2008. február 24 - március 2

   

A Tóra Koronája /Lengyelország/

A Tóra Koronája

/Lengyelország/

Ezen a héten a Vájákhél (És egybegyűjötte) hetiszakaszt olvassák fel templomainkban. Az engesztelés napján, Tisri hó 10-én jöttle negyven napos útjáról, a hegyről,  Mózes. Nem késlekedett, már 11-én összehívta Izrael fiait és nekikezdtek a pusztai szentély építésének. A szombat szentségét megtartották, ekkor szünetelt a munka. Mózes, most már mint konkrét utasítást, ismételte el, amit az Örökkévalótól hallott a Hajlék részeiről és elkészítéséről. Kiemelendő a mesteremberek megbecsülése és az, hogy a fonó asszonyokat bölcs szívűnek nevezi az Írás. Becálélt, a munka vezetőjét, név szerint hívta az Örökkévaló, a nagy feladat elvégzésére. " És munkába fogott Becálél és Oholiáb és minden bölcs szívű férfiu..... és folyt a munka teljes szívvel és lendülettel.....

Deutsch Gábor


Tükörfényes pénzek, okos asszonyok

És jöttek mindnyájan, akiket a szíve indított, akit a lelke hajtott és elhozta az Örökkévalónak szánt felajánlását a Gyülekezés Sátrának felállítására, az ott végzendő szolgálathoz és a szent ruhákhoz. Eljöttek a férfiak az asszonyokkal együtt, minden áldozatra kész szívű ember és hoztak boglárokat, függőket, gyűrűket, láncokat és mindenféle arany ékszert... és minden bölcsszívű (tehetséges) nő, aki értett hozzá, font a kezeivel és elhozta a fonottat, a kékbíbort, a piros bíbort, a karmazsint és lenfonalat... És minden nő, akit a szíve erre indított, megfonta a kecskeszőrt.” (2Mózes 35, 21-26).

E két szakasz – a mellett, hogy részletesen leírja a Hajlék építésének körülményeit, mellyel már a Trumá és Tecávé szakaszokban is foglakozik – különösen a az emberek áldozatkészségét domborítja ki. Nem kellett adót kivetni vagy kvótákat megállapítani. A lelkesedés oly nagymérvű volt, hogy a szükségesnél jóval több gyűlt össze és az akciót le is kellett állítani.

A Tóra kommentátorai külön kiemelik az asszonyok áldozatkészségét, akik önként, méghozzá szívfájdalom nélkül váltak meg ékszereiktől. Most egészen máskép viselkedtek, mint amikor az aranyborjúhoz kellett volna odaadniuk. Akkor vonakodtak is ékszereiket feláldozni, így a férfiak kénytelenek voltak a sajátjukat Áronnak átadni.

Most viszont az asszonyok együtt jöttek férjükkel.

– Miért együtt? – teszi fel a kérdést az egyik kommentátor.

– Azért – adja meg kissé humorosan a választ – mert a férfiak nem hitték el, hogy a nők képesek lesznek megválni ékszereiktől. Így elkísérték őket, hogy saját szemükkel lássák a „csodát”.

Egy másik kommentátor szerint a házaspároknak együtt kellett megjelenniük, mivel egy asszony – a zsidó törvények értelmében – nem ajándékozhatja el ékszereit a férje beleegyezése nélkül, de a férj sem teheti meg az asszony tudta nélkül. Ezért jöttek együtt – kölcsönös megegyezéssel...

A fent idézett Írásversek tüzetes elemzése arra késztette az egyik középkori kommentátort, hogy az adományozó nőket két fő csoportra ossza fel: a „bölcsszívű” és „okos” nőkre.

A „bölcsszívű”, jó erkölcsű, szemérmes nők azt a kész szőttest vitték el, amit jó és drága anyagból – kék és piros bíbor, karmazsin, egyebek – készítettek el. Az „okos” asszonyok, akik csak dicsekedtek, hogy sok cedókét tesznek – a végén csak megfont kecskeszőrt vittek. Egy vélemény szerint még azt sem vittek, ugyanis az Írás szerint „megfonták a kecskeszőrt”, de arról már nincs szó, hogy el is vitték volna...

* * *

Reb Jesáje'le prágai rabbinak istentelenül házsártos, de annál inkább istenesen szentes felesége volt. Naphosszat imádkozott, zsoltárokat mormolt és ilyenkor a férje hiába kért ebédet, akár egy csésze teát – az asszony csak imádkozott. Amikor a jámbor férj tiltakozott, az asszony kijelentette, hogy amíg ő imádkozik, azaz micvét teljesít, fel van mentve az alól, hogy férje parancsait teljesítse. Erre a férj az Eszter könyvéből vett idézettel válaszolt: „az asszonyok pedig tiszteljék férjeiket”. (Eszter 1, 20).

A Midrás szerint, mivel a nők a férfiakat is felülmúlva kitűntek az adakozásban, a Hajlék felépítéséhez, megkapták azt a micvát, illetve előjogot, hogy Újhold napján (Ros Chódes) ne dolgozzanak, azért, mert a Hajlékot Niszán hó elsején, vagyis holdtöltekor, avatták fel.

* * *

„És elkészítette a rézmedencét is, melynek állványa is rézből volt, a táborba gyűlt nők tükreiből, akik összesereglettek a Gyülekezés Sátrának bejáratánál” (uo. 38, 8).

A Midrás szerint Mózes eredetileg vissza akarta utasítani ezt az adományt – amit feltehetőleg olyan szegényebb asszonyok adtak, akik nem rendelkeztek drága ékszerekkel – de az Örökkévaló utasítására mégis elfogadta. Mózes Úgy ítélte meg, hogy a tükrök szépítkezésre valók vagyis a „Rossz Ösztönt" (Jecer Hárá) szolgálják, s mint ilyen, ne épüljön be a szent Hajlékba. Az Örökkévaló viszont azzal érvelt, hogy éppen ezek a tükrök a legkedvesebbek előtte, mivel Egyiptomban, az elnyomatás idejében, a zsidó nők ezek segítségével szépítkeztek, miáltal nagyobb kedvet keltettek férjükben a házaséletre, s végül ez eredményezte a nagyobb népszaporulatot. Így aztán Mózes kénytelen volt a tükröket is elfogadni. (Midrás, rabbi Tanchuma).

Érdekes magyarázatok vannak arra vonatkozólag, kik voltak azok a nők, akik „összesereglettek a Hajlék bejáratánál”. Onkelosz szerint azok, akik imádkozni mentek oda. Ábrahám ibn Ezra úgy véli, egyfajta apácák voltak, azaz olyan nők, akik lemondtak az élet hívságairól, Isten szolgálatának szentelték magukat, s mivel nem volt többé szükségük a tükörre – odaadták azokat.

Nachmanides megkérdőjelezi, hogy Mózes nem akarta volna a tükröket elfogadni, mert , úgymond, vétkes gondolatok szolgálatában állottak. Sokkal érthetőbb lett volna ez a viszolygás, ha az öveket (kumáz) – amik Bölcseink értelmezése szerint egyfajta erényöveknek számítottak – nem akarta volna elfogadni. Ámbár – jegyzi meg Náchmánidés – az ékszereket beolvasztották, s a többi ékszerrel összeolvasztva használták fel.

Naftali Kraus
2007

  

  KOMMENTÁR

Részlet Menáchem Meron: Az élő Biblia című könyvéből

  

VÁJÁKHÉL

A SZENTÉLY ÉS A SZOMBAT

Hetiszakaszunk túlnyomó része a pusztai szentély (Miskán) felállításával foglalkozik. A sátor méretei, a benne lévő kellékek leírása, a szentély beosztása fő témája a hetiszakasznak.
Mégis a szidra - a fő témától teljesen elütően - a szombat jelentőségének hangsúlyozásával kezdődik. "Hat napon át végeztessék minden munka és a hetedik nap szent legyen nektek; Isten szombatja" (Ex. 35/2).
Bölcseink aszal magyarázzák a kapcsolatot a szentély építése és a szombat-törvény között, hogy még a szentély építése sem szegheti meg a szombatot. Más helyen is összeköti az Írás a szentélyt és a szombattartást. "Szombatjaimat tartsátok meg és szentélyemet tiszteljétek". (Lev. 26/2).

A Talmud a fenti mondat alapján állapítja meg a szombaton tilos munkákat. Mindaz a munkafajta, amit a szentély építésekor végeztek, tilos szombat napján. A Talmud 39 ilyen munkát sorol fel. A Tórában egyedül a tűzgyújtás tilalma fordul elő. "Ne gyújtsatok tüzet lakóhelyeteken" (Ex. 35/3).

A Biblia későbbi könyveiben már egyéb szombati munkatilalmakról is olvashatunk. Jeremiás próféta a szombati teherhordást állítja pellengérre. "Így szól az Úr: ne hordjatok terhet és ne hozzátok azt Jeruzsálem kapuihoz szombati napon"... ne vigyetek ki terhet házaitokból és semmiféle munkát ne végezzetek szombaton, hanem szenteljétek meg a szombatot, ahogy azt megparancsoltam atyáitoknak". (Jer. 17/21-22) .
A második szentély idején Nechemja kel ki a szombatszegés ellen. "Láttam, hogy Júdeában szőlőt préselnek szombaton és málhával terhelt szamarakat hoznak Jeruzsálembe, rajtuk szőlőt, fügét, bort és egyéb terheket" (Nech. 13/15).
Nechemja korholja a népet a szombatszegésért és azt okul hozza fel az első szentély pusztulására. "Mily rosszat cselekedtek a szombat megszentségtelenítésével! Hiszen így tettek atyáitok és ezért hozta Isten e Városra a pusztulást" (u.o. 17/18).
Jezsajás próféta a szombattartást jelöli meg a zsidó vallásba való betérés feltételéül. "Az idegenek, kik Istenben csalatkoznak, hogy szolgálják és szeressék, ha megtartják a szombatot... Elhozom őket szent hegyemre és elfogadom házamban áldozataikat, mert házam minden nemzet imaházának neveztetik (Jes. 56/6-7).
Ugyanakkor a próféták hangsúlyozzák, hogy a szombat szentségénél is nagyobb értékkel bír az erkölcsös élet, az igazság és a felebarátunkhoz való emberi viszony.

Ámosz korholja a népet, mely talán betartja a szombat törvényeit, de csalással, hamissággal teli életet él. "Halljátok ti szegényeket elnyomó emberek! Azt mondjátok mikor ér véget az újhold (ros chodes) vagy a szombat, hogy rövidítsétek a mércét, emeljétek az árat és hamis mérleget használjatok". A szombatot tartó kereskedőkhöz szól, akik hétköznap hamisan kereskednek. (Ámosz 8/4-5).
Jezsajás így szól: "Újholdat, szombatot és ünnepet nem tűrhetek bűnözéssel együtt... Ha megjelentek színem előtt (a szentélyben), ki kérte ezt tőletek, udvarom lábbal taposói?!" (Jes 1/12-13).
Szoros a kapcsolat a szentély és a szombat szentsége között. De sem a szentély, sem a szombat nem takarhatja el az emberi bűnöket. "Hát latrok tanyája lett ez a ház, mit nevemről neveztek el?" - így szól Jeremiás (Jer. 7/11).

Mind a szentély, mind a szombat szentsége nem ér fel az emberi viselkedés és tisztesség "szentségével". Maga az Isten is az igazságosság és a könyörület gyakorlásában fejezi ki szentségét.

"És felemelkedik Isten, a seregek Ura a törvényben, és megszenteltetik a könyörületben"
(Jes. 5/16).

   Copyright © ORZSE.HU, 2008.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.

Parashat Va-yakhel
Exodus 35:1–38:20
Triennial Reading: 35:1–37:16
March 1, 2008 / 24 Adar I 5768
This week's commentary was written by Rabbi David Ackerman, Rabbi, National Outreach, JTS.

   
If intricate descriptions of construction details capture your imagination, then Va-yakhel is your parashah! This week, the building of the mishkan begins in earnest as the Torah invites us into its patterned and often repetitive discussion of the ark and menorah, of drapes and coverings, of supporting poles and clasps, of the nitty-gritty of building. Amid the minute details, the Torah carefully hides a truly important life lesson, a teaching that takes the form of contrasting life postures, each connected with a particular character in the narrative.

First we meet Bezalel, the master craftsman who will actually build the mishkan. The Torah describes Bezalel as God's choice for the task, an artisan imbued with "a divine spirit of wisdom, understanding, and knowledge" (Exod. 35:31). At the end of the same paragraph we encounter a fascinating description of the people, one that will surprise anyone involved in Jewish communal life. Daily, the people bring gifts to be used in the building project, and daily, Moses receives a full accounting of contributions. Before long, we learn, the people have given more than required, so much so that Moses calls on them to stop (Exod. 36:3–7)!

In the flow of the Torah's story, Bezalel and the people, each making his or her unique contribution, work together in concert and harmony to complete the task before them. A midrash, however, beautifully complicates the story by suggesting something of a character flaw on the people's part. Midrash Sh'mot Rabbah says

A parable of a young man who arrived at a city and saw them collecting charity. They said to him, "give," and he gave until they told him, "you've done enough." He went further and saw them collecting for a Roman theater. They said to him, "give," and he gave until they told him, "you've done enough."

The young man of the parable makes no distinctions. He gives to charity and he contributes to the Roman theater, hardly a worthy cause in the rabbinic mind. And in each enterprise, he exhibits no adherence to boundaries. He comes off as thoughtless, impulsive, endlessly open to manipulation and persuasion, utterly lacking in roots and foundation. The midrash now applies the parable to its real concern, the Torah and the people of Israel:

So too Israel who gave gold toward the calf until he said to them "enough," and they contributed gold toward the tabernacle until he said to them "enough," as it is written: "For the stuff they had was sufficient for all the work to make it, and too much" (Exod. 36:7). (51:6)

The people exhibit a troubling unsteadiness in the eyes of the midrash. They let their passions get the better of them, failing to think carefully before they act. Their apparent alignment with Bezalel and the building of the tabernacle collapses under scrutiny, as the people's jumpiness fares badly in the face of Bezalel's solid and steady spirit. Again, from Midrash Sh'mot Rabbah:

The world was created with three elements as it is written: "In wisdom God founded the earth, with understanding God established the heavens, with knowledge God broke up the depths" (Prov. 3:19–20). And the tabernacle was made with these three elements as it is written: "and God has filled him with God's spirit, in wisdom, in understanding, and in knowledge" (Exod. 35:31). (48:6)

The midrash couldn't be clearer in its endorsement of Bezalel's spirit, nor in its noting the parallels between human endeavor and the divine work of Creation. Thoughtfulness and deliberation trump unbridled enthusiasm in the rabbinic reading of Parashat Va-yakhel and in our tradition's understanding of a life well lived.

I'm intrigued not only by this juxtaposition of Bezalel and the people, but also by its emergence in the midst of a parashah overloaded with minutiae and technical detail. It does seem to me that steadiness without passion is no more desirable than enthusiasm without boundaries. By placing both extremes before us in the same paragraph, the Torah, I suggest, offers us the ever-present challenge of finding balance. Bezalel's solidity coupled with the people's passion brings the tabernacle into being. While representing distinct personal attributes, the people and Bezalel in fact beautifully complement one another. In all things, we need both qualities—creatively held in tension, calling on us to seek and maintain the balance.



The publication and distribution of the JTS Commentary are made possible by a generous grant from Rita Dee and Harold (z"l) Hassenfeld.
THE JEWISH THEOLOGICAL SEMINARY • 3080 BROADWAY, NEW YORK, NY 10027 • (212) 678-8000
© The Jewish Theological Seminary All Rights Reserved
 

Vissza