E héten a Bálák szidráját olvassák a zsinagógában. Bálák Moáb királya volt. Aggódva látta Izrael hadi sikereit, előre töréseit és félelmében megoldást keresett.
Bileamért, a pogány prófétáért üzent, a nagy átkozó segítségét kérve. Bálák szorongása alaptalan volt, Izrael gyermekei mindig békét hirdettek, támadás előtt, csak ha nem engedték a békés átvonulást, akkor került sor harcra. Másrészt a Moabiták, Lót leszármazottai voltak, így megtámadásukat az Ö...való szigorúan megtiltotta. Bileám sem örült a felkérésnek. Tudta, hogy Izrael sikerei a Gondviselés akaratából fakadnak, ezzel szembeszállni dőreség.
Másodszor is üzent Moáb makacs királya, ígérve fűt-fát Bileámnak, aki kénytelen-kelletlen útnak indult. De a szamara többet látott, mint ő. Látta az angyalt, aki elállta útját. A szamár leheveredett, nem ment tovább. Bileám megütötte az állatot, mire a szamár megszólalt. Megkérdezte, hogy miért tartotta őt a gazdája. Bileám engedetlenségére hivatkozott, ekkor megnyitotta a próféta szemét az Örökkévaló, és látta Bileám az angyalt, aki meghagyta, menjen-e férfiakkal "de csak azt az igét, melyet én mondok neked, azt mondjad".

A zsidók sátortábora a sivatagban középen a hordozható szentély

Bileám talán nem teljesítette volna a parancsot, talán átkozódott volna, azonban a Piszga hegy csúcsán nem tudott szólni, de mikor Poér csúcsáról letekintett, látta Izrael táborát, hogy a hatágú csillag alakzatában példás rendben törzsek szerint állnak sátraik. Felkiáltott: " Milyen szépek a te sátraid Jákob, a te hajlékod, Izrael. Mint patakok, melyek elhúzódnak, mint kertek a folyók mentén, mint álló ék, amelyet az Ö...való ültetett, mint a cédrusok a vizek mentén... Áldott legyen mindenki, aki téged áld, s átkozott legyen mindenki, aki téged átkoz." Az átokból lett áldás első sora a mindennapi imádságba került. Aki belép a templomba, az elmondja. Nagy vita kíséri Bileám megítélését, de a fenti sorok halhatatlanná tették a nevét.

Deutsch Gábor

  KOMMENTÁR

 BÁLÁK

BILEÁM "ÁLDÁSA"

Hetiszakaszunk Bileám "áldásával" foglalkozik. Az áldás szót idézőjelbe tettük, mert a hagyomány szerint Bileám minden áldása - egy kivételével - átokká változott. "Az Örökkévaló Istened nem akart Bileám szavára hallgatni és átkait áldássá változtatta." (Deut. 23/6.) De a pogány próféta igazi szándéka végül mégis átokká váltotta az Isten által szájába adott áldásokat...

A Midrás szerint a népek panaszkodtak, hogy nekik nem adott Isten prófétákat, mint Izraelnek. Így lett Bileám a népek prófétája. A hetiszakasz elbeszélése szerint ő keveréke volt az igazi prófétának és a varázslónak. Moáb királya, Bálák, a varázslót látta csak benne és szerződtette őt Izrael megátkozására. A kor hite szerint az átoknak vagy az áldásnak mágikus ereje volt és az elhangzott szavak meg is valósultak.
A próféta Bileám figyelmeztette Bálákot, hogy Isten akarata ellenére nem érvényesülhet a benne rejlő varázsló.
"Így szólt Bálák szolgáihoz: Még ha Bálák nekem is adja házát fele arany és ezüsttel, akkor sem hághatom át Isten szavát sem nagy sem ,kis mértékben." (Num. 22/8.)
Nem kétséges, hogy Bileám, a varázsló átkozni akart. Nem ismerte a pusztai Izraelt, de jó pénzért hajlandó volt varázsszereit egy ismeretlen nép megátkozására használni. De Isten meghiúsította szándékát és ő adta a szavakat a szájába. "Azok a szavak, mit Isten tesz számba, azokat fogom mondani." (Num. 22/18.)
A hetiszakasz szerint Isten megharagudott Bileámra, hogy elment Bálák embereivel, holott Ő maga mondta neki, hogy menjen. De Isten Bileámot, a prófétát küldte Bálákhoz, ő pedig mint varázsló ment, hogy pénzért átkokat. mondjon.

Most pedig nézzük meg, mik is azok az áldások, amiket Bileám "kényszerült" Izrael népére mondani. Szellemi és anyagi természetű "áldásokat" - dicséreteket hallatott a pogány próféta. Izrael kiválasztottságát jelentette a mondat: "Nép, mely egyedül lakozik és nem számít a többi népek közé." A zsidó nép ideálját fejezik ki a szavak: "Igazak halálát kívánom magamnak, és hozzájuk hasonló véget." Isten szeretetét Izrael iránt halljuk a következőkben: "Isten kivezette őket Egyiptomból, és ők az Ő büszkesége." Anyagi jellegű áldást jelentett a vízbőség, a cédrushoz való hasonlítás, az ellenségek felett aratott győzelem. Mindezeket az áldásokat az isteni kényszer mondatta Bileámmal. Csak egyetlenegy mondat maradt meg belőlük valóban áldásként: "Mily szépek a te sátraid, Jákob." (Num. 24/5.) A Tórának és a családi életnek szép sátra végigkísérte és végül életben tartotta a zsidóságot évezredek szenvedései közepette.

Július 8-án, vasárnap Támusz hó 17-e böjtnap. Ekkor omlottak le Jeruzsálem falai és rá három hétre Tisa Beávkor következett be a Szentély pusztulása. ( Az első i.e. 86-ban, a második i.u. 70-ben )