"Otthon vagyok, s tudom, 
sok hálával tartozom..."

Beszélgetés Giora Sharonnal

Giora Sharon - Sándor György - Indianapolis város főkántora, világhírű hazanut és operaénekes. Giora Sharon, aki többek között tanítványa volt Tito Gobbinak, újra ellátogatott Magyarországra, szülőhazájába. Az egykori rabbiképzős kántornövendék sikeres előadást tartott az egyetemen Jom Hacmaut, a Függetlenség Napja alkalmából. Ugyanezen a napon a mesterkurzus második részét "vezényelte" le a Módszertani Központ előadótermében. A kaposvári születésű kántor 1964-ben alijázott Izraelbe. 1984-ben meghívásra érkezett Amerikába, a kaliforniai Palm Springsben lett az Isaiah zsinagóga kántora, s ezek után családjával Amerikában telepedett le.

- Jelenleg hol dolgozik?

- Immár 5 éve látom el a kántori teendőket Indianapolis városában a Beth-El Cedek zsinagógában. Korábban tizennégy évig Kaliforniában, majd 1998-tól Clevelandben dolgoztam a Park Synagogban, egy évvel később innen kerültem Indianapolisba.

- A kántor szakma, - mint ahogy az egész zsidó liturgia - hagyományokra épül. Elődök adják át a tudásukat, tapasztalataikat az utódoknak, akik előbb utóbb maguk is elődeivé válnak a következő kántorgenerációnak. Kik voltak a nagy elődök, akikre példaképként tekinthet?

- Elsősorban apámtól tanultam már gyermekkoromtól. Később mesterem lett a pesti hitközség Zoldán bácsija. Az én korosztályom még jól ismeri a nevét. A Dohány utcai templom hitoktatója és gondnoka volt. Sokat tanultam tőle. Lóránd Mártontól a Dohány utcai zsinagóga volt főkántora mellett is tanultam, ő később Strassburgba került. Majd Izraelben három kántormester növendékeként folytattam kántori tanulmányaimat Tel Avivban: Slomo Rawitz, Benjamin Ungern és a Magyarországról elszármazott Vándor Jenő - a lágymányosi templom volt főkántora lettek mestereim.
Mindenekelőtt apám a példaképem. De ugyanígy példaképként tekintek a pesti főkántorra, Abrahamson Manóra és Israel Alterre, valamint a ma élők közül David Bagley-re is.

- Évtizedekkel ezelőtt Izraelbe alijázott. Új bevándorlóként hogyan kezdte Izraelben az életét?

- Nagyon nehéz volt a kezdet! Új nyelv! Új környezet! Új és merőben más kultúra, kultúrák! Hetvenkét különböző nemzetből alakult ki az a zsidó közösség, amit most Izraelként ismerünk. Összetett színes egyveleget alkot, melyben nagyon nehéz megtalálni az embernek a helyét. Voltak konkrétabb problémák az élet minden területén, amikor alijáztunk. De ezek a problémák minden országban ugyanazok. Minden emigránsnak meg kell küzdenie ezekkel, akár Amerikába, akár Ausztráliába akár Izraelbe vándorol ki. A hatvanas években - ebben a tekintetben szerencsésnek mondhatjuk magunkat - segítőkész szeretettel, készségesen fogadtak bennünket, új olékat. Kezdetben munkát biztosítottak, lehetővé tették a nyelvtanulást, volt hol aludnunk. De azután egyszer csak azt mondták: most állj a lábadra! Sikerült. Így - miután már minden segítség nélkül, csak magunkra számíthattunk, - folytattam a tanulmányaimat a középiskolában, majd kántornak tanultam. Katonaság után kerültem az izraeli operához. Lassan sikerült felküzdenem magam a fontosabb szakmai körökbe is. Állandó kántori pozícióm végül csak Netanjan volt, de emellett dolgoztam Haifán és Tel Avivban is. A netanjai hitközség egy progresszív, modern hitközség volt. Nyolc évig teljesítettem itt a kántori feladataimat. Ma is, mint a családomra, úgy gondolok erre a hitközségre.

- Magyarországról napjainkban minimálisra csökkent az aliják száma. Amerikában milyen tapasztalatokat szerzett erről, hogyan érzi a világ zsidóságának és Izraelnek a kapcsolatát?

- Az amerikai alija sem olyan erős. Akik alijáznak, főként fiatalok. Örömmel látom, hogy a régi haluc mentalitás jelentkezik sok amerikai zsidó fiatalban. Izraelt lehet szeretni és támogatni. Egyik módja hogy odaköltözöm, és aktív állampolgáraként tevékenykedem érte, és lehet úgy is, hogy máshol élek, de minden cselekedetem, gondolatom Izrael körül forog. Tevékenységemmel támogatást nyújtok neki. Személy szerint én úgy érzem, esetemben amerikaiként többet tehetek az országért. Minden zsidónak kötelessége szeretni és támogatni Izraelt.

- Budapesten az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem kántorjelöltjei számára vezetett magas szakmai nívójú mesterkurzust. Amerikában is tartott már korábban mesterkurzusokat. Azt itt szerezett tapasztalatairól kérdezném. A magyarországi felnövekvő kántorgeneráció mennyiben más, mint az amerikai?

- Az Amerikában szerezett tapasztalataim szerint a legszembetűnőbb különbség az, hogy ott egészen fiatalokkal dolgozhattam, akik kizárólag ezzel foglalkoztak. A kántor-mesterséget tanulták, kántorként dolgoztak. Ez töltötte ki mindennapjaikat. Magyarországon a kántorhallgatóknak hivatásuk mellett polgári szakmájukkal is foglakozniuk kell, s ez rengeteg időt elvesz tőlük, amit fordíthatnának az énektanulásra. A kántornövendék ugyanakkor mindenhol kántornövendék. A képességek széles skálán mozognak, s a különbségek száz meg száz félék lehetnek, akár hangszínre, hangképzésre, szövegtechnikára gondolok. Ami igazán fontos, hogy a magyarországi kántornövendékek is szívvel - lélekkel művelik ezt a hivatást, kitartó akarattal tanulják mindazt, amit a kántorszakmában tudni kell.

Ez Magyarországon különösen fontos, hiszen ezek az emberek, akik kántornak tanulnak, lehetővé teszik, hogy a kisebb közösségekben is megvalósulhasson a vallásos hitélet, egy - egy péntek este vagy nagyünnep.
Voltak a kurzuson kimondottan jó képességű jelöltek is, de úgy hiszem, itt az az elsődleges feladatuk, hogy életben tartsák és továbbvigyék a zsidó liturgiát. Ezt a feladata mindegyik növendéknek. Akit meghallgathattam, teljesíteni tudja és teljesíti is.

- Megismertük Giora Sharont a kántort és operaénekest. Meg szeretnénk ismerni Giora Sharont, a férjet és családapát is!

- A feleségemmel az operaszínpadon ismerkedtünk meg. Clara romániai származású, és jól beszél magyarul is. Amerikában már nem folytatta énekesi pályáját. A hitközségünk óvodájában dolgozik, ahol a gyerekek száma meghaladja a kétszázat. Csodálatos hivatást választott magának.
Gyermekeink Izraelben születtek. A lányunk Anat 22 éves, és májusban diplomázik, tanár lesz. A fiunk Juval 21 éves, üzleti igazgatást tanul, ő is idén szerzi meg diplomáját.

- Magyarországon született, élt Izraelben, amerikai állampolgár, Amerikában él. Egy ember, aki három országhoz kötődik. Hogyan férnek el egy emberben a három különböző országhoz fűződő érzései?

- Bennem ragyogóan! Soha nem volt identitászavarom. Mindhárom ország elszakíthatatlan kapoccsal köt magához. 
Magyarország a szülőföldem. Ideköt az anyanyelv, a gyermekkori emlékek, a barátok, a kultúra. Ez mind olyan dolog, melyekre halála pillanatában is emlékszik az ember. A körülmények azonban úgy alakulhatnak, hogy az ember rákényszerülhet, másik hazát, másik otthont válasszon magának. Ehhez mindenkinek joga van.
Izrael az az ország, melyért meghalni is képes volnék. Harcoltam a háborúiban, s a háború olyan köteléket alakít ki az ember és az ország között, mely szintén eltéphetetlen kapocs. Izraelben lettem gyermekből felnőtt, tanulóból kántor és operanövendékből operaművész. A gyermekeim is itt születtek.
Amerikába már felnőttként kerültem, s ez az ország volt, ahol kiszélesíthettem, teljesebbé tehettem a kántori - énekművészi karrieremet. Mindazonáltal lojális és törvénytisztelő polgára vagyok az Egyesült Államoknak.
A három ország közül éppen bárhol is tartózkodjam, tudom, otthon vagyok, s tudom, sok hálával tartozom mindegyiknek.

2004.04.27
Pári Mirella (OR-ZSE)