2018. január 7 - 13

Jelentése: Megjelentem


A Vilnai Gáon szerint minden híres ember neve meg van említve a Tórában, így a Rámbám-é is. Bo hetiszakaszában található (11:9) a következő mondatrész: "hogy sokasodjanak csodáim Egyiptom országában", ami héberül így hangzik: "l'ma'an Revot Moftáj B'erec Micráim".

Ha a kiemelt betűket összeolvassuk, akkor meg kell állapítanunk, hogy tényleg itt rejtőzködik a Rámbám. Ez azért is remek, mert élete egyik főművét, a Misne Tórá-t Egyiptomban írta, vagyis nem csak a neve található meg a Tórában, hanem az Örökkévaló által mondott egyiptomi csodák létrehozásában is szerepet vállalt, legyen áldott az emléke!

"Szövetségemet is velük kötöttem, hogy nekik adom Kánaán országát, tartózkodásuk országát, melyben tartózkodtak"(6:4). "Velük", vagyis az ősatyákkal. Ebből vonja a le a Talmud (Szanhedrin 90b) a következtetést: Rabbi Szimaj mondja: honnan lehet a Tórából a holtak feltámadására következtetni? A fenti versből (is), mert nem azt mondja Isten, hogy az ősatyák gyermekeinek adja az Országot, hanem nekik maguknak. "Vagyis a jövőben feltámadnak a pátriárkák és birtokba veszik a földet".

"Én megkeményítem Fáraó szívét és megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom országában" (6:3). A fenti versben Isten kijelentését olvashatjuk, amiből kiderül, hogy Ő keményíti meg Fáraó szívét, ezáltal megakadályozza, hogy megtérjen, melynek következményeként a későbbiekben számtalan csapással bünteti majd Egyiptomot.

Felmerül a kérdés: vajon hogyan büntetheti meg Isten Fáraót, amikor nem engedi el a zsidókat, mikor Ő maga akadályozza meg, hogy helyesen cselekedjen? Hogy lehetséges, hogy az Örökkévaló - aki az embert a szabad akarat képességével teremtette, és "megtérést és nem halált vár" emberi teremtményeitől - Fáraót megfosztja a jó döntés lehetőségétől?

A Fáraó szabad akaratát firtató - kérdésünkre Rés Lákis (Smot rábbá 13:3) válaszol: "amikor Isten figyelmezteti az embert egyszer, kétszer, majd harmadik alkalommal is, de még mindig nem tér meg, akkor a Teremtő bezárja a szívét megtérése előtt…így volt a róse Fáraóval is. Akit öt alkalommal intett Isten, de nem vett róla tudomást, és ekkor mondta a Kádos Báruh hu: megkeményítetted nyakadat és szívedet, nos, most én is hozzáteszek tisztátalanságodhoz", és már nem lesz módod megtérni.

Az óvatosságra intő Rés Lákis nézetét a későbbi zsidó legenda némileg árnyalja, mert eszerint végül Faraó a Sás-tengeren való balul sikerült egyiptomi átkelés utolsó pillanatában Gábriel angyal segítségével megmenekült, Ninive királya lett, és Jónás próféta idején megtért.

A jégeső csapásánál már elég erősen megrendült a Fáraó: "Fohászkodjatok az Örökkévalóhoz, hogy legyen elég, hogy ne legyen több mennydörgése Istennek és jégeső, akkor elbocsátalak titeket és nem kell tovább maradnotok". (9:28). Mózes udvarias és megértő: "És mondta neki Mózes: amint kimegyek a városból, kiterjesztem kezeimet az Örökkévaló felé, a mennydörgés meg fog szűnni és a jégeső nem lesz többé" (uo. 29.).

De miért kellett Mose rábénunak kimenni a városból? A midrás (Smot rábbá 12:5) szerint nem egyszerűen a városról volt szó, hanem egész Egyiptomról, mert Mózes nem akart olyan helyen imádkozni, amely tele van bálványokkal, tehát a lehető legkevésbé megfelelő helye az imának. A Sadal (Smuel David Luzzato) szerint nem erről van szó. Azt írja: "talán nem volt jégeső a városban, csak a mezőn, ezért is tudtak eljutni Fáraó küldöttjei Mózeshez. Mózes pedig azért ment ki a városból, "mert az volt a szokásuk, hogy figyeljék/saját szemükkel lássák azt, amiért imát mondanak".

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!

Darvas István
rabbi
 

   Copyright © ORZSE.HU, 2018.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.

Vissza