Ezen a héten Emor hetiszakaszát olvassák a Zsinagógában. Jelentése: szólj ! Mármint a papoknak, hogy melyek a feltételei a szentszolgálatnak, és Izrael fiainak az ünnepekről, amelyek ezen szidrában soroltatnak fel.

A hetiszakaszban többek között a napjainkat érintő omer-számlálásról is szó esik. / Omer – jelentése: kalász /
"Számoljatok az ünnep másnapjától az omer bemutatása után hét teljes hetet. A hetedik hét után az ötvenedik napon új hálaáldozatot mutassatok be az Örökkévalónak." (Moz. III. 23/16-17.) Innen származik a pünkösd szó, a görög pantacosta szó közvetítésével. Jelentése: ötven.

Pészach, sok egyéb mellett, a kalászérés ünnepe is. A második napon be kellett mutatni a jeruzsálemi Szentélyben az első levágott árpakalászokat, a kévéket (héberül: ómer.) Attól kezdve hét hetet számoltak, és az 50. nap a Sávuot, a búzaaratás ünnepe. Ez az az örvendetes várakozás, amely mezőgazdasági jellege mellett vallási tartalmat is nyert, mivel a Sávuot a kinyilatkoztatás, a Tóra adás ünnepe is. E kétszeresen is optimista, bizakodó hangulatot elrontotta, hogy e hónapokban számos drámai esemény zajlott le.

Időszámításunk 135. évében a Bar Kochba lázadás idején a harcokban és a járványban Rabbi Akíva több ezer tanítványa vesztette életét. Elesett Betár városa, a rómaiak a védők holttestét három évig nem engedték eltemetni.

1096-ban az első keresztes hadjárat vérengzései a Rajna menti településeket, hitközségeket érintették. 1648-ban a Chmelnicky-kozákok Ukrajnában rendeztek véres pogromokat. 1944-ben a német megszállás után a magyar favakból, városokból is tavasszal, kora nyáron, e hónapokban vagonírozták be és deportálták a zsidókat Auschwitzba és más koncentrációs táborokba. Ezért gyászosak ma az omer-számlálás napjai.

A szidra az előzőek mellett hangsúlyozza, hogy az Örökkévaló nevét nem szabad megszentségteleníteni se káromlással, sem átkozódással, sem tisztességtelen magatartással. Az embertársak megkárosítása, becsapása, fajra és nemre való tekintet nélkül hillul haSem, Isten nevének meggyalázása, megszentségtelenítése, rendkívül súlyos bűn. Ezen sorokat, melyek erre figyelmeztetnek bölcseink úgy nevezték: Izrael Bibliája dióhéjban. Arra kell törekedni nap-mint nap, hogy megszenteljük parancsolatai betartásával az Örökkévaló Isten nevét.

Deutsch Gábor

  KOMMENTÁR

AZ ÜNNEPEK ÖSSZEKÖTŐ KAPOCSOK IZRAEL ÉS A DIASZPÓRA KÖZÖTT

Hetiszakaszunk két témával foglalkozik. Az első részben a kohaniták, az akkori papok életviteléről olvashatunk. Az Első és a Második Szentély idején a kohaniták sokféle társadalmi és vallási feladatot töltöttek be. Tanító, orvos, bíró, stb. volt a kohen egyszemélyben. Így a testi és lelki tisztaságára ügyeltek. Nem mehetett halott közelébe (családtagjait kivéve), a testileg korlátozott (sánta, vak, stb.) nem szolgálhatott. Nem vehetett el elvált asszonyt (a főpap özvegyet sem), lánya paráználkodását szigorúan büntették. A próféta szerint a kohanitának az ég angyalaihoz kellett hasonlítania élete tisztaságában. "Mert a kohanita ajka tudást sugároz, Tóra tanítást kívánnak hallani tőle, mert a Seregek-urának angyala ő (Maléachi 2/8).

Ez a prófétai mondat lehetővé teszi, hogy a Tóra által megkövetelt testi épség a kohanita papoknál talán szimbolikusan legyen értelmezhető. "Szólj Áháronhoz mondván, ha valakinek utódaid közül testi hibája van (pl. sánta), ne mutathasson be áldozatot Istennek". (Lev. 21/17).
Ha e mondatot átvitt értelemben is olvassuk, arra az eredményre jutunk, hogy a papnak vagy a mindenkori vezetőnek hibátlannak kell lennie, hogy a népet és Istent szolgálhassa. Amikor a próféták dorgálják a népet, elsősorban a vezető réteget értik alatta.” A nép vezetői megtévesztők... jaj nekik, kik a rosszat jónak mondják, a keserűt édesnek". (Jes. 5/20, 9/15).

A kohanita, a vezető, mintaképül kell szolgáljon az általa vezetett népnek. A Talmud szerint, ha a Bölcs (Talmid Cháchám) ruháján folt van, az halálos bűn. És nemcsak a ruháján...

A hetiszakasz második, nagyobbik része Izráel ünnepeivel foglalkozik. A három zarándok-ünnepnek kettős háttere van: mezőgazdasági és történelmi. Más szóval az Országgal és a nép múltjával kapcsolatosak. Pészách nemcsak az egyiptomi kivonulás, hanem a kalászérés, az első aratás ünnepe is. Sávuot a Tóraadás napja, és a zsengék ünnepe is. A sátoros ünnep egyben a betakarítás örömnapja.
Csak a tisri hónap két ünnepe, Ros Hásáná és Jom Kippur független az Ország jelenétől és a nép múltjától. A bűnbánó napok emberi és nemzeti tartalommal bírnak.

A naptár, a zsidó naptár teszi egy néppé az Izráelben élő és a diaszpórában szétszórt zsidókat. És e naptár ünnepei fejezik ki legjobban az együvé tartozást. "És veszlek titeket az én NÉPEMMÉ és leszek nektek a ti Istenetek" (Ex. 6/7).