Híres magyarországi zsidók

Venetianer Lajos: a lelkész, tudós és lokálpatrióta

Újpesti látkép

Újpest fejlődésében kezdettől nagy szerepet játszott a gróf Károlyi István által betelepített zsidó lakosság.

Lőwy Izsák két testvérével gyárat alapított az akkori Újmegyer területén, amelyet 1835-ben ő nevezett először Új-Pestnek. Levelében így írt róla: „Ez a hely, szorosan a Duna mellett, és a Vác felé vivő országútnál, alig félórányira a fővárostól, kiválóan alkalmas arra, amit mi tervezünk…Hamarosan sokan vonzódnak majd ide, az emberek nálunk munkát találnak és mi jó bánásmóddal bizonyára magunkhoz kötjük őket. Eltűnik a sivárság, és barátunk között fogunk élni.”

Őt választották Újpest első bírájának, 1866-ban pedig róla nevezték el az egyik főutcát, a mai Aradi illetve Kemény Gusztáv utcát. Újabban az egykori Part utca viseli a nevét. Károlyi István támogatta a település zsidóságát, 1839-ben telket ajándékozott zsinagóga építésére.

A következő évben látta meg a napvilágot Kecskeméten, ebben az alföldi városban, ahol már a zsidók is magyarul beszéltek, Venetianer Lajos, egy helyi rabbi fia, aki már a budapesti Rabbiképzőben fényes tehetséget mutatott. Családja Liptószentmiklósról érkezett az Alföldre, apja tudós, jámbor emberként szerzett tiszteletet, testvére érdekes módon református pap lett. Rokona, Venetianer Pál szegedi biológus professzor, Venetianer Rózsi Bartók–tanítvány, zongoraművész és más kiválóságok.

Bölcsészdoktorátust szerzett, néhány évig vidéki hitközségek papja volt, majd 1896-tól az 1886. évben épült szép, új neológ zsinagóga rabbija lett – haláláig. Böhm Henrik és Hegedűs Ármin romantikus stílusú munkája annyira tetszett Újpesten, hogy tizenhárom év múlva rájuk bízták városháza megépítését is. Ekkor már több mint négyezer zsidó élt a városban, megvoltak a szociális intézményeik, 1872 óta működött a Nőegylet, amely már 1895-ben leányárvaházat létesített a József utcában. A messzi Lugosról érkezett fiatal rabbi megfelelt a bizalomnak, felvirágoztatta a hitéletet.

Pedig nem volt könnyű dolga a nagy létszámú, Pest megyében a legnépesebb neológ hitközségben. (A lényegesen kisebb, mintegy száz családot egyesítő orthodox közösség 1866-ban alakult). Elődei közé tartozott Dessauer Béla bibliai szövegkommentátor, a szintén kiváló tudós Stern (Szerényi) Albert, akinek 1884-ben le kellett mondania rabbi hivataláról, amikor reformokat akart keresztül vinni, de Venetianernek sikerült legyőzni a nehézségeket .

Nagy gondot fordított az ifjúságra. Létrehozta a róla elnevezett négyosztályos elemi iskolát, amelynek első igazgatója volt, a Talmud-Tóra tanfolyamokon több mint 200 gyermek kapott vallási ismereteket. Nem véletlen, hogy a cserkészcsapatot róla nevezték el. Megszervezte és támogatta a Legényegyletet, amelyből később a Venetianer Lajos Izraelita Közművelődési Egyesület fejlődött ki.

Csütörtök esténként a Wachsler házban, később a Blasz kávéházban, a mai Attila utca és Árpád út sarkán a különteremben gyűltek össze a zsidó kereskedő és iparos fiatalok, kávé és biliárd mellett. A fiatal rabbi eljött hozzájuk, előadásokat tartott nekik a maga szerény, kedves stílusában. Úgy puhatolta ki az érdeklődést, hogy „kívánatkönyvet”, később dobozt helyezett el, amelybe mindenki jelezte kérdéseit, esetleg névtelenül, és ő erről beszélt, színvonalasan, de érthetően, érdekesen. Volt jelvényük, liliom V-betűvel, amely a Venetianer kezdőbetűje. Olyan népszerűek lettek ezek az esték, hogy a templom bővítése után a hitközség tanácstermében kaptak helyet, most már keddi napon. Jó kapcsolatot tartottak az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) illetékeseivel, különösen a tudós Frisch Ármin kultúrtanácsossal, aki iskolatársa volt Venetianernek. Dalárdát és könyvtárat is alapított, könyveket is adtak ki.

Az Újpesti Főzsinagóga

Az ún. Solós Szeudot („harmadik étkezés”) egylet szervezte a szombat délutáni összejöveteleket. Anyagilag igyekeztek segíteni a rászorulóknak, már 1901-ben megalakult a Maszkil el Dal csoport, kamatmentes kölcsönök nyújtására. Természetesen volt mikve (rituális fürdő), gondolt viselt a még 1844-ben alakult Chevra Kadisára, és előkészítette a halála után megnyílt Aggok Háza alapítását. Halála évében alakult meg a leánycsoport, Venetianer Piroska vezetésével. Prédikációi alatt megtelt a mintegy 1000 üléses főtemplom, de működött a Bocskai utcai régi zsinagóga is, főünnepeken egy pótimaház is. Szükség is volt rájuk, hiszen az újpesti zsidó lakosság gyorsan növekedett, a 20-as években elérte a 15 ezret. Rabbisága alatt a nagy zsinagógaépítő Baumhorn Lipót bővítette ki a nagy zsinagógát, amelyben 1911-ben elhelyezték a földrengésben megrongálódott kecskeméti zsinagóga remek Angster orgonáját.

A zsidó erkölcs

Venetianer Lajos nemcsak Újpesten volt elismert és tisztelt. Már idekerülése előtt Csurgón magyar irodalmat és német nyelvet tanított az ottani gimnáziumban, ahol egy századdal előbb Csokonai is oktatott. A budapesti Rabbiképző szeminárium számot tartott végzett növendéke tehetségére, visszajárt oda, immár tanítani. Az ún. alsó tanfolyamon rendszeresen vallástant, bibliai ismereteket és történelmet adott elő, felső tanfolyamon pedig az izraelita hitfelekezet magyar jogviszonyait és a hitoktatás módszertanát, a nagy tudós Goldziher Ignác halála után a vallásbölcseleti irodalmat is. Docensként 1910 óta a Rabbiképző Intézet vezérlőbizottságának tagja volt.

Élete folyamán nagyon sokat és változatos témákban publikált, 19 könyv és 143 értekezés dicséri felkészültségét. Egyik vezetője volt az IMIT (Izraelita Magyar IrodalmiTársaság) és az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) tevékenységének, mindenki rajongott érte. Frissen végzett amikor 1890-ben Szegeden Fokozatok könyve címen Semtob Ibn Folkerós kéziratos etikai munkáját elemezte, mintegy jelezve az erkölcsi kérdések iránt megnyilvánuló érdeklődését, amely később oly szép tudományos sikereket hozott.

Még Újpestre kerülése utáni évben Héber-magyar összehasonlító nyelvészet címmel írt könyvet, majd a főváros mellől kitekintve A zsidóság szervezete az európai államokban című tanulmánnyal üdvözölte a beköszöntő XX.századot, 1901-ben. Felfedezte, hogy a modern régészet milyen gyakran igazolja a Biblia állításait és ennek 1906-ban egy könyvet szentelt: A bibliai történetek és az újkori ásatások. Az első zsidó orvos-íróról, Asaf Judaeusról írott műve az első világháború vérzivatarában is olyan sikert aratott, hogy Strassburgban kiadták, dacára annak, hogy „Inter arma silent musae” – fegyverek közt hallgatnak a múzsák.

1917-ben a XX. század című folyóirat körkérdést intézett mintegy másfélszáz hazai értelmiségihez a zsidókérdést illetőleg. Alexander Bernát, Cholnoky Jenő, Jászi Oszkár mellett Venetianer véleményére is kíváncsiak voltak. Mérsékelt hangú hozzászólásában tagadta a zsidókérdés létezését Magyarországon, de morális változást kért a hazai zsidóságtól.

Főműve

Halálának évében látott napvilágot főműve A magyar zsidóság története, amely azóta is több kiadást ért meg és a mai napig nagyon fontos forrásmunkának számit, s amelyben – korábbi műveihez hasonlóan - eredeti oklevelek tanulmányozását ötvözi egyéni kutatásaival. Erősen a XIX. századra koncentrál, ezt a könyv alcíme (Különös tekintettel gazdasági és művelődési fejlődésére a XIX. században) is jelzi. Több oka volt e korszak kiemelésének, ezek közül itt hely hiányában csak arra utalok, hogy ez a század a hazai zsidóság gyarapodásának, anyagi és kulturális emelkedésének, egyenjogúsításának és egyúttal magyarosodásának az ideje. Indokolja a gyakori hivatkozást, hogy a könyv megírásának idején a magyarrá válást – a világháborús zsidó véráldozat ellenére, amelyre az újpesti zsinagóga előcsarnokában 65, ma már 91 név emlékeztet – bizonyos csoportok kétségbe vonták, és az egyenjogúság is sérelmet szenvedett a hírhedt numerus clausus törvénnyel, amelynek alapján az ő fiát sem vették fel magyar egyetemre.

Fia, György vegyészmérnöki tanulmányokat folytatott külföldön, de tudását az Egyesült Izzóban hasznosította, 1942-ben munkaszolgálatban bekövetkezett haláláig.

Venetianer Lajos síremléke a
Rákoskeresztúri temetőben

A könyvben (A magyar zsidóság története) sok adat található, táblázatok, számsorok, hatalmas statisztikai és gazdaságtörténeti adatbázist használ, sok művelődéstörténeti adalék színezi gazdag anyagát. Alaposságára jellemző, hogy az 1929-ben megjelent Magyar Zsidó Lexikon is sokat merített belőle.

Ez a nagy munka már a hattyúdala volt. Megjelenése után nem sokkal eltávozott. Temetésén nemcsak Újpest, egy egész ország gyászolta.

Utódja, Friedmann Dénes is tudós ember, irodalmár volt. Sajnos hitközsége is osztozott 1944 szörnyű esztendejében a vidéki zsidóság tragédiájában. Deportálásban többségüket meggyilkolták. Nem segített az olyan kiváló emberek példája, mint Venetianer Lajos volt.

Tavaly volt születésének 140, halálának 85. évfordulója. Emlékezzünk reá tisztelettel!



Források
Deutsch László: Az újpesti zsidó hitközség történetéből
Újpest 1907-2007. Kossuth kiadó Bp,2007.
Hirmann László: Híres újpestiek Kossuth kiadó Bp,2007.
Újpesti egyházak és felekezetek története 1830-1955. Városvédő Egyesület Bp,1996.
Újpesti dr. Venetianer Lajos Izraelita Közművelődési Egyesület története Újpest,1937.

Róbert Péter
2008.01.10