Ezen a héten a Softim szidráját, hetiszakaszát olvassák a zsinagógában. Jelentése "Bírákat". Bírákat és rendőröket állíts a kapuidba. Tehát szerezz érvényt a jognak "hadd hömpölyögjön mind a víz, a jog, s az igazság, mint tartós patak". (Ámosz) Államigazgatási és kormányzati kérdésekről esik ezután szó.

Érdekes mondat hangzik el a XXVII. fejezetben. "Menj oda, a levita paphoz és bíróhoz, aki lesz abban az időben és kérdezd meg őt, és ő tudtodra adja az ítélet szavát". Aki közted veled él, ismeri körülményeidet, az adott szituációt, ugyanazt a levegőt szívja, mint te, kortársad, ő tud neked igazságos döntést hozni. A király kötelessége, felelőssége is meghatározott. Ne legyen sok lova, ne fordítsa vissza az idő kerekét, ne akarjon visszatérni Egyiptomba, a rabság országába. Ne tartson sok feleséget. Ne legyen nagy vagyona, sok aranya, ezüstje.

De maga másolja le a Tant, hogy azt jól ismerje és az legyen nála éjjel-nappal. Igazságos legyen, nehogy szíve felülemelkedjék testvérein. Egy tanú vallomása alapján nem lehet ítéletet mondani. Maga ügyében nem lehetett valaki tanú, így a diktatúrák fő eszköze a kicsikart "beismerő vallomás" nem érvényesülhetett. Ha holttetemet találtak két város között, akkor a közelebbi város lakói tartsanak bűnbánatot, mert "a lélek nem a legközelebbi rokon tulajdona, hanem az Örökkévalóé, legyen áldott a neve (Maimonidesz). Tehát aki vért ont, Isten ellen vétkezik. Ha a gyilkos nem ismeretes, a közösség felelős a haláláért, ezért kell a bűnbánat

Deutsch Gábor

  KOMMENTÁR

SOFTIM

Ezt a heti szidrát már Elul hónapjában olvassuk, amikor a reggelenként felhangzó sófár számadásra, hibák kijavítására, megtérésre inti a zsidó embert.
Ezt a hangulatot fejezi ki a hetiszakasz első mondata: "Bírákat és törvények végrehajtóit jelölj ki magadnak minden városban, és bíráskodjanak a nép felett igazságossággal". (Deut. 16/18).

Különféle társadalmi törvényekről szól a hetiszakasz. A háborús törvények nemcsak háborúval kapcsolatosak, hanem tükrözik a társadalom által elfogadott értékeket is. A hagyomány kétféle háborút ismer Izráel életében. Az első a kötelesség alá eső ("milchemet micvá"). Ilyen a honfoglalás, az Ámálék elleni, és minden védelmi háború.

A "kötelesség" háború alól nincs felmentés a 20 éven felüli férfiaknak. De a "választott" háborúban "milchemet rösut" négy kategória mentesülhet a hadbavonulás alól:
1.) A férfi, aki házat épített, de nem avatta fel;
2.) A férfi, ki szőlőt ültetett, de gyümölcsét nem élvezte;
3.) A fék, aki asszonyt jegyzett el, de még nem vette el;
4.) A férfi, ki félénk és gyenge szívű, térjen otthonába és ne gyengítse a többieket. (Deut 20/5-8).

"Ki nem avatta fel házát?" Az avatás szó héberül "láchánoch". Ezzel rokon szó a héberben "löchánéch" = nevelni. Szabad magyarázat szerint az a ház, amelyben hiányzik a nevélés, gyengíti a nemzet erejét, csökkenti a hazát védők "morálját". Ezért az ilyen házból származók felmentetnek a harctól, ahol a lelkierő nem kevésbé fontos, mint a fizikai.
A harc alól való felmentéseket a "sotrim", a törvény végrehajtó hirdették ki. (Ma soter = rendőr) A nagy Tóramagyarázó, Rási, leírja a "sofet" és a "sotér" szerepeit. A bírák a nép nevelői. Önmaguk példamutatásával kell nevelniük a népet. Ezért kellett nekik "igaz embereknek, nem haszonlesőknek, bölcseknek és ismerteknek" (Ex. Dut. 18/21, 1/15) lenniük.

De vajon elég -e a példamutatás a nevelés sikeréhez? A nép sok jó példát láthatott maga előtt, mint Mózes, majd Sámuel, Nechemja, stb. és mégis sokszor rossz útra tért. A legjobb apának is lehetnek rossz gyermekei, a legjobb tanítónak is nem jó úton járó tanítványai. Ezért mondja hetiszakaszunk "bírákat és törvény végrehajtókat végy magadnak".

Nincs nevelés bizonyos erőszak nélkül, a legjobb példát is kíséri a kényszer. Minél kisebb a kényszer, annál jobb a nevelés, de a "sofét", a bíró, a nevelő rászorul a "soterre" is. Így volt a régi világban, és így van ez ma is.

Hetíszakaszunk a bíráskodás vagy a nevelés minőségéről is beszél. "Az igazságot, az igazságot kövesd. Ne légy részrehajló". (Deut. 12/20.) A Tóra más helyen megismétli, hogy sem a gazdag, sem a szegény felé nem hajolhat a törvény, sem az előkelő, sem a köznép iránt nem ferdíthető az igazság. Jesajás próféta hangsúlyozza, hogy a megváltás is csak az igazságosság és a törvénytisztelet alapján jöhet el. "Cion a törvényességgel váltatik meg, és az oda visszatérők az igazságossággal". (Jes. 1/27.)

Az igazság hirdetése mellett hetiszakaszunk hitet tesz a békeszeretetről is. Ha háború esetén ostrom alá vesznek egy várost, mindenekelőtt békeajánlatot kell tenni lakosainak. Ostrom esetén sem szabad kivágni fákat hadi célokra, még az ellenség területén sem. "Mert vajon ember-e a méző fája, hogy ostromod ellen védekezzék?"    ( Deut. 20/19)

Befejezésül érdemes megjegyezni, hogy a mózesi törvények nagy resze minden időkre szól - elsősorban az erkölcsi törvények. Mózes ötödik könyve, a Dvárim, az ő hálála előtti beszédeit tartalmazza, mintegy végrendeleti utasítást Izráelnek az élet mibenlétére. "Mert ez a törvény, mit én ma adok néktek, nem rejtett valami, nincs távol tőled, nincs az égben vagy a tengeren túl. Közel van hozzád nagyon - szádban, szívedben és cselekedetedben" (Deut. 31/13-14).