Vissza a D'vár Torá-hoz

  

Az omerszámlálás (szfire) napjai


Peszáh második napjának estéjétől, áldás kíséretében kezdtük el számlálni a napokat, melyeket egészen sávuot előestéjéig, hét teljes héten át végzünk. E napok számolása a Tóra utasítása, hiszen így olvashatjuk: "És számláljátok magatoknak a napokat az ünnep másnapjától (peszáh), attól a naptól, midőn hozzátok a lengetés omerjét; hét teljes hét legyen. A hetedik hét után való napig számláljatok ötven napot..." -M.III. XXII,15-16.
Ez az időszak volt az árpa aratásának ideje Izrael földjén, ekkor mutatták be a jeruzsálemi Szentély fennállásának idejében az Örökkévaló iránti hála jeléül, áldozatként az egy kéve (omer) árpából kicsépelt magvakat. Ma már nincs Szentély, nincs áldozatbemutatás, helyette van az emlékezés, a napok számlálása: az omerszámlálás.
E napok azonban összekötő napok is, összekapcsolják az egyiptomi kiszabadulást (peszáh) a Szináj-hegyi kinyilatkoztatással (sávuot), a törvény elfogadásával. Jelképezik, hogy a szabadság önmagában még nem old meg mindent, hiszen az egyik ember szabadságának szükségszerűen gátat vet egy másik ember szabadsága. Kívánatosak és szükségesek bizonyos rendező elvek, mindenkire egyaránt vonatkozó értelmes szabályok. A szabadság adományával rendelkező egyének néppé válásához törvények kellenek. A szabadságot az Örökkévaló adta peszáhkor, a törvényeket az Örökkévaló adta sávuotkor. A szabadságtól a törvényekig, az értelmes rendező elvekig, az életszabályokig vezető időbeli út az omerszámlálásnak, a szfirének a napjai. Ezen időszak, e hét hét napjaihoz több szomorú, de hála az Örökkévalónak, immáron néhány örömteli esemény is kötődik.
A Talmud szerint ezekben a napokban halt meg Rabbi Ákivának 24 000 tanítványa (Jevámot 62b). Valószínű azonban, hogy a tanítványokat a Bár Kohbá/Bár Koszibá felkelés leverését követő római megtorlásban ölték meg 135-ben, és így elveszítette a zsidóság majdani tanítóit és a függetlenség közeli kivívásának reményét is egy jó időre.
A középkorban (1096 tavaszán) a Szentföld mohamedánok alóli felszabadítására, az Izrael földje felé vonuló keresztes hadak "vitézei" és a velük lévő csőcselék ekkor pusztította el a németországi nagy és virágzó zsidó központok: Speyer, Worms, Mainz, stb. városok zsidó lakóit.
1648-ban e napokban sok tízezer ártatlan lengyelországi és ukrajnai zsidót mészároltak le a Bogdán Hmelnyickij vezette felkelés során a kozákok, az ukrán és a lengyel parasztok.
Az elmúlt évszázadban, a felvilágosult, művelt és civilizált XX. század derekán, 1944-ben, ezen időszakban kezdődött a magyarországi zsidóság megbélyegzése, a vidéki zsidók gettókba kényszerítése, majd deportálása és tervszerű meggyilkolása.
A soá kataklizmája után azonban a maradék zsidóságnak és leszármazottainak a szfire gyászos napjai közé immár örömnapok, örömünnepek is ékelődtek. Ijjár ötödikén, a szfire huszadik napján ünnepeltük a független zsidó állam, Izrael kikiáltásának 54. évfordulóját: a jom háácmáutot. Ezt a napot is azonban megelőzte egy szomorú nap: Izrael hősi halottainak emléknapja (jom házikáron lehálálé mááráhot Jiszráél).
Még szintén a szfire idejére, annak is negyvenharmadik napjára esik egy viszonylag újkeletű örömnap: Jeruzsálem napja (jom Jerusálájim), hiszen az úgynevezett "hatnapos háború" idején e napon, 1967. ijjár 28-án, szabadították fel Jeruzsálemet nyugati részét az izraeli csapatok, és egyesítették újra az addig mesterségesen és tragikusan megosztott város két felét.
Az omerszámlálás mostani hagyományait, szokásait a minden örömtől, vigadalomtól való tartózkodás szabja meg, így e gyászos napok alatt nem veszünk semmi újat (ruha, edények), nem vágatunk hajat, nem kötünk házasságot, tilos zenélni és táncolni. E napokban a hagyományos szombatköszöntő éneket, a Löhá dodi...-t is más (gyászos) dallammal énekeljük; valamint a mártírokra emlékezvén szombatonként mondjuk az Áv háráhámim... kezdetű imakölteményt is.
A gyászos napokat csak az omerszámlálás 33. napja (lág báomer), valamint az Izraelben, és a magyarországi zsidó közösségek egy részében, a fentebb említett Izrael függetlenségi napja (jom háácmáut) és Jeruzsálem napja (jom Jerusálájim) szakítják meg.
Az szfire napjaiba eső szombat délutánonként a Misna egyik traktátusát, az Atyák fejezeteit (Pirké ávot) szokás tanulmányozni. Itt olvashatjuk Rabbi Eleázár ben Ázárjá egyik örökérvényű tanítását: "Ha nincs Tóra: nincs dereh erec; ha dereh erec: nincs Tóra; ha nincs bölcsesség: nincs istenfélelem; ha nincs istenfélelem: nincs bölcsesség; ha nincs tudomány: nincs értelem; ha nincs értelem: nincs tudomány; ha nincs liszt: nincs Tóra; ha nincs Tóra: nincs liszt."-Misna, Ávot III,17.

Dr. Oláh János docens
 

Vissza a d'VAR Torá-hoz