2017. július 16 - 22


És szólt Mózes Izrael fiai törzseinek fejeihez, mondván: "Ez az, amit parancsolt az Örökkévaló" (30:2). Heti első kommentárunk a ruzsini cádik, Rabbi Jiszrael nevéhez fűződik: "Az egész Tórában egy helyet találunk, ahol különleges kóvedet kap egy fejedelem, mégpedig Mátot hetiszakasz első versében, amely mondathoz Rási azt teszi hozzá, hogy a fejedelem kiváltsága az, hogy ő tanulhat meg előbb valamit, és csak azt követően Izrael fiai. A zsidó vezetőknek minden más kóved utáni törekvése tilos".

Rási több magyarázatot fűz a párásá nyitómondatához, más részét is vizsgálja a pászuknak. A midrást idézve leírja, hogy Mózes a próféciáit az "így szólt az Örökkévaló" bevezetéssel kezdte, és a prófétai könyvekben ugyancsak ez a formula az uralkodó (több mint 400 alkalommal olvasható). Mose rábénu hozzátesz egy új alakot: "Ez az, amit parancsolt az Örökkévaló".

A lizsenszki cádik (1717-1787) megmagyarázza, hogy mire utalhat Rási: "Vannak olyan cádikok, akiknek a szájából az "így szólt az Örökkévaló" mondat hangzik hatásosabban, míg más cádikok ajkára jobban illik az "ez, az amit parancsolt az Örökkévaló" kifejezés. Úgy tűnik - ha nem is a legradikálisabban - a lizsenszki cádik, áldás emlékére, a vallásgyakorlat sokszínűsége mellett érvel! Nagy, szélesre tárt karmozdulattal kísért skajah!

"Ha valaki fogadalmat tesz az Örökkévalónak, vagy esküt tesz…meg ne szegje szavát; mind aszerint amint kijön szájából, cselekedjék"(30:3).

Hittestvéreim figyelmébe ajánlom fogadalomtétel esetére: Nem érvényes, ha valaki azért tesz fogadalmat, hogy felebarátját rávegye valamire, amit nem gondol komolyan (alkudozás). Eleve érvénytelen, ha túloz, vagy olyat mond, ami lehetetlen. Ugyancsak kizáró tényezőnek számít, ha tévedésből fogadkozik, vagy ha szorult helyzetében (rablónak), ún. kényszerfogadalmat tesz.

Felmentést kap kötelezettsége alól, ha hirtelen - holile vehász - megbetegszik, és emiatt nem tudja fogadalmát betartani…..

A fogadalmak és az eskük annulálva lehetnek egy háromtagú bíróság által. A bíróság rendelkezhet úgy, hogy a fogadalom hibásan vagy tudatlanságból lett megtéve, mondván ha a fogadalomtevő ismerte volna az összes tényt és minden elágazását, akkor nem tett volna fogadalmat vagy esküt.

Példának okáért a bíróság kérdezhet olyasmit a fogadalomtevőtől: ha tudtad, hogy az általad tett fogadalom elmondhatatlan gyötrelmet és szégyent okoz a szüleidnek, akkor tettél volna fogadalmat? Ha nem a válasz, akkor a bíróság rendelkezhet úgy, hogy a fogadalom eleve hibás volt, éppen ezért soha nem volt érvényes.

A Tórában Jákob tett elsőként fogadalmat tett: "És fogadást tett Jákob, mondván: Ha Isten velem lesz, megőriz ezen az úton, melyen én járok és ad nekem kenyeret enni, ruhát felölteni. És visszatérek majd békében atyám házába, akkor az Örökkévaló lesz nekem Istenem, Ez a kő pedig, melyet oszlopnak tettem, legyen Isten háza és mindennek, amit nekem adsz, tizedét neked adom." (1Mózes 28:20-22).

Ráv Cádok HáKohen szerint "ha egy fogalom többször előfordul a Tórában, akkor első megjelenése meghatározza a fogalom lényegét". Mivel Jákob volt az első, ezért az utókor rá hivatkozik a fogadalomtétel alkalmával. Dávid király is így tett: "Aki megesküdött az Örökkévalónak, fogadást tett Jákob hatalmasának. Nem megyek be házam sátrába, nem szállok fel ágyam nyoszolyájára. Nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést. Mígnem találok helyet az Örökkévalónak, lakást Jákob hatalmasának" (Zsoltárok 132:2-5).

A Jákob által elmondottak példaként szolgálnak az utókornak arra nézve is, hogy milyen élethelyzetben lehet/érdemes fogadalmat tenni, egyben a tórai idézethez hasonlóan utal rá, hogy be kell tartani a fogadalmakat: "Bemegyek majd házadba égőáldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat. Amelyekre ajkaim megnyíltak és kimondta szám, szorult helyzetemben" (Zsoltárok 66:13-14).

Egy másik zsoltár már célratörően fogalmaz: "Tegyetek fogadást és fizessétek meg az Örökkévalónak"(76:12). A rabbinikus irodalomból kiderül, hogy mestereink nem lelkesedtek különösebben a fogadalmakért, mert tudták, hogy az emberek elfelejtkezhetnek fogadalmaik teljesítéséről, különösen akkor, ha életkörülményeik kedvezően alakulnak.

Ráv Smuel és Ráv Dimi egyaránt rosszallását fejezte ki, az előbbi szerint: "aki fogadalmat tesz, és megtartja, az is gonosz", míg az utóbbi azt mondja: "mindenki, aki fogadalmat tesz, annak ellenére, hogy teljesíti, vétkes".

Bámidbár könyvének végén a Tóra felsorolja a pusztai vándorlás negyven esztendejének negyvenkét állomáshelyét. A midrás (Tanhuma) úgy véli, hogy e felsorolást meg kell indokolni: "Honnan tudjuk, hogy az élet védelme felülírja a szombatot? Mert írva van (3Mózes 18:5): "őrizzétek törvényeimet és rendeleteimet, melyeket, ha megtesz az ember, élni fog általuk", és nem meghalni miattuk. A körülmetélés kapcsán írva van: "a nyolcadik napon metéld körül...". Végezd el a körülmetélést, akkor is, ha szombat van, nemde ebből van egy kál váhomer (a fortiori)? Ha a milá, amely csak egy porcikáját érinti a kétszáznegyvennyolcból - felülírja a szombatot, akkor maga az ember (testének egésze) nem sokkal inkább?

A Kádos Báruh Hu azt mondta Izraelnek: fiaim, ügyeljetek micváimra, őrizzétek a Tórát, és figyeljétek meg, hány csodát és rendkívüli eseményt cselekedtem értetek, amikor kijöttetek Egyiptomból. Ledöntöttem gyűlölőiteket, átvittelek titeket a tengeren, félelmet és rettegést bocsátottam ellenségeitekre, amint írva van: "akkor megrettentek Edom vezérei". Elpusztítottam az emorit, Szihont és Ógot". Mindez igaz, de mi köze a negyvenkét állomáshelyhez?

"A pusztai negyven esztendő alatt nem hagytalak magatokra benneteket egy pillanatra sem. Bármennyi gyűlölő is kelt ellenetek, nem hagytalak titeket megfutamodni. Hány meg hány kígyót és skorpiót öltem meg miattatok, amint írva van: "aki vezetett téged mérges kígyók, skorpiók, és a szomjúság nagy és rettenetes pusztáján", és nem hagytam, hogy kárt okozzanak nektek".

Ezért mondta a Kádos Báruh Hu Mózesnek: írd le állomáshelyeiket, melyeket bejártak a zsidók a pusztában, hogy megtudják, hány csodát tettem velük minden egyes úton". E felsorolás által végigkísérhetjük őseinket azon az úton, melyet az Egyiptomból való kivonulástól tettek meg a Jordán folyó partjáig, hogy beléphessenek az Ígéret Földjére.

Az útinapló egyben szól Isten könyörületéről, mellyel lehetővé tette, hogy annak ellenére, hogy büntetésből több évtizedes vándorlásra ítélte a pusztai nemzedéket, lehetőséget adott feltöltődésre, pihenésre egyaránt. A negyvenkét állomáshelyből az első tizennégyet a vándorlás első két évében érintették, a negyvenedik évben pedig nyolc helyen álltak meg, ebből kiderül, hogy harmincnyolc év alatt húsz helyen kellett letáborozniuk, ami nem kevés, de nem is elviselhetetlen.

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!

Darvas István
rabb
i

   Copyright © ORZSE.HU, 2017.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.

Vissza