2008. április 6 - 13 |
|
|
Jelentése: poklosság
A meggyógyult poklossal kapcsolatos teendőkkel kezdi útmutatásait a heti
szidra. A táboron kívül megvizsgálja a pap és ha egészségesnek
nyilvánítja, akkor bizonyos szertartás következett.
Vettek két madarat. Az egyik madarat levágták élő víz fölött, az élő
madarat viszont elbocsátották a mező felé. Ahogy a madár visszanyerte
szabadságát, úgy nyeri vissza a betegségéből felépült ember a
tisztaságát.
A higiénia itt is jelentős szerepet játszik, ki kell mosni ruháját,
megmosakszik vízben, haját, szakállát, szőrzetét levágják és tiszta
lesz. Vegyen két juhot és egy nőstény juhot, ezen kívül lisztáldozatot
kell bemutatnia, olajjal keverve. A megmaradt olajból a főpap a
tenyerére öntött és a poklosságtól megszabadult ember fejére tette
kezét. Valamint tett jobb füle cimpájára, jobb kezének hüvelykujjára és
jobb lábának hüvelykujjára. Szinte úgy, ahogy a papokat avatták fel.
Ezután részletezi a szakasz a házon megjelenő elváltozásnál az előző
szakaszban már ismertetett eljárást.
A nemi betegségről is esik szó, ilyenkor nem helyezték a beteget
karanténba, nem kellett vonulnia a táboron kívülre, de a Szentélyt és a
leviták sátrait nem látogathatta, valamint a szent áldozati ételekből
nem fogyaszthatott.
A mosakodás, fürdés parancsa e két összefüggő és többször együtt
olvasandó hetiszakaszban sokszor olvasható. Bölcseink szerint a
poklosságnak nem csak egészségügyi okai voltak, hanem a következő
bűnökért égi büntetés. Rossz nyelv: vérontás, hamis eskü,
erkölcstelenség, durvaság, rablás, irigység.
Ennek ellenére senkit sem szabad megbélyegezni. A prófétai szakasz a
Királyok Könyvéből (Kir. II. VII. 3-20.) egy elbeszélést ír le, amikor
négy poklos megmentette a várost. Történt Elisa próféta idejében, hogy
Somron városát körülzárta az arámi sereg, nagy éhínséget okozva.
Ilyenkor a kitaszított poklosokra, akik a városon kívül lehettek, senki
nem gondolt. A négy éhező poklos kétségbeesésében elhatároza, mivel
vesztenivalójuk nincsen, elmennek az ellenséges táborba, hátha adnak
nekik enni. Ha megölik őket, legalább nem kínzó éhhalállal halnak.
Megközelítették az arámi tábort, de nem találtak ellenséget. Ugyanakkor
a sátrak telve voltak arannyal, ékszerrel, és finom ételekkel. Mert az
ellenség ló paták zaját hallotta, azt hitték, érkezik a felmentő sereg,
ezért elfutottak. A négy poklos koldus először jól belakmározott,
zsebükbe is raktak sok minden értéket, de aztán eszükbe jutott az éhező
város. Somron kapuihoz mentek, felébresztették a királyt, aki először
cselt szimatolt. Azt hitte, elbújt az ellenség. Felderítőket küldött,
akik jelentették, valóban eltűnt az arámi sereg. Behozták a városba az
ott talált élelmet és kincseket, s kihirdették a négy poklos jóvoltából
menekült meg a város.
|
Deutsch Gábor
2008 |
|
Sábát hágádol
Honnan kapta a Pészáchot
megelőző szombat a nevét? Két válaszunk van rá. Az egyik, hogy ez a
Nagy, azaz a vezető szombatja. Ugyanis a rabbinak, vagy a hitközség
vezetőjének kötelessége Pészách törvényeiről, szokásairól előadást
tartani. A másik az e napon olvasandó Háiftára (prófétai szakasz), egyik
mondatára utal. "Elküldöm nektek Elijáhu prófétát, mielőtt eljön Isten
nagy és félelmetes napja" (Máláchi 3/23). Vagyis a nagy nap, a megváltás
napja."Téves fordítása a hébernek, hogy "Nagyszombat".
A hetiszakasz a bélpoklosság leírásával foglalkozik. Ennek a betegségnek
leírására is a kohanitákra tartozik. A beteget elkülönítik a
társadalomból, mivel fertőző. A midrási hagyomány szerint Isten ezzel a
betegséggel lett büntetve Mirjám, Mózes nővére, mikor testvérét
rágalmazta és csak Mózes könyörgésére gyógyította meg őt Isten. (Num.
12. fejezet.)
A továbbiakban nemi betegségekről van szó férfiaknál, vagy nőknél. Itt
is elkülönítik a beteget a társadalomtól. Gyógyulás után a beteg
tartozik egy bárányt áldozni, vagy ha nincs módjában, egy pár galambot.
A múltheti szidrában a ruházatban lévő "fekélyekről" volt szó. Most a
ház falaiban található "fekélyeket" írja le a Tóra. Valószínűleg a
nedves falak penészét nevezi az írás fekélynek. Az ilyen penészes ház is
"tisztátalan" (TÁMÉ), és aki benne eszik, vagy alszik, az is
"tisztátalan". A penészes ("fekéllyel" súlytott) falakat le kellett
rombolni. A ház "megtisztítása" után is áldozási szertartást eszközölt a
kohanita.
Sábát Hágádol délutánján, azaz a mai napon, olvasni szokás a Hágádá egy
részét. A Hágádá több évszázad irodalmi töredékeinek gyűjteménye.
Elsősorban találunk benne számos Tóra-idézetet. "Gonoszok voltak hozzánk
az egyiptomiak, és nehéz munkákat raktak reánk" (Deut. 26/6.)
"Kiáltottunk az Örökkévalóhoz, atyánk Istenéhez és Ő meghallotta
hangunkat, és látta szenvedésünket, rabszolgaságunkat és elnyomásunkat."
(u.o./7)
"Meghallotta Isten kiáltásunkat és megemlékezett Isten a szövetségről,
amit Ábrahám, Izsák és Jákovval kötött." (Ex. 20/24)
Talmudi és Midrás-idézetek hosszú sora tölti be a Hágádá további
részeit. Mindjárt az első részt,, a négy kérdésre (Má nistáná) adott
válasz PESZÁCH traktátusból vett idézet. "Szolgái voltunk Egyiptomban a
Fáraónak, és kivezetett minket az örökkévaló Istenünk." (117. old.) "Aki
szaporítja az elbeszélést az egyiptomi kivonulásról, az dicséretre
méltó." (u.o.) "Négy fiúról szól a Tóra. A bölcs, a gonosz, a közömbös,
és aki kérdezni nem tud." (Jeruzs. Talmud) "Minden nemzedék úgy kell,
hogy érezze, mintha ő magajött volna ki Egyiptomból." (Peszáchim 116)
Ez a négy típus a mai időkre is vonatkozik. A bölcs jelenti a zálogát a
zsidó nép fennmaradásának. Ő tudni akarja a zsidó nép szokásait,
törvényeit, hogy kövesse őket. Ő azonosul őseivel, és úgy érzi, hogy
velük együtt szabadult a szolgaságból. A gonosz elfordul saját népétől,
idegen szokásokat majmol. Minek nektek ez a szolgálat? - mondja kivonva
magát a közösségből. A közömbös érdektelen és nem hajlandó a közösségért
semmit sem tenni. A kérdezni sem tudó az a gyermek, aki a felnőttek
nevelésére szorul.
Érdekes Midrás-részlet következik ezután. "Kezdetben bálványimádók
voltak őseink, most pedig közel magához vett Istenünk, hogy Őt
szolgáljuk." (Midrás Mözhilta) Ezután a borospoharakat felemelve
mondjuk: "Minden nemzedékben el akartak minket pusztítani, de Isten
megmentett minket kezükből". (Hágádá ima) Azután Misna-részletek
következnek. "Rábán Gámlieé mondja: Aki nem szólt e három dologról az
ünnepkor, az nem tett eleget kötésességének. És ezek: Pészách (az
áldozat), Mácá és Máror (keserű gyökerek). Ezután a Misna megmagyarázza
mind a három dolognak a jelentőségét.
A Hágádá a zsidó nép egyik legkedvesebb könyve. Nemcsak az egyiptomi
elbeszélés, hanem történelmünk alapvető alakulása, szolgaság,
üldöztetés, megváltás, mind benne vannak. Es ha Sábát Hágádákor kis
előleget veszünk a belőle való olvasásból, tesszük ezt azzal a
reménnyel, hogy közel van az igazi, a végső megváltás nekünk és a
világnak, az örök 'béke.
Menachem Meron
2008 |
|
|
|
KOMMENTÁR |
|
Részlet Menáchem Meron: Az élő
Biblia című könyvéből |
|
MÖCORÁ
A nemzedékekről, a
"nagy" szombat kapcsán
Ezt a szombatot nevezik más nyelveken
"nagy" szombatnak. Ez a fordítás nem egészen pontos, mert akkor héberül
úgy hangzanék: Sábát Hágdolá. A Pészach előtti szombat nevét többféleképpen
magyarázzák. Egyesek szerint ez a "nagy" szombatja. Vagyis a közösség
vezetője köteles ezen a napon Pészachról beszélni, más magyarázat az e napra
rendelt prófétai szakasz utolsó mondatára hivatkozik: Elküldöm nektek Élijáhu
prófétát, mielőtt eljön Isten rettenetes nagy napja.
A prófétai szakasz (Háftárá) tele van
változatos és aktuális gondolatokkal.
Az első örökérvényű eszmét a
következő mondat fejezi ki: "Én, az Isten, nem változtam és ti, Jákob gyermekei
megmaradtatok". Mózestől kezdve az összes próféta hirdette a zsidó nép örök
fermmaradását. "Még ha az ellenségeik országában lesznek is, nem hagyom, hogy
megsemmisüljenek." (Lev. 26/44). Így szólt Mose Rábénu: "Elpusztítom a
bűnös államot, de nem pusztítom el Jákob házát". (Amosz 9/8). Ezek Amosz
próféta szavai. Hasonlóképpen prófétálnak Jezsajás és Jeremiás.
De Izrael örök fennmaradásának
feltétele a fent idézett mondat első fele, "Én, az Isten, nem változtam". A
zsidó nép ősidők óta élt, a "Sömá Jiszráél" hitében. Ezt vallották
őseink a gálutban, a római birodalomban, a spanyol inkvizícióban máglyára menők,
ezt mondta a zsidó ember a veszély órájában, vagy a halál torkában. "Halljad
Izrael, az Örökkévaló istenünk egyetlen egy" hitvallása volt népünk
fennmaradásának titka.
A prófétai szakasz utolsó mondatai a
megváltás hírnökéről beszélnek. A hírnök Élijáhu próféta. A Széder estével
és sok népi mondával kapcsolatos Elijáhu történetei a mai Háftárából indulnak
ki. "Elküldöm néktek Elijáhu prófétát" (Máláchi 3/23). A megváltás
idejének egyik legjellemzőbb történetéről olvashatunk e mondat folytatásában.
"Az atyák szívét fiaikhoz fordítom és a fiúkét az atyákhoz". Ez a mondat
azt a gondolatot akarja kifej ezni, hogy az "idők végén" megszűnik majd a
nemzedékek közötti ellentét.
Az emberi társadalom fennállása óta
mindig létezett az öregek és az ifjak között lévő ellentét. Az ifjuság újítani
akar, új eszmékre, új cselekedetekre vágyik, ez biztosította a társadalom
fejlődését. A latin közmondás szerint "az idők változnak és mi velük
változunk". (tempora mutantur et nos mutamur in illis). Ha a "mi" szót az
emberiségre értjük, a közmondás igaz. De ha csak egy nemzedékre, az öregekre
vonatkoztatjuk, kevéssé fogadhatjuk el. A bibliai mondat az "arany"
középutat vallja. Az "öreg" nemzedék megérti az új, fiatal nemzedék
gondolatait, törekvéseit, de a fiatalság nem veti el elődei tanítását. "A
fiúk szívét az atyákhoz fordítom." Az ifjak folytatják az ősök életét,
tanítását is, miután hozzáteszik az újat, az ő életük gondolatait,
tapasztalatait.
Sábát Hágádol tanítása ebben a
gondolatban kulminál: Pészach ünnepe az egyiptomi kivonulás története, örök
eszméket fejez ki a szabadság értékéről, a szolgaság elvetéséről. A zsidó nép
nemzedékről nemzedékre őrizte az ősi hagyományt és a mai "elektronikus"
korszak ifjai is tanulhatnak e hagyományból. Csakis így remélhetjük, hogy Élijáhu
próféta nekünk is hirdeti majd a megváltást.
|
|
|
Copyright © ORZSE.HU, 2008.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a
szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet. |
|
|