Vissza a D'vár Torá-hoz

  

TRUMÁ


"És szólt az Ö. Mózeshez, mondván: beszélj Izrael fiaihoz, hogy hozzanak nekem szent adományt, minden férfiútól, akit szíve erre buzdít, fogadjátok el a nekem szóló szent adományt." M. XXV. 1.

A Szentély alapanyagainak gyűjtőakció által való mozgósítása volt az első nagyarányú megmozdulás a megújult zsidó nép életében. Aranyat, ezüstöt, rezet, bíbort, bisszusvászont, táchásbőröket, sittimfákat, olajakat és illatos füstölőszereket, drágaköveket adakozott a nép rendkívül bőkezűen. A számadás során kiderült, mindenből több van a szükségesnél. Bölcseink dicsérik ezt az adakozó szellemet, de ugyanitt megjegyzik: "Ha a zsidókat felkérik adakozásra mindig, mindenkor, minden körülmény között adnak. Ha felkérik őket adakozzanak a Szentélyre, adnak. Ha felhívják őket, hogy adjanak az aranyborjú részére, adnak." Tulajdonképpen ezen két esemény kíséri végig Smot könyvének Trumá heti szakasza után következő részeit: a Szentély építése és a XXXII-XXXIV. Fejezet, az aranyborjú bűnének elbeszélése.

Izrael felszabadult rabszolgaságából, I-n kinyilvánította neki a törvényt a Szinajon. Közössége azonban itt nem szűnik meg. A Mindenható felszólítja Mózest, hogy Szentély építsen, mely látható jele annak, hogy az Örökkévaló Izrael között lakozik. "És készítsenek számomra Szentélyt, hogy közöttük lakozzam." M. II. XXXV. 8.
Szentély, héberül: mikdás. I-n, aki a Szinájon lakozott, amit az Ő kezei alkottak, most abban a Szentélyben fog lakni, amelyet Izrael fog felépíteni, és a frigysátor egy vándorló Szináj lesz.

"... hogy közöttük lakozzam..." - héberül: vesáchánti betochám. E fogalomból származik a sechina szó, mely az I-i jelenlét, I-nek egyik, átvitt értelmű neve a rabbinikus irodalomban.

"... hogy közöttük lakozzam..." - érdemes megfigyelni, hogy a Tóra nem mondja: benne lakozzam, hanem közöttük lakozzam, vagyis a nép közepette. A Szentély nem volt I--n lakóhelye, hanem annak a szentségnek a jelképe, amelynek az izraeliták életén uralkodnia kellett, amennyiben I-n közelében akarnak maradni. Távol kellett tartani magukat mindentől, ami tisztátalan, mert I-n közöttük van. A Szentély tehát a szentség forrása t Izrael gyülekezete számára.

A Szentélyt és annak tárgyait, mint ahogy azt előbb már láthattuk (arany, ezüst, réz stb.) érékes, értékálló anyagból készítették. A Szentély hordozható szerkezetű volt, mert kísérnie kellett az Izraelitákat vándorlásaik során a sivatagban. A Szentély három részből állt:
1. Volt egy külső udvar, amely körül volt véve oszlopokon függő szőnyegekkel.
2. Az udvarban a bejárattal szemben volt az áldozati oltár, mögötte a papok mosdóhelye.
3. Az udvar nyugati részén volt a tulajdonképpeni sátor. Ezt egy függöny két helyiségre osztotta: az egyik ezek közül, amelybe csak a papok léphettek be, volt a Szentély. Itt volt az asztal, a gyertyatartó és a füstölő oltár. A második helyiség volt a szentségszentje. Itt volt a Szövetség ládája. Ide csak a főpap léphetett be, ő is csak egyszer egy évben, az Engesztelés napján. (A főpapi szolgálatról Mózes III. 16. fejezetében olvashatunk részletesen.)

Trumá heti szakasza pontosan leírja a Szentély felszereléseinek és azok elkészítésének pontos, részletes útmutatását. Így a frigyládát, a színkenyér asztalát, a lámpatartót, vagyis a Menórát; a hajlék szőnyegeit és takaróit, a hajlék deszkáit, a függönyt, az égőáldozati oltárt és a hajlék udvarát.

Maga a Szentély több száz éven át teljesítette küldetését. Hűségesen elkísérte a népet sivatagi bolyongásai során, majd a negyven év leteltével bevitték az "Ígéret Földjére" és ott Gibeonban, Silóban, Kirját-Jeárimban funkcionált, amíg Salamon király fel nem építette a Templomot. Gyakorlatilag minden magyarázó megegyezik abban, hogy a Szentély jelkép is volt. Célja, hogy az embereket szellemileg és lelkileg befolyásolja, összetartsa.

Ezen szellemi és lelki összetartozás kísérje ezt a szombatot, és ennek a gondolatnak a fényében kívánok mindenkinek: shábát shálom!

Budapest, 2002. február 15.

Szalai Ágnes
Judaisztika tanár szak, Gimel

Vissza a d'VAR Torá-hoz