IN MEMORIAM Kármán György z'cl (1933-2008)


Kármán György, ahogyan emlékeinkben őrizzük

A tanár urat frissen felvett konzervatóriumi hallgatóként ismertem meg. A Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium Ének szakának volt a korrepetitora.

A növendékek között nagy tisztelet és szeretet övezte. Végtelen türelemmel bánt a hallgatókkal, külön hangsúlyt fektetve egy-egy mű zenei, irodalmi, történelmi hátterére. Ha egy darab amin dolgoztunk beérett, lementünk Fekete Mária ének tanárnő termébe és ezt mondta: "Na Marikám ezt hallgasd meg!" és elővezettük a darabot.

Szárnyalt az ember miközben a tanár úr kísérte és Ő a darab végén összekacsintott a tanárnővel. Ez volt számunkra a legnagyobb dicséret. Később zeneakadémistaként is visszajártam a Konzervatóriumba, ha találkoztunk mindig érdeklődött, milyen anyagot tanulok hol tartok szakmailag, érdekelte a diákjai szakmai előre menetele. Később operaénekesi pályám elsodort minket egymástól.

Mikor megtudta, hogy tanítok, hívott az OR-ZSE kántor szakára hangképző tanárnak. Mesélte, most indítják a szakot és oly nagy a hiány kántorokból, hogy a huszonnegyedik óra utolsó utáni percében vagyunk. Megtisztelő volt egykori tanáromtól való felkérés és szakmailag is kihívás volt számomra a feladat.

Most csupa fájdalmasan szép emlék tódul elém Vele töltött évek kapcsán.
Eszembe jut az első kántor vizsga az egyetemünk Oktogonális termében. Évtizedek után az első kántor "csapat". Milyen eleganciával és büszkeséggel konferálta fel a vizsgázó fiúkat beszélve a művekről, kedvesen olykor némi kis humorral egybekötve, bemutatva a fiúkat a zsúfolási megtelt teremben.

Vagy amikor az elsős kántorszakos hallgatók koncertet adtak Szegeden a zsinagógában, az Ő szülővárosában, milyen büszke volta fiúkra, ahogy fiatalosan fölszaladt az orgonához és hosszú percekig orgonált, azon az orgonán ahonnan elindult zenei pályafutása, ahogy karon fogott és megmutatta a zsinagóga melletti iskolát, mesélt gyerekkoráról a család deportálásáról, megmenekülésükről.

Szakmai megbeszéléseink, ahol mindig külön hangsúlyozta a magyarországi dallamok megőrzésének fontosságát, a neológ zsidó hagyomány ápolását. Ahogy pedagógusként egy-egy növendéktől számon kért valami hiányt, mennyire nem lehetet nemet mondani Neki. Az első végzős kántorhallgatók újpesti diplomahangversenye, amit boldogan szerkesztett a MTV az Utódok Reménysége című műsorába.

Eszembe jut az a pillanat amikor 2008 május 16.-án az Oktogonális teremben tartott tudományos előadáson a rektor bejelentette, hogy Kármán tanár úr állapota a kórházban rohamosan romlik és közös erővel imádkozzunk érte, döbbent csend lett úrrá a teremben.

És az a pillanat amikor utolsó útjára kísértük el. A ravatalozó zsúfolásig megtelt hozzátartozóival, kollégáival, növendékeivel.

Eszembe jut milyen volt hallani kántor kollégáitól és növendékeitől a Siviszi dallamát, egyszerre volt szívbemarkoló és felemelő érzés, növendékei vitték felváltva koporsóját. Utolsó útját is a szeret és a hála övezte.

Miközben ezeket a sorokat írom Richard Strauss: Zueignung című dala jut az eszembe, aminek utolsó sora így hangzik "…habe Dank.” Köszönet a tudásért, a szeretetért és a szakmai megbecsülésért.

Tanítványod

Székelyhidi Hajnal
2013.05.26