TECÁVE
A FŐPAPI PALÁST
Heti szidránk a pusztai szentély
felállításával kapcsolatos teendőkkel foglalkozik. Legfőbb témája a papi
öltözetek és elsősorban a főpap által hordott szolgálati öltözék
meghatározása.
A főpap a nép képviselője, és az Isten és Izráel közötti kapcsolat jelképes
hordozója. Ezek a hivatások kifejezésre jutottak a szertartási öltözék
meghatározásában. Homlokán, mint fejdísz, Isten ki nem ejthető neve volt arany
keretben. Melldíszként 12 drágakőből álló mellvértet viselt. A drágakövek
Izráel 12 törzsének nevét hordozták.
 "És viselje
Áháron Izráel fiainak nevét a "Chosen Hámispát"-on (a Törvény vértje)
szíve fölött, amikor betér a szentélybe, Isten színe elé. (Ex. 28/29).
A Tóra részletesen leírja a főpap öltözékének méreteit, anyagát. és színeit.
(Az arany és a kék szín dominált.) A főpapi öltözék fenséges megjelenést
kölcsönzött a mindenkori tisztségviselőnek. A római uralom idején a prokurátorok
őrizték a főpapi ruhát és csak különleges szertartások idején vagy Jom Kippurkor
bocsátották a főpap rendelkezésére.
De ha "a ruha teszi is az
embert", a főpapi hivatás nem az öltözék és a külsőségek hatásában merült
ki. Az előbb említett idézet szerint "Áháron Izráel fiainak nevét szíve
fölött viseli". Áháron, az első főpap, mintaképül szolgált az utána
következőknek. A hivatását hűen teljesítő főpap SZÍVÉN VISELI az általa
képviselt népnek nemcsak nevét, hanem sorsát, problémáit és szolgálatával
létesít kapcsolatot Isten és Izráel között.
Áháron közvetlen utódai, Elázár és
Pinchász valóban követték elődjük útját. A Talmud szerint Áháron tanítványai
"szeretik és követik a békességet, szeretik az embereket és közel hozzák őket
a Tórához" (Ávot 1/12).
De változtak az idők és változtak a főpapok is. Az első szentély idején a főpapok
voltak a próféták első számú ellenségei. "És megfenyíté Paschur (a főpap)
Jeremiás prófétát és szégyenkerékre állította". (Jes. 20/2). Ámácja főpap
kiutasította Ámosz prófétát Efrájimból, amikor az korholta a népet az erkölcsi
süllyedésért. "Így szólt Amácjá Ámoszhoz: Látnok, szökj el Judea
országába, ott keresd meg kenyered, ott prófétálj!" (Ámosz 6/12).
Az első szentély idején a (i.sz. e.) 7.-6. században a főpapok féltékenyen
őrizték privilégiumukat, az áldozati szertartásokat, szemben a prófétákkal, akik
az igazságot és az erkölcsös életet követelték "jó cselekedeteket kívánok
én és nem áldozatokat" - így szólt Hoseás próféta Isten nevében (Hos. 6/7).
A második szentély felállításának
idején a főpap együttműködött az utolsó prófétákkal. (Chágáj, Zochárjá,
Máláchi.) A próféták pártolták az áldozati szertartásokat, és a főpappal
közösen döntöttek vallási kérdésekben. Babiloniai száműzöttek jöttek
küldöttségben a papokhoz és a prófétákhoz, hogy a szentély, felállítása után
kell-e még Tisá Beáv napján gyászolniuk és böjtölniük. A válasz egyöntetű
volt: "Azokat a dolgokat tartsátok meg, amit az előző próféták követeltek. Nem
nekem böjtöltök - magatoknak esztek-isztok" (Zach. 776-7).
A prófécia megszűntével a főpap egyedül irányította a nép vallási és politikai
életét. A Chásmoneus felkelés sikere után (i. sz.e. 161) a főpapság lett a
legfelsőbb vezető intézmény. De ugyanakkor Chasmoneus Simont 142 -ben már
"nászi"-nak is megválasztották. Végül a Chasmoneusok felvették a királyi
címet (Jochanán, Horkenos) ugyanakkor megtartották főpapi tisztségüket is.
Közben azonban a főpapság nemcsak
hatalmat; hanem anyagi előnyt is jelentett. Így a Chasmoneusok győzelme előtt a
hellenizmushoz hasonló elemek - mint Jason, Menelaosz - a szír uralkodótól
vásárolták meg a főpapságot és teljesen hellenizáló törekvéseiknek éltek. A
főpapi ruha ugyan Izráel fiainak nevét hordozta, de nem a nép sorsa, nem a
hagyományok őrzése volt fő gondjuk, hanem saját anyagi és hatalmi törekvéseik
kielégítése.
A talmudi korban az írástudókkal kerültek összeütközésbe a főpapok. Előkelő
családok harcoltak a tisztség elnyeréséért, többnyire csak haszonlesésből.
Alexander Janai (isz.e. I.sz.) a királyság mellett főpapi tisztséget is betöltött.
Talmudi legenda meséli, hogy szukkoti szertartás alkalmával etrogokkal dobálták meg,
mert nem az írástudók által előírt szokások szerint végezte a szertartást.
Főpapok sokszor álltak a Szanhedrin
élén. A talmudi bölcsek mellett, akik a "prusim" - tudósok, nép (farizeus)
áramlatot képviselték, ők a "cdukim" - kiről katonaság papság
(szadduceus) mozgalom hívei voltak. A kereszténység megalapítójának halálával
kapcsolatban híressé lett Kaifás főpap az Újszövetségben szerepel.
Végül meg kell említenünk a második
szentély utolsó éveiben élő Josua ben Gamla főpapot, ki az ókorban először
vezette be az általános tankötelezettséget Izráelben.
A főpapi palást Áháron után sokféle irányt, vezetőt takart. Néha a jót néha a
rosszat képviselte Izráel életében.
A Talmud dicséri a jót, de nem takarja a rosszat sem. |
