- Százhetven évvel ezelőtt hunyt el MÁHÁRÁM MINC, Müncz Mózes -

Okmányok szerint már a XIV. század elején éltek e helyen zsidók, és a XV. században már hitközséget alkottak. A nagy tradícióval rendelkező közösség a XVIII. század végén, Günsburger Nátán halála után, új vallási vezetőt választott, a Podóliában, 1750 körül született Müncz Mózest. 1790-ben foglalja el őrhelyét, s a rabbihivatalt negyvenegy esztendőn át töltötte be. Nagy vallási felkészültsége, széleskörű műveltsége, a háláchában való jártassága tette alkalmassá, hogy elfogadják és tiszteljék személyét. (Lásd: Jichák Joszéf Kohén: Háchméi Hungáriá veHászifrut Hátoránit Bá. Jerusálájim, 1997. pp 6-10)

A székfoglalót követő esztendőben "rendkívüli" eseményben volt része Óbuda előkelőinek és polgárságának. 1791. nyarán Sándor Lipót nádor érkezett a városba. A zsidóság számára - vallási értelemben - komoly kérdést vetett fel az előkelőség látogatása. Hiszen Sándor Lipót bevonulása Áv hó 9-ét, - tehát a böjt napját - megelőző szombatra esett. Érdekes vallási döntés született: akik egész évben borotválkoznak, azoknak - tekintettel az esemény jelentőségére - most is lehetőségük adódik, s ápolt külsővel jelenhetnek meg az ünneplő tömeg között.

Dr. Büchler Sándor A zsidók története Budapesten című könyvében, amelyet az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Tencer díjjal jutalmazott, az előbb említett eseményről így ír: "Augusztus 6-án, szombaton érkezett megismerni Sándor Lipót nádor, Ferencz trónörökös, Károly főherceg fényes vendégnép kíséretében, a gettó érzelmeit Müncz Mózes tolmácsolta - héber beszédben, mely kellemes benyomást gyakorolt az urakra, de a legnagyobb megelégedéssel magát a rabbit és a hitközséget töltötte el, mely ez idő óta adta megismerni a rabbinak hivatalos okmányaiban a "gáon" címet. A rabbi héber beszédét a hitközség lefordította németre, kinyomtatta és több példányt gyönyörű kötésben átnyújtott a királynak, a főhercegnek és a magyar méltóságoknak.”

Később még inkább emelkedik Müncz pályájának csillaga, Pest vármegye hitközségei, és rabbijai felett gyakorolja a felügyeletet, mely ténykedése ellenkezéseket és számos problémát is felvetett.
Tudományos munkásságából kiemelkedik egyetlen héber nyelvű munkája, amely a Széfer Máhárám Minc címet viseli, s amelyet Prágában nyomtatnak ki 1827-ben. Ebben, a fia, Háráv Joszéf Jichák Minc által sajtó alá rendezett, huszonhét fejezetre bontott responzorikus műben mutatkozik meg a Talmudban való nagy jártassága.

Gyakorlati kérdésekben a korszak messze legismertebb egyéniségéhez, Hátám Szoférhoz fordul. Midig a hagyomány őre és rendíthetetlen követője volt. Ugyanakkor Chorin Áron aradi rabbi, a korszak egyik vitatott egyénisége, a túlzó liberalizáció gondolatának harcosa törekvései és eszmeisége ellen Müncz Mózes felvette a küzdelmet.