2008. május 11 - 18

Ezen a héten Mózes III. könyvének utolsó előtti szakaszát, a Böhárt olvassák a zsinagógákban. Jelentése: a hegyen


A Sináj hegy

A földnek is legyen pihenőéve - ezt mondotta az Örökkévaló Mózesnek a Szináj hegyén. "Hat éven át vesd be meződet és hat éven át messed meg szőlődet és gyűjtsed be termését, de a hetedik évben szombat nyugalma legyen az országnak". Lényegében a föld kihasználásának korlátozását minden kultúrnép figyelembe veszi. A legtöbbször a vetésforgó megoldással, amikor a kevésbé víz- és tápigényes növényt ültetnek a birtok egy részére és időnként cserélik az ültetvényt. De esetünkben a smita - tehát a hetedik év - szociális meggondolást is tartalmazott. A tartozások elévültek. A rabszolga is felszabadult. A föld szabaddá vált, ugyanis a magától megtermett búzát, szőlőt és más növényt a gazda saját fogyasztásra hazavihette, de hangsúlyozottan saját fogyasztásra, a rászoruló is arathatott és elvihette. A hétszer hetedik év, tehát a negyvenkilencedik után következő ötvenedik év jóbél (jubileum). Jom Kipur napján megszólaltatták a sófárt, a harsonát és felszabadultak a rabszolgák. Az elzálogosított föld visszaszáll eredeti tulajdonosára. Az ingatlanok (házak) ha nem kerítéssel, fallal elzárt városról van szó. Szintén nem a vagyon, hanem az emberiesség védelme a vezérgondolata a mózesi törvényeknek. "Ne szorongassátok egymást". A föld a Teremtőé, mindnyájan csak bérelhetjük azt.

Ha valaki elszegényedik, és eladja birtokát, segítsen neki rokona. De ha nincs, jóbél évében kapja vissza, ami az övé volt. Ha magát adta el rabszolgának, visszanyeri szabadságát az ötvenedik évben. "De addig se bánj vele szigorúsággal." - int minket az Írás. A befejező figyelmeztetés: ne készítsetek magatoknak bálványokat, faragott képeket, rajzos köveket. "A szombatot meg kell őrizni", a Szentélyt (tehát a templomot, az imaházat) tisztelni kell. Sok tekintetben ezek a szabályok ma is érvényesek, aktuálisak. Izraelben a vallásos kibucok ma is megkímélik földjeiket a hetedik évben. A szombat megtartása ma is a világ bármelyik táján élő embernek kötelessége. A mini-szentélyek, ahogy Ezékiel nevezte a ma imaházait, kell, hogy működjenek, létezzenek. Járjon oda minden jámbor. Ahol bezárják a zsinagógát, ott rövidesen eltűnik a zsidóság. A templomot semmi nem helyettesítheti.

Az üzleti élet becsületességére ez a szidra is felhívja a figyelmet. Fogalmazzanak meg minden adás-vételt pontosan, szerződés szerint, hogy egymás becsapására (lásd lakásmaffiát) ne legyen mód. A Nevelés Könyve (chinuch) szerint ez a józan ész parancsa. Ha nem lenne leírva, meg kellene írni. Tegyük hozzá: le van írva, most már csak minden időben be kell tartani.

Deutsch Gábor
2008


 

 

   

  KOMMENTÁR

Részlet Menáchem Meron: Az élő Biblia című könyvéből
   

BÖHÁR

A JOVÉL ÉV

Zsidó földművesek

Hetiszakaszunk a Smita (7) és a JOVÉL év törvényeivel foglalkozik, Minden 7. évben parlagul kellett hagyni a földeket. Szántás, vetés és aratás tilosak voltak, a készből kellett élni. A Rámbám szerint a törvény a föld erejének kíméléséről intézkedik. (Nem ismerték a vetésforgót.) A 7. évben tilos volt az adósságok behajtása. ("Smitát köszáfim") "Ez a Smita törvénye: hárítsd el az adósságot követelő kezét az adóstól. Ne szorongassa az ő felebarátját és testvérét, mert Smita-év az az Örökkévaló tiszteletére" (Deut.15/1).

Hét Smita év után az 50. év Jovél év volt, a teljes társadalmi szabadság éve. Jomkipur napján Sófár-fúvás útján közölték a néppel a társadalmi és gazdasági szabadságot. "Hirdessetek szabadságot az országban az összes lakosok számára... Ki-ki térjen vissza családjához és földjéhez." (Lev. 25/10)

A Knesszet épülete

Legyen szabad az idézett mondatot jelképként használni a megújhodott Zsidó Állam, Izrael, 50. éves jubileumi évében, a "Jovel" évben. A családhoz való visszatérés jelentheti- a nagy "család", a zsidósághoz való visszatérést. Galutban élő u.n. asszimiláns testvéreink, kik eltávolodtak őseink hagyományától, alkalmat láthatnak az Állam 50. évében közelebb kerülni népünkhöz. "És térjen vissza földjéhez." Akár turistaként, akár új oléként bizony méltó Izrael 50.éve, hogy szétszóratásban élő testvéreink felkeressék a Földet és érezzék; hogy az Ország az egész zsidó nép országa...

A hetiszakaszban leírt Jovél törvények egyik legfontosabb része az u.n. "föld-törvény". A Tóra családi szerencsétlenségnek tartja, ha valaki szükségből kénytelen eladni földbirtokát. "Ha testvéred tönkremegy és eladja birtokát, a hozzá közel álló rokon váltsa ki a birtokot". Vagyis a föld visszavásárlása, "megváltása" az egész család feladata. De ha nem sikerült a visszavásárlás, akkor a Jovél évben visszaszáll az eladott föld az eladó birtokába térítés nélkül.

"A föld nem adható el véglegesen, mert enyém a föld, ti csak ideiglenes tulajdonosai vagytok." (Lev. 25/23) E bibliai mondat értelmében a Keren Kájemet nem adja el, csak bérbe adja a - tulajdonában lévő földeket és pedig 49 - évre! Ezeket a birtokokat a K.K.L. a kis emberek pénzéből vásárolta. Ahogy a Tóra mondja: "Egész országotokban váltsátok meg a földet... egy a testvéreid közül váltsa meg." (Lev. 25/48) Az ősatyáknak megígért ország szent Isten szemében, mert "az Örökkévaló Istened szeme vigyáz rá az esztendő elejétől annak végéig." (Deut. 11/12) A Jovél év a héber szolgának is szabadságot hoz. Még ha nem is szolgál 6 évig (lásd. Ex. 121.fej.) az 50. évben szabadon kell bocsájtani. "Izráel fiai az én szolgáim, kiket kivezettem Egyiptom országából." (Lev. 25/55) Ezért ellenzi a Tóra a héber férfi szolgaságát, akár tolvajlásért adták el, akár megélhetéséért maga adta el magát.
Vagy hat év után szabadult, vagy a Jovél esztendejében.
Érdekes megjegyezni, hogy hetiszakaszunk kétszer használja a "li" (enyém) szót. Izráel népével és országával kapcsolatban "Enyém az ország, és Izráel fiai az én szolgáim." Ez a két "enyém" szó örök kapcsolatot teremt Erec Jiszráel és a zsidó nép között!

A hetiszakaszhoz hasonló témájú prófétai rész (HÁFTÁRÁ) kapcsolódik. Röviddel Jeruzsálem elfoglalása előtt (Nebukadnezár által i.sz.e. 586-ban) Jeremiás prófétát felszólítja az Úr, hogy váltsa ki rokonának, Chánámélnak birtokát Hnátotban.
A próféta csodálkozva fogadja az isteni utasítást, hiszen napok kérdése és Babilónia elfoglalja az országot és Jeruzsálemet. Hogy lehet ilyenkor földet vásárolni. De Isten megnyugtatja a prófétát, "Ahogy én hoztam e népre mind ezt a rosszat, úgy hozom majd reá mindazt a jót, mit megígértem nekik. Fognak Benjámin országában újból földeket vásárolni pénzért, Jeruzsálemben és Júdea városaiban birtokot venni, mert visszahozom elhurcolt foglyaikat, így szól az Úr." (Jer. 32/44).

És Jeremiás kiváltotta a földet... Ma is fontos feladatunk a föld megváltása...
A naptár, a zsidó naptár teszi egy néppé az Izráelben élő és a diaszpórában szétszórt zsidókat. És e naptár ünnepei fejezik ki legjobban az együvé tartozást. "És veszlek titeket az én NÉPEMMÉ és leszek nektek a ti Istenetek" (Ex. 6/7).

 

   Copyright © ORZSE.HU, 2008.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.

Vissza