Szociális munkások Gilvánfán

2017 áprilisában az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Felekezeti szociális munkás szak hallgatói a MAZSIHISZ támogatásával terepkutatásban vettek részt. Dr. Békési Ágnes terepvezető tanárral és Dr. Háberman Zoltán tanszékvezetővel a szak első éves hallgatói a Baranya megyei Gilvánfára utaztak.

A 419 fős település, mely Baranya megye dél-nyugati részén, az Ormánság közepén fekszik, egyike Magyarország legszegényebb településeinek. A kutatásnak része volt a Pécsi Hitközségen történt látogatás. Goldmann Tamás a pécsi Hitközség elnöke tartott előadást a pécsi zsidóság történetéről és a pécsi Szeretetotthonról.

A kutatómunka középpontjában a közfoglalkoztatás, az oktatás helyzete egy szegregált településen, és a 0-6 év között kisgyermekek óvodai helyezésének kérdése állt.

A hallgatók a feladatra hónapokon át készültek Dés Julia szociológussal, Békési Ágnes egyetemi docenssel, valamint Heindl Péterrel a gilvánfai tanoda jogászával, akik kellő mennyiségű szakirodalommal, kutatási élményeik beszámolóival készítették fel a hallgatókat arra, hogy milyen szempontok alapján érdemes belekezdeni életük első kutatómunkájába. A kezdeti, bátortalan lépések még a statisztikai adatok böngészésével, a megfelelő szakirodalom elolvasásával teltek. Majd ezt követően kezdtek kialakulni a munkacsoportok, és mindenki számára körvonalazódott, hogy ki, milyen területen szeretné elkezdeni a kutatást. Az adatgyűjtés segítségével egy tudományosan megalapozott képet próbáltak kialakítani Gilvánfa helyzetéről, arról hogy ma Magyarországon miért és hogyan alakulhatnak ki szegregátumok.

Gilvánfán 2008 óta működik Tanoda, melyet pályázati forrásból a Számá Dă Noj (Vigyázz Reánk) Egyesület a Szent Márton Caritas Alapítvánnyal közösen hozott létre. Gilvánfán a tanoda jogásza, Heindl Péter segítette a munkát, aki mellesleg a pécsi Hitközség aktív tagja, és a tanoda lelke.

Nagy segítség volt Orsós Edit, aki gilvánfai lakos és a kezdetek óta dolgozik a tanodában.
Edit mindent csinál. Ha kell, korrepetál, éneket tanít, beszélget, kézműveskedik, vagy lelket ápol.

Heindl Péter elmondta, hogy a közösségi ház akkori célja nem kevesebb volt, mint a településen élő hátrányos helyzetű családok támogatása, a középiskolás fiatalok tanulmányi előmenetelének segítése és különböző hiánypótló foglalkozásokkal bent tartani ezeket a fiatalokat az oktatási rendszerben.

A kutatócsoportok nem burkolt célja volt a kapcsolatépítés: fontosnak tartották, hogy a résztvevőknek jó kapcsolata alakuljon ki a gilvánfai emberekkel. A terepmunka második napján már célirányosan, az előre egyeztetett interjúalanyaikkal találkoztak. Az anyaggyűjtésnél eleinte főleg résztvevő megfigyelésre támaszkodtak, majd interjúkat készítettek, családtörténeteket hallgattak, végül kötetlen beszélgetésekkel, közös játékkal oldották az ismeretlenség korlátait köztük, a családok és a gyerekek között.
Harmadik, egyben az utolsó nap délelőttjén még ellátogattak a gilvánfai Biztos Kezdet Gyerekházba és a helyi óvodába.

Ellátogattunk Pécsre is, ahol Goldmann Tamás, a Pécsi Hitközség elnöke vezette végig a csoportot a csodálatosan szép zsinagógán és történeti kiállításon, ahol megismerhették a pécsi zsidóság történelmi múltját, majd bepillantást nyerhettek a Dr. Szántó László Szeretetotthon életébe is, ahol nagyszerű prezentációt adott elő az elnök az idősellátásról, és a látogatás alkalmával világossá vált, hogy az idősek otthona nem egy ún. elfekvő, ide nem meghalni jönnek az emberek. A lakók nagy többsége aktív életet folytat. „Szerelmek születnek, barátságok mennek tönkre, szeretnek és civakodnak”. Ugyanolyan lázas készület előz meg egy-egy jeles napot, vagy ünnepet, mint otthon tették. Csak egy kicsit másképp.


Pallagi Benedek első évfolyamos szociális munkás hallgató így foglalta össze a kutatás élményeit:

Nagyon jó benyomásokat és szakmailag kimagasló tapasztalatokat tudtunk összegyűjteni ebben a három napban. Csoporttársaimmal láthattuk, hogy hazánkban egyre több gyermek születik olyan családba, ahol a róla való gondoskodás akadályokba ütközik. Ezeket az akadályokat célzott segítéssel és az önálló életvezetésre való ösztönzéssel lehet és kell támogatni. Fontos, hogy az ilyen helyzetbe került családok esetében a segítség minden esetben el is jusson a közösségekhez, családokhoz, így megkönnyítve a felmerült problémák megoldását.

Végezetül pedig, ahogy nézegetem a jegyzeteimet, azon gondolkodom, hogy mi az, amit a kutatómunkánk végeztével magunkkal tudtunk hozni a körénk gyűlő gyerekektől, a tanodában biztonságot találó fiatalságtól, a szegénységét takargató anyától. Talán az önzetlen és feltétel nélküli szeretetet és elfogadás érzését. Cserében pedig nem tehetünk mást, mint adni magunkból valamit, tiszteletet, odafigyelés és odafordulást anélkül, hogy bármit is várnánk érte, mégis kapunk. Mosolyt az arcokra, emlékezetes pillanatokat, felejthetetlen emlékeket.


Néhány kép Dániel Fülöp képeiből.


Dr. Háberman Zoltán
 tanszékvezető
2017.05.24