Vissza

   

2001. október 6

   
A mi országainkban
Tisri 21. (okt. 6.) napját félünnepként tartjuk számon.

Ilyenkor bizonyos könnyítést engedélyeztek bölcseink. Lehet főzni, járművön közlekedni, de azért tudnunk kell, hogy a napok az ünnephez tartoznak, ezért csak annyi tevékenységet végezzünk, amennyi feltétlenül szükséges.

A néphit szerint ha e napon
nem látható az ember  fejének
árnyéka, az szerencsétlenséget
jelent

         

Kiemelkedik a sorból Tisri hó 21-e, (okt. 6.) az utolsó félünnep, amelynek elnevezése Hásáná rábá, a nagy segítség napja. Ennek előestéjén sok helyen egész éjjel tanulnak, imádkoznak, mert ez az utolsó lehetséges "kiskapu". Ha Ros hásánákor nem döntöttek sorsunkról, az engesztelés napja nem hozta meg a bocsánatot, még lehet egy reményünk, a nagy segítség napja, a Hásáná Rábá. Ezért az előimádkozó fehér köntösben, nagy ünnepi dallamokkal recitálja az imát. Ilyenkor a négy növényből álló csokorral felvonulást tartunk a templomban és bízunk abban, hogy ünnepi fohászunk meghallgatást nyer.

Deutsch Gábor

  

  KOMMENTÁR

Részlet Menáchem Meron: Az élő Biblia című könyvéből
  

FÉLÜNNEP

Bölcseink előrelátók voltak, mikor Pészách és Szukkot első és hetedik napja közé félünnepeket iktattak be (chol hámoéd). Mert lehet ugyan hét napig maceszt enni, lehet hét napig örvendezni, de nehéz hét napig szüneteltetni a közlekedést, zárva tartani a bankokat, üzleteket, stb. Így van ünnepünk is, hétköznapunk is. Ki-ki azt a részt helyezi előnybe, ami neki hasznosabb, kellemesebb. Félünnep szombatján nem olvasunk hetiszakaszt, hanem egy részletet Mózes 2. könyvéből. (Ex. 33/12-34) A Tórarészlet Isten és Mózes párbeszédét tartalmazza és a Gondviselés útjait vizsgálja. Az aranyborjú imádása után Mózesnek sikerült Istent kiengesztelni és haragját Izraelről elhárítani. Mózes szavai: "Ha kegyet találtam szemedben, tudasd velem a te útjaidat" (Ex. 33/13).
A Talmud szerint (Beráchot trac.) Mózes az isteni igazság útjait kereste. "Miért jó a sorsa a gonosznak és rossz az igaznak?" Választ nem kapott rá. "Megkönyörülök akaratom szerint" - szólt Isten (Ex. 33/19).

Mózes felmutatja az új
kőtáblákat

Mózes látni akarta Istent. "Nem láthat engem élő ember" (u.o. /20). "Láthatod mögöttes részemet, de a nem képemet" (u.o. /23). Természetesen nem érthetjük e mondatot szó szerint. Talán azt jelenti: a megtörténteket megismerheted, de nem a jövőt.

Mózes két új kőtáblát hozott le a hegyről azok helyett, amiket haragjában összetört. Az összetört táblák is helyet kaptak a Frigyszekrényben, mert nem a kő szent, hanem a rávésett Tízparancsolat szelleme!

Végül Isten kinyilatkoztatta Mózes előtt u.n. 13 tulajdonságát (sloseszre midot), melyek központjában a könyörület foglal helyet. Mózes tovább könyörgött a nép számára bocsánatért az aranyborjú bűne miatt. Arra hivatkozott, hogy Izrael "nyakas" nép, de jó értelemben is. Hitéért sokan fognak közülük mártírhalált halni.

 

Ez a félünnepi Tóra-részlet megelőzi az ünnepekről szóló részt.

Ezúttal a három zarándokünnep mezőgazdasági hátterét írja le a Tóra. Pészách az első kalászérés ünnepe, Sávuot a búzaaratás és a zsengék napja, végül Szukkot a betakarítás ideje. Mindhárom ünnepen Jeruzsálembe kellett zarándokolni a húsz éven felüli férfiaknak (u.o. 34/27).
Érdekes befejezése van az ünnepekről szóló résznek. A Sávuotról írt néhány mondat ezzel a kitétellel fejeződik be: "Ne főzd meg a gödölyét anyja tejében" (Ex. 34/26). Nehezen érthető, milyen kapcsolat van e mondat és Sávuot ünnepe között.

Kutatók (köztük Áchád Háám) úgy találták, hogy az aratás ünnepén közös áldozatot mutattak be a bálványimádók a termékenység és a szerencse isteneinek. Astarténak, a termékenység istenének a tej volt a jelképe. Gádnak, a szerencse istenének a gödölye. Így ez a bálványimádók hálaáldozata volt, ami természetesen tilos volt nálunk az aratás ünnepén, Sávuotkor. Ez csupán kutatók feltevése. Egyébként ez a mondat az alapja a húsos és tejes ételek keverési tilalmának.

Külön érdemes megemlíteni az e napra rendelt prófétai szakaszt (Ezekiel, 38. fejezet). Szukkot első napján Zechárjá próféta felhívást intézett a világ népeihez, hogy ünnepeljék meg Jeruzsálemben Szukkot ünnepét. A sátor ugyanis a béke szimbóluma. "És lészen, hogy az összes népek közül évről évre feljönnek Jeruzsálembe leborulni a Seregek Ura előtt és megünnepelni Szukkot ünnepét" (Zechárjá 14/16).

A próféta szerint az ünnep a világbéke ünnepe lesz. Ahogy az esti imában mondjuk: "Terítsd reánk a béke sátrát" (Mááriv-ima). Ugyanakkor a mai napon Ezekiel próféta látomását olvassuk Góg és Magóg háborújáról.
Az idők vége előtt hatalmas seregek támadnak Jeruzsálemre. E seregek pusztulása jelenti majd Izrael és a világ végső megváltását.
"Az idők végén eljössz majd Izrael hegyeihez, a néphez, mely sok országból gyűjtetett egybe és biztonságban él. Azon a napon, mikor Góg Izrael földjére lép - mondja az Örökkévaló Isten - felgerjed ellene haragom... És megszenteltetem sok nép szeme láttára és tudni fogják, hogy én vagyok az Örökkévaló" (Ezekiel 38/18, 23).

Vajha vége lenne nemcsak Góg és Magóg, hanem minden népek háborújának és az egész emberiség élvezhetné a béke sátrának áldásait!

   Copyright © ORZSE.HU, 2000.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a
szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.

Vissza