2017. március 5 - 11
 


Az elmúlt heti szidrában a pusztai szentély épületéről olvastunk, mától elsősorban az abban szolgálatot teljesítőkkel foglalkozunk: "ezek a ruhák, amelyeket készítsenek" (28:4), mármint a kohének számára. Ha a papok nem viselték speciális öltözetüket, akkor szolgálatuk érvénytelennek számított. A főpap rendszerint nyolc ruhadarabot viselt (smone bgádim), amelyeket - mivel néhány darabja aranyat is tartalmazott - bigdé záháv (arany öltözék) néven is neveztek.

Az év talán legfontosabb napján, Jom Kippurkor a szolgálat bizonyos részeinél fehér, négy darabból álló (bigdé láván) összeállítás volt a kohén gádol (főpap) dress code-ja. A ruhadarabok közösségi felajánlásokból készültek (Joma 35b), semmilyen kiegészítőt nem vehettek fel (Zeváhim 19a) a kohénok az ávodá (szolgálat) idején, és minden egyes darabja Izrael más-más vétkére hozott engesztelést (Zeváhim 88b). Na, erről biztosan beszélnünk kell!

A Talmudból (Zeváhim 88b) kiderül, hogy a főpap nyolc ruhadarabja milyen vétkekre emlékeztetett. A kockás köntös (ketonet) a vérontásra, a lennadrág (mihneszé bád) az erkölcstelenségre, a palást (meil) a láson hárá vétkére, a süveg (micnefet) a gőgösségre, a homlokra helyezendő lemez (cic) az arcátlanságra, az öv (ávnét) a szív felindult gondolataira, az éfod (éfod) a bálványimádára, a mellvért (hósen) pedig a helytelen ítéletekre hozott engesztelést.

Ezt talán úgy kell értenünk, hogy a szimbolikus jelentéssel bíró öltözék a főpapot figyelmeztette, hogy Izrael mely bűneiért kell nagyobb kávánával (ebben az esetben átélés, áhítat) imádkoznia, a nép tagjait pedig a ruhadarabokhoz kapcsolódó helytelen utakról való megtérésre intette a kohén gádol öltözékének látványa.

Zavarba ejtően fogalamaz a Tóra a tiszta aranyból készült homloklemez (cic) kapcsán, azt követeli ugyanis, hogy "legyen homlokán állandóan" (28:38), amit Áron semmiképpen nem tudott teljesíteni, mert ha nem volt szolgálatban, akkor tilos volt viselnie. Akkor viszont hogy értendő az "állandóan" kitétel?

Az egyik magyarázat szerint a cic állandóan ellátta engesztelési feladatát, akkor is ha nem viselte a főpap, a másik viszont azt állítja, hogy csak akkor használt, ha Áron éppen viselte. Az "állandóan" eszerint arra vonatkozik, hogy a szolgálat idején mindig tudatában kellett lennie a főpapnak, hogy a homloklemez a fején van, és időközönként meg kellett érintenie a kezével. Áron így megtanulhatta, hogy ne legyen soha kézenfekvő, ami fontos (jelesül a szentség), akkor sem, ha úgy is kifejti hatását, hogy éppen nincs vele közvetlen kapcsolatunk.

A mostani szombat az emlékezésé is (Sábát Záhor), mert a purimi események negatív főszereplője, Hámán kapcsán azon felmenőiről olvasunk a második tóratekercsből, akik az egyiptomi kivonulás óta esküdt ellenségei a zsidóknak, ezáltal Istennek is. Az ámálék nép eltűnt az évezredek során, de az attitűd maradt, és ebből fakadóan mestereink minden korban felfedezhették az utódokat.

Tegyünk mi is erre kísérletet, azzal a kitétellel, hogy nem személyeket, hanem mentalitást keresünk, a kiváló író, Darvasi László segítségével: "Ja, igen, és hogy tudd, én elítélem azt a holokausztot. Szívemből ítélem el. Az egy nagyon mocskos dolog volt. De tedd a kezed a szívedre, mi lenne a mi termékbemutatónkkal, ha még állna a zsinagóga. Nem az, hogy örülünk annak, hogy nem áll, de viszont ahhoz, hogy nem áll, igenis tudunk alkalmazkodni. Kötelességünk? Az hát. Ezt nekem senki ne vesse a szemünkre. Alkalmazkodás és teremtés együtt, ez van, ez így működik, ez az idők szava". (Darvasi László: Mert mi nem vagyunk dánok)

A főpap öltözékének talán legkülönlegesebb része az urim és tumim volt. Arra mindenki ügyelt, hogy ne fordítsa le ezeket a kifejezéseket, de persze megpróbálták értelmezni azokat. A legelterjedtebb nézet szerint az urim a világosság, a tumim a tökéletesség szót rejti.

A Tóra parancsa szerint "tedd az ítélet melldíszébe az urimot és tummimot, hogy legyenek Áron szíve fölött, mikor bemegy az Örökkévaló színe elé, és viselje Áron Izrael fiai ítéletét a szívén az Örökkévaló színe előtt állandóan".

Egy magyarázat szerint az urim és tumim tette lehetővé, hogy a hósenen (ítélet melldísze) található betűkkel a főpap kommunikálni tudjon Istennel. Ha a kohén gádol feltett egy kérdést, akkor válasz gyanánt felvillantak a betűk, és a főpapnak már "csak" annyi dolga volt, hogy azokat megfelelő sorrendben olvasva, megértse az Örökkévaló válaszát.

Közeledik Purim, bizonyára sokan megfelelő mennyiségű bort fogyasztanak majd.

Egy alkalommal, amikor Éli volt a főpap, egy Hanna nevű asszony jelent meg nála, aki azért imádkozott, hogy fia szülessen. "Éli közben figyelte a száját, Hanna ugyanis csendben imádkozott, csak ajkai mozogtak, hangja nem hallatszott. Emiatt Éli részegnek gondolta” (1Sámuel 1:12-13).

Miért pont részegnek? Azért, mert az urim és tumim négy betűt villantott fel a főpapnak, amikor Hanna személyéről kérdezett, a hé (), a sin (), a rés (), és a káf () betűt. A főpap úgy gondolta, hogy megfejtette az üzenetet, és a négy betűt ebben a sorrendben olvasta: sikora (), ami részeget jelent.

Tévedett, mert a helyes olvasat ez volt: ksérá (), ami kósert, vagyis megfelelőt jelent. Nem kis különbség. Hanna nem részeg, hanem minden értelemben megfelelő asszony volt, ezért lett ő Sámuel próféta anyja. Ő egy fiúval, mi pedig egy tapasztalattal lettünk gazdagabbak: az isteni üzenetek dekódolásakor különösen körültekintőnek kell lennünk!

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!

Darvas István
rabbi

   Copyright © ORZSE.HU, 2017.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.

Vissza