Domán István köszöntése 80. születésnapján


Folyó év november 27-én, szerdán - Kiszlév hó 22-én - az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Módszertani Központjában az egyetem Rektori és Egyetemi Tanácsának, tanári karának és hallgatói önkormányzatának képviseletében jubileumi ünnepséget rendeztek dr. Domán István főrabbi az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem tanára, c. egyetemi tanár, 80. születésnapja alkalmából.

Az eseményen megjelent Domán Katalin, az ünnepelt főrabbi hitvese, valamint László Miklós, a Budapesti Zsidó Hitközség Hunyadi -téri körzetének elnöke, valamint az egyetem munkatársai dolgozói, és hallgatói. Schőner Alfréd rektor-főrabbi meleg szavakkal üdvözölte a jelenlévőket, majd röviden összefoglalta dr. Domán István rabbinikus, oktatói pályájának és publikációs tevékenységeinek leglényegesebb állomásait. 

Domán István 1922. november 17-én született Budapesten. A négy polgári iskola befejezése után jesivában folytatta tanulmányait. Mivel ebben az iskola típusban világi tárgyakat egyáltalán nem oktattak, ezért a hosszú tanulmányi idő után elhatározta, hogy a világi tárgyakból is képezi magát. 18 éves korában engedélyt kapott a kerületi főigazgatóságtól, hogy egy évben két osztályt is elvégezhetett, és így 3 év alatt tette le a vizsgákat, a Madách Imre Állami Főgimnáziumban. Utolsó vizsgáit már sárga csillaggal a mellén fejezte be. Nem sokkal utána munkaszolgálatra hívták be, 1945-ben tudott csak bejutni a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol főleg történelmet és művészettörténetet hallgatott. Egyetemi tanulmányaival párhuzamosan hallgatója lett az Országos Rabbiképző Intézetnek is. 1948 decemberében doktorált "summa cum laude" minősítéssel. Disszertációjának tárgya kapcsolatban volt a Bibliával. Címe: Jónás próféta történetének ábrázolása az ó-keresztény emlékeken. Rabbi-vizsgát 1950-ben tett volna, vagy tehetett volna, miután minden elővizsgája kitűnő eredménnyel sikerült. Azonban az akkori idők szélsőséges politikai körülményei, és az egyetem tanulmányi osztálya arra kényszeríttette, hogy középiskolai tanári vizsgát téve világi állást vállaljon. Így a rabbi-vizsgát el kellett halasztania. Az 1956-os forradalom után az Egyesült Államokba emigrált, ahol hosszú éveken át hittanárként működött. Családi okok miatt és dr. Scheiber Sándor professzor invitálására, akivel egyébként állandó levelezésben állt, visszatért Magyarországra és 1965-ben sikeres rabbi-vizsgát tett. Éveken keresztül működött rabbiként különböző hitközségekben, és folytatott tudományos munkát Scheiber professzor irányítása alatt. 1981-óta a Rabbiképző Intézet Talmud tanáraként működik. Scheiber professzor kérte meg arra, hogy a Holocaustban elpusztult magyarországi jesivák történetét és folklórját kutassa, és vegyen részt a Magyarországi Zsidó Hitközségek Monográfiái című sorozat írásában is. Ezekre a magyar zsidóság fennmaradása és az elpusztultak emlékének megőrzése miatt volt feltétlenül szükség. 

Rabbinikus pályájának fő állomásai: Kaposvár, Szeged, Újpest, és az utolsó évtizedekben a Hunyadi téri körzet.

Az MTA Néprajzi Kutató Intézet megjelentette a Talmudi folklór témájáról írott dolgozatsorozatát. Amely a konferencia anyagával együtt látott napvilágot. 1990 és 91-ben előadója az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Judaisztika -Hebraisztika tanszékének. 1992-93-ban és 96-97-ben előadója az Eötvös Lóránd Tudományegyetem folklór tanszékének. 1996-ban Scheiber Sándor díjat kapott.

2002-ben az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Rektori tanácsa egyhangú határozatában életműve elismeréseként 80. születésnapja alkalmával díszoklevélben részesítette. 
1948-ban doktorált a Pázmány Péter Tudományegyetemen keresztény régészetből, ókori történelemből, és művészettörténetből. Minősítése "summa cum laude".
1950-ben történelem és földrajzszakos tanári oklevelet is szerzett. 
Anyanyelvi szinten beszél angolul, németül, és jiddisül, kiváló ismerője a bibliai és a talmudi hébernek valamint az arameus nyelvnek.

Megjelent tanulmányai és könyvei közül megemlítendő:

1. Az első magyarországi zsidótörvény elleni tiltakozás az amerikai sajtóban. In.: MIOK Évkönyv 1975-76.
2. Az amerikai magyar sajtó vélekedése a második magyarországi zsidótörvényről In: MIOK Évkönyv 1979-1980.
3. Amikor még volt remény In: MIOK Évkönyv 1986-93.
4. A győri zsidóság története. Monografikus feldolgozás 1930-47 között. Megjelent Budapesten 1979-ben. /Könyv/
5. A Budapesti Zsidó Múzeum. In: Kritika 1988/6.
6. A felekezetek közötti békéért. In: Kritika 1988/2.
7. Fordítani a fordíthatatlant. In: Kritika 1990/3.
8. Magyar zsidók és az anyanyelv ápolásáért külföldön. In: Nyelvünk és kultúránk. 59.
9. A magyarországi jesivák. In: A hagyomány kötelékében. Akadémiai Kiadó, Budapest 1990.
10. A magyarországi jesivák növendékeinek szerepe, a magyar nyelv és kultúra megőrzésében. In: Vallásosság és népi kultúra a határokon túl. Budapest 1990.
11. A magyarországi jesivák történetéből. In: Egyházak a változó világban. Esztergom 1991.
12. Zsidó anekdoták kincsestára. Bevezetés és jegyzetek. Orpheus Kiadó, 1991. Ez könyv formájában.
13. A jótékonyság a Bibliában. Ökumenikus Nyári Egyetem Kecskemét. 1993.
14. A kisebbségi érzésről egy rabbi szemével. In: Diakonia 1992/4.
15. A rendszerváltás elemzése zsidó szemmel. In: Pax Christi International, Brüsszel, 1993.
16. Zsidó ünnepek In: História 1992/10
17. Felelősségünk az élő világért /Ökomenikus Tudományos Szimpózium, 1994.
18. Bibliai képeskönyv. Városok. Tárgyak. Színhelyek. In: Kritika: 1992/1.
19. Talmud /Fordítások a Talmudból/ Origó-könyvek, 1994.
20. Stories about the "Rebes" in the World of the Yeshivas. In: Folk Narrative and Cultural Identity, Budapest, 1995.
21. Folkloristic Character of the Hungarian Yeshivas in the Last Century. In: Folk Narrative and World View, Peter Lang Europaischer Verlag der Wissenschaften, Frankfurt am Main, 1996.
22. Nyomtatásban meg nem jelent kötetek: A jesivák története, azaz egyetemi előadások. Budapest 1999.
23. 2001-ben jelent meg összefoglaló munkája az Ulpius Ház kiadásában. A Talmud iskolák titkai. 

A családias hangulatú ünnepségen a rektor méltatta dr. Domán István több évtizedes, áldásos rabbinikus pasztorális, oktatói, kutatói és publikációs tevékenységét. A magyar rabbikar egyik legtekintélyesebb rabbijaként, tudósaként, számos nemzetközi tudományos szervezet vezetőségi tagja, a nemzetközi és hazai felekezetek közötti párbeszéd élharcosa, és utoljára de messze nem utolsósorban, köztiszteletben álló családjának és híveinek szeretetével körülvett, koncepciózus vezető. Olyan személyiség, aki szüleinek rabbi házában magába szívta zsidóságunk iránti egyértelmű elkötelezettségét, s melynek szellemében élt és él, teljes szellemi és fizikai frissességben, szolgálva a magyarországi és a világ zsidóságának ügyét. 

Jubileumi születésnapján nagy szeretettel és több évtizedes barátsággal és elismeréssel köszöntötték dr. Domán István főrabbit, és nagyrabecsülésük jeleként az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem díszoklevelével tüntették ki.

 

 

 

Szabai J.

2002.12.15.