"És szólt az Ö. Mózeshez, mondván: beszélj Izrael fiaihoz, hogy hozzanak nekem
szent adományt, minden férfiútól, akit szíve erre buzdít, fogadjátok el a nekem
szóló szent adományt." M. XXV. 1.
A Szentély alapanyagainak gyűjtőakció által való mozgósítása volt az első
nagyarányú megmozdulás a megújult zsidó nép életében. Aranyat, ezüstöt, rezet,
bíbort, bisszusvászont, táchásbőröket, sittimfákat, olajakat és illatos
füstölőszereket, drágaköveket adakozott a nép rendkívül bőkezűen. A számadás
során kiderült, mindenből több van a szükségesnél. Bölcseink dicsérik ezt az
adakozó szellemet, de ugyanitt megjegyzik: "Ha a zsidókat felkérik adakozásra
mindig, mindenkor, minden körülmény között adnak. Ha felkérik őket adakozzanak a
Szentélyre, adnak. Ha felhívják őket, hogy adjanak az aranyborjú részére,
adnak." Tulajdonképpen ezen két esemény kíséri végig Smot könyvének Trumá
heti szakasza után következő részeit: a Szentély építése és a XXXII-XXXIV.
Fejezet, az aranyborjú bűnének elbeszélése.
Izrael felszabadult rabszolgaságából, I-n kinyilvánította neki a törvényt a
Szinajon. Közössége azonban itt nem szűnik meg. A Mindenható felszólítja Mózest,
hogy Szentély építsen, mely látható jele annak, hogy az Örökkévaló Izrael
között lakozik. "És készítsenek számomra Szentélyt, hogy közöttük
lakozzam." M. II. XXXV. 8.
Szentély, héberül: mikdás. I-n, aki a Szinájon lakozott, amit az Ő kezei alkottak,
most abban a Szentélyben fog lakni, amelyet Izrael fog felépíteni, és a frigysátor
egy vándorló Szináj lesz.
"... hogy közöttük lakozzam..." - héberül: vesáchánti betochám. E
fogalomból származik a sechina szó, mely az I-i jelenlét, I-nek egyik, átvitt
értelmű neve a rabbinikus irodalomban.
"... hogy közöttük lakozzam..." - érdemes megfigyelni, hogy a Tóra nem
mondja: benne lakozzam, hanem közöttük lakozzam, vagyis a nép közepette. A Szentély
nem volt I--n lakóhelye, hanem annak a szentségnek a jelképe, amelynek az izraeliták
életén uralkodnia kellett, amennyiben I-n közelében akarnak maradni. Távol kellett
tartani magukat mindentől, ami tisztátalan, mert I-n közöttük van. A Szentély tehát
a szentség forrása t Izrael gyülekezete számára.
A Szentélyt és annak tárgyait, mint ahogy azt előbb már láthattuk (arany, ezüst,
réz stb.) érékes, értékálló anyagból készítették. A Szentély hordozható
szerkezetű volt, mert kísérnie kellett az Izraelitákat vándorlásaik során a
sivatagban. A Szentély három részből állt:
1. Volt egy külső udvar, amely körül volt véve oszlopokon függő szőnyegekkel.
2. Az udvarban a bejárattal szemben volt az áldozati oltár, mögötte a papok
mosdóhelye.
3. Az udvar nyugati részén volt a tulajdonképpeni sátor. Ezt egy függöny két
helyiségre osztotta: az egyik ezek közül, amelybe csak a papok léphettek be, volt a
Szentély. Itt volt az asztal, a gyertyatartó és a füstölő oltár. A második
helyiség volt a szentségszentje. Itt volt a Szövetség ládája. Ide csak a főpap
léphetett be, ő is csak egyszer egy évben, az Engesztelés napján. (A főpapi
szolgálatról Mózes III. 16. fejezetében olvashatunk részletesen.)
Trumá heti szakasza pontosan leírja a Szentély felszereléseinek és azok
elkészítésének pontos, részletes útmutatását. Így a frigyládát, a színkenyér
asztalát, a lámpatartót, vagyis a Menórát; a hajlék szőnyegeit és takaróit, a
hajlék deszkáit, a függönyt, az égőáldozati oltárt és a hajlék udvarát.
Maga a Szentély több száz éven át teljesítette küldetését. Hűségesen
elkísérte a népet sivatagi bolyongásai során, majd a negyven év leteltével
bevitték az "Ígéret Földjére" és ott Gibeonban, Silóban,
Kirját-Jeárimban funkcionált, amíg Salamon király fel nem építette a Templomot.
Gyakorlatilag minden magyarázó megegyezik abban, hogy a Szentély jelkép is volt.
Célja, hogy az embereket szellemileg és lelkileg befolyásolja, összetartsa.
Ezen szellemi és lelki összetartozás kísérje ezt a szombatot, és ennek a gondolatnak
a fényében kívánok mindenkinek: shábát shálom!
Budapest, 2002. február 15.
Szalai Ágnes
Judaisztika tanár szak, Gimel |