunk, hogy jelképesen a folyóba szórjuk vétkeinket.

Joél, a bűnbánás prófétája, akinek működése idejét nem ismerjük, az életét úgy írja le, mint egy rettenetes sáskajárást, amely pusztulással fenyegeti az országot. A nép böjtöl és imádkozik és az Örökkévaló megkönyörül népén. "Zendítsétek meg a kürtöt a Cionban, szenteljetek böjtöt, hirdessetek ünnepi gyülekezetet... A csarnok és az oltár között sírjanak a papok, az Örökkévalónak szolgálattevői és szóljanak:

Ó szánd meg Örökkévaló a te népedet és neadd gyalázatra a te örök birtokodat...miért mondják a népek között,   hol van Ő, Istenük..."

A Ros Hásáná és Jom Kipur közötti hangulathoz illenek a sorok, amelyek a megbánást serkentik, a megtérést hirdetik. A kos szarvának, a sófárnak az említése az elmúlt ünnepet idézi emlékezetünkbe, a böjt idézése pedig a következőt, az Engesztelés napját. Ez az időszak komoly, de nem szomorú. Az egyén, a közösség, a világ sorsáról döntenek, de ott a remény: az Örökkévaló megbocsájt és döntése, ha megbánásunk őszinte, kedvező lesz.

Mózes szavai is e gondolatot sugallják:" Vájélech Moshe" - elment mózes azzal a tudattal, hogy Izrael megbánja bűneit, az Örökkévaló megbocsájt és "Am Jiszroél Cháj", a zsidó nép megmarad, élni fog, Mózes végrendelete szerint folytatja életét.

Deutsch Gábor