A Goldziher Szalon

Új zsidó tudományos-kulturális fórum alakult az OR-ZSE és a Wesley János Főiskola részvételével, célul a zsidó tudományos irodalom ápolását tűzve ki, az új kiadványok megtárgyalása által. Nem egyszerű könyvbemutatókat akarnak, hanem inkább a tudományos védésre emlékeztető összejövetelek, találkozók szervezését.

Első alkalommal Borsi-Kálmán Béla: Zsidók Temesvárott…és széles e világban című, a Kisebbségkutatás Könyvek között a Lucidus kiadónál megjelent Esszék a magyar-zsidó (zsidó-magyar) szimbiózis történetéből című munkáját elemezte a szakmai közönség.

A szerző bemutatkozása utalt személyes élményeire, amelyeket még Romániában élt meg, majd ismertette könyvét. Temesvár sajátos nemzetiségi helyzet, az ottani zsidóság története, amely Magyarországon egyedülálló szefárd gyökerekkel is rendelkezik jó példa a hazai polgárság "nemesedésére", a magyarosodás előrehaladására. Ott sem volt könnyű a zsidók sorsa, egyes források a"bánat gyermekeinek" nevezik őket, már a visszafoglaló Savoyai Jenő is üldözte a helyi zsidóságot. (Legismertebb szobra a budai Várban a zsidó Róna József munkája!) Rengeteg nevet említ, a jegyzetanyag meghaladja a tanulmány egyharmadát. Egyaránt idéz zsidó és más szerzőktől, kevéssé ismert munkákból is. Meglepő pl. hogy Vészi József elképzelés a Kárpát-medence jövendő magyar többségéről megelőzte Rákosi Jenő álmát a 30 millió magyarról. Felhívja a figyelmet a kettős, esetleg hármas identitású lakosok tömegére, akiket minden számítás a maga táborához sorol.

Tükrözi a temesvári munka jelentőségét, hogy noha a kötet kisebbik felét teszi ki, a felkért bírálók (Kulcsár Bea és Halmos Károly) és a többi hozzászóló is vele foglalkozott, pedig a többi négy tanulmány is megérdemli a figyelmet.

A szerző szerényen "gondolatkisérletnek" nevezi Az izraeli-palesztin viszony az Egyesült Államok jelenlegi (az ezredforduló körüli) geostratégiai törekvései fényében című 100 oldalas (ebből több mint 40 jegyzet) szintézisét, amely alternatívákat és lelkiállapotokat szembesít egymással. Egyaránt hivatkozik Herzlre és Bibóra, külpolitika és magyar értelmiségiek véleménye is helyet kap lapjain. Az USA friss túlhatalma sok veszélyt rejt magában, és ennek súlypontja egyre inkább a Közel-Keletre fókuszál. Az orosz alija és a neo-konzervatívizmus elemzése után a zsidó állam jövőjét kutatja. Több eshetőséget villant fel, némelyiket borzasztó olvasni.

"Összegzés és kitekintés:Töprengés a honi antiszemitizmus természetéről, avagy óvatos javaslatok a magyar-magyar viszony rendezésére" már rövidebb, de ez nem csökkenti a mű alaposságát. Sok kérdést tesz fel, de többségüket nem válaszolja meg, ami nem jelenti nála a problémák elhallgatását, bár értékeli Mészöly Miklóst aki bár foglalkozott a zsidókérdéssel, de végül nem publikált. A szerző javaslatai valóban óvatosak. Felvet olyan negatívumokat, mint a visszajövő deportáltakkal szembeni cinkosság, vagy a klientúrák kiépülése. Figyelmeztet arra, hogy az emlékek kibeszélése még nem jelenti azok feldolgozását.

Címében már nem, tartalmában igen zsidótárgyú a Nacionalizmus és magyar értelmiség 1989-1997 között, avagy a "népi(es)-urbánus vita"- mai olvasatban. Itt már kevesebb a név és lábjegyzet, talán mert rövidebb korszakot dolgoz fel, de a sok forrás bizonyítja az előbbiek során már megismert alaposságát. Két csoportra osztja a magyar értelmiséget: a vidékieket az egyik, az urbánusokat a másik politikai párthoz (mindkettő megszűnt!) sorolja. Más indításból ugyan, de zsidó ügyben mindkét csoport hibázott!

Nála meglepően rövid tanulmány zárja a könyvet: Fejtő Ferenc, a par excellence magyar polgár. Hamisítatlan, igazi magyar úriembernek nevezi, régi szellemi ismerősnek, a magyar polgárság prototípusának. Ismét utal saját romániai gyermekkorára, Szinérváralja említésénél

talán helye lett volna az 1919-ben a bevonuló románok által a székely hadosztály támogatása miatt agyonlőtt tucatnyi zsidónak.

Érdekes könyv színvonalas vitájával nyitotta meg működését a Goldziher Szalon. Reméljük a folytatás sem hoz csalódást!

Róbert Péter
2016.06.06