Híres magyarországi zsidók
Venetianer
Lajos: a lelkész, tudós és lokálpatrióta
|
Újpesti látkép |
|
Újpest
fejlődésében kezdettől nagy szerepet játszott a gróf Károlyi
István által betelepített zsidó lakosság.
Lőwy Izsák két testvérével gyárat alapított az akkori
Újmegyer területén, amelyet 1835-ben ő nevezett először
Új-Pestnek. Levelében így írt róla: „Ez a hely, szorosan a
Duna mellett, és a Vác felé vivő országútnál, alig
félórányira a fővárostól, kiválóan alkalmas arra, amit mi
tervezünk…Hamarosan sokan vonzódnak majd ide, az emberek
nálunk munkát találnak és mi jó bánásmóddal bizonyára
magunkhoz kötjük őket. Eltűnik a sivárság, és barátunk
között fogunk élni.”
Őt választották Újpest első bírájának, 1866-ban pedig róla
nevezték el az egyik főutcát, a mai Aradi illetve Kemény
Gusztáv utcát. Újabban az egykori Part utca viseli a nevét.
Károlyi István támogatta a település zsidóságát, 1839-ben
telket ajándékozott zsinagóga építésére.
A következő évben látta meg a napvilágot Kecskeméten, ebben
az alföldi városban, ahol már a zsidók is magyarul
beszéltek, Venetianer Lajos, egy helyi rabbi fia, aki már a
budapesti Rabbiképzőben fényes tehetséget mutatott. Családja
Liptószentmiklósról érkezett az Alföldre, apja tudós, jámbor
emberként szerzett tiszteletet, testvére érdekes módon
református pap lett. Rokona, Venetianer Pál szegedi biológus
professzor, Venetianer Rózsi Bartók–tanítvány, zongoraművész
és más kiválóságok.
Bölcsészdoktorátust szerzett, néhány évig vidéki hitközségek
papja volt, majd 1896-tól az 1886. évben épült szép, új
neológ zsinagóga rabbija lett – haláláig. Böhm Henrik és
Hegedűs Ármin romantikus stílusú munkája annyira tetszett
Újpesten, hogy tizenhárom év múlva rájuk bízták városháza
megépítését is. Ekkor már több mint négyezer zsidó élt a
városban, megvoltak a szociális intézményeik, 1872 óta
működött a Nőegylet, amely már 1895-ben leányárvaházat
létesített a József utcában. A messzi Lugosról érkezett
fiatal rabbi megfelelt a bizalomnak, felvirágoztatta a
hitéletet.
Pedig nem volt könnyű dolga a nagy létszámú, Pest megyében a
legnépesebb neológ hitközségben. (A lényegesen kisebb,
mintegy száz családot egyesítő orthodox közösség 1866-ban
alakult). Elődei közé tartozott Dessauer Béla bibliai
szövegkommentátor, a szintén kiváló tudós Stern (Szerényi)
Albert, akinek 1884-ben le kellett mondania rabbi
hivataláról, amikor reformokat akart keresztül vinni, de
Venetianernek sikerült legyőzni a nehézségeket .
Nagy gondot fordított az ifjúságra. Létrehozta a róla
elnevezett négyosztályos elemi iskolát, amelynek első
igazgatója volt, a Talmud-Tóra tanfolyamokon több mint 200
gyermek kapott vallási ismereteket. Nem véletlen, hogy a
cserkészcsapatot róla nevezték el. Megszervezte és támogatta
a Legényegyletet, amelyből később a Venetianer Lajos
Izraelita Közművelődési Egyesület fejlődött ki.
Csütörtök esténként a Wachsler házban, később a Blasz
kávéházban, a mai Attila utca és Árpád út sarkán a
különteremben gyűltek össze a zsidó kereskedő és iparos
fiatalok, kávé és biliárd mellett. A fiatal rabbi eljött
hozzájuk, előadásokat tartott nekik a maga szerény, kedves
stílusában. Úgy puhatolta ki az érdeklődést, hogy
„kívánatkönyvet”, később dobozt helyezett el, amelybe
mindenki jelezte kérdéseit, esetleg névtelenül, és ő erről
beszélt, színvonalasan, de érthetően, érdekesen. Volt
jelvényük, liliom V-betűvel, amely a Venetianer kezdőbetűje.
Olyan népszerűek lettek ezek az esték, hogy a templom
bővítése után a hitközség tanácstermében kaptak helyet, most
már keddi napon. Jó kapcsolatot tartottak az OMIKE (Országos
Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) illetékeseivel,
különösen a tudós Frisch Ármin kultúrtanácsossal, aki
iskolatársa volt Venetianernek. Dalárdát és könyvtárat is
alapított, könyveket is adtak ki.
|
Az Újpesti
Főzsinagóga |
|
Az ún. Solós Szeudot („harmadik étkezés”) egylet szervezte a
szombat délutáni összejöveteleket. Anyagilag igyekeztek
segíteni a rászorulóknak, már 1901-ben megalakult a Maszkil
el Dal csoport, kamatmentes kölcsönök nyújtására.
Természetesen volt mikve (rituális fürdő), gondolt viselt a
még 1844-ben alakult Chevra Kadisára, és előkészítette a
halála után megnyílt Aggok Háza alapítását. Halála évében
alakult meg a leánycsoport, Venetianer Piroska vezetésével.
Prédikációi alatt megtelt a mintegy 1000 üléses főtemplom,
de működött a Bocskai utcai régi zsinagóga is, főünnepeken
egy pótimaház is. Szükség is volt rájuk, hiszen az újpesti
zsidó lakosság gyorsan növekedett, a 20-as években elérte a
15 ezret. Rabbisága alatt a nagy zsinagógaépítő Baumhorn
Lipót bővítette ki a nagy zsinagógát, amelyben 1911-ben
elhelyezték a földrengésben megrongálódott kecskeméti
zsinagóga remek Angster orgonáját.
|
A zsidó erkölcs |
|
Venetianer Lajos nemcsak Újpesten volt elismert és tisztelt.
Már idekerülése előtt Csurgón magyar irodalmat és német
nyelvet tanított az ottani gimnáziumban, ahol egy századdal
előbb Csokonai is oktatott. A budapesti Rabbiképző
szeminárium számot tartott végzett növendéke tehetségére,
visszajárt oda, immár tanítani. Az ún. alsó tanfolyamon
rendszeresen vallástant, bibliai ismereteket és történelmet
adott elő, felső tanfolyamon pedig az izraelita hitfelekezet
magyar jogviszonyait és a hitoktatás módszertanát, a nagy
tudós Goldziher Ignác halála után a vallásbölcseleti
irodalmat is. Docensként 1910 óta a Rabbiképző Intézet
vezérlőbizottságának tagja volt.
Élete folyamán nagyon sokat és változatos témákban
publikált, 19 könyv és 143 értekezés dicséri
felkészültségét. Egyik vezetője volt az IMIT (Izraelita
Magyar IrodalmiTársaság) és az OMIKE (Országos Magyar
Izraelita Közművelődési Egyesület) tevékenységének, mindenki
rajongott érte. Frissen végzett amikor 1890-ben Szegeden
Fokozatok könyve címen Semtob Ibn Folkerós kéziratos etikai
munkáját elemezte, mintegy jelezve az erkölcsi kérdések
iránt megnyilvánuló érdeklődését, amely később oly szép
tudományos sikereket hozott.
Még Újpestre kerülése utáni évben Héber-magyar
összehasonlító nyelvészet címmel írt könyvet, majd a főváros
mellől kitekintve A zsidóság szervezete az európai
államokban című tanulmánnyal üdvözölte a beköszöntő
XX.századot, 1901-ben. Felfedezte, hogy a modern régészet
milyen gyakran igazolja a Biblia állításait és ennek
1906-ban egy könyvet szentelt: A bibliai történetek és az
újkori ásatások. Az első zsidó orvos-íróról, Asaf Judaeusról
írott műve az első világháború vérzivatarában is olyan
sikert aratott, hogy Strassburgban kiadták, dacára annak,
hogy „Inter arma silent musae” – fegyverek közt hallgatnak a
múzsák.
1917-ben a XX. század című folyóirat körkérdést intézett
mintegy másfélszáz hazai értelmiségihez a zsidókérdést
illetőleg. Alexander Bernát, Cholnoky Jenő, Jászi Oszkár
mellett Venetianer véleményére is kíváncsiak voltak.
Mérsékelt hangú hozzászólásában tagadta a zsidókérdés
létezését Magyarországon, de morális változást kért a hazai
zsidóságtól.
|
Főműve |
|
Halálának évében látott napvilágot főműve A magyar zsidóság
története, amely azóta is több kiadást ért meg és a mai
napig nagyon fontos forrásmunkának számit, s amelyben –
korábbi műveihez hasonlóan - eredeti oklevelek
tanulmányozását ötvözi egyéni kutatásaival. Erősen a XIX.
századra koncentrál, ezt a könyv alcíme (Különös tekintettel
gazdasági és művelődési fejlődésére a XIX. században) is
jelzi. Több oka volt e korszak kiemelésének, ezek közül itt
hely hiányában csak arra utalok, hogy ez a század a hazai
zsidóság gyarapodásának, anyagi és kulturális emelkedésének,
egyenjogúsításának és egyúttal magyarosodásának az ideje.
Indokolja a gyakori hivatkozást, hogy a könyv megírásának
idején a magyarrá válást – a világháborús zsidó véráldozat
ellenére, amelyre az újpesti zsinagóga előcsarnokában 65, ma
már 91 név emlékeztet – bizonyos csoportok kétségbe vonták,
és az egyenjogúság is sérelmet szenvedett a hírhedt numerus
clausus törvénnyel, amelynek alapján az ő fiát sem vették
fel magyar egyetemre.
Fia, György vegyészmérnöki tanulmányokat folytatott
külföldön, de tudását az Egyesült Izzóban hasznosította,
1942-ben munkaszolgálatban bekövetkezett haláláig.
|
Venetianer
Lajos síremléke a
Rákoskeresztúri temetőben |
|
A könyvben (A magyar zsidóság
története) sok adat
található, táblázatok, számsorok, hatalmas statisztikai és
gazdaságtörténeti adatbázist használ, sok művelődéstörténeti
adalék színezi gazdag anyagát. Alaposságára jellemző, hogy
az 1929-ben megjelent Magyar Zsidó Lexikon is sokat merített
belőle.
Ez a nagy munka már a hattyúdala volt. Megjelenése után nem
sokkal eltávozott. Temetésén nemcsak Újpest, egy egész
ország gyászolta.
Utódja, Friedmann Dénes is tudós ember, irodalmár volt.
Sajnos hitközsége is osztozott 1944 szörnyű esztendejében a
vidéki zsidóság tragédiájában. Deportálásban többségüket
meggyilkolták. Nem segített az olyan kiváló emberek példája,
mint Venetianer Lajos volt.
Tavaly volt születésének 140, halálának 85. évfordulója.
Emlékezzünk reá tisztelettel!
Források
Deutsch László: Az újpesti zsidó hitközség történetéből
Újpest 1907-2007. Kossuth kiadó Bp,2007.
Hirmann László: Híres újpestiek Kossuth kiadó Bp,2007.
Újpesti egyházak és felekezetek története 1830-1955.
Városvédő Egyesület Bp,1996.
Újpesti dr. Venetianer Lajos Izraelita Közművelődési
Egyesület története Újpest,1937.
Róbert Péter
2008.01.10
|