|
2004. január 30.
ORZSE KIDUS
Ezen a héten olvashatjuk Mózes II. könyvének Bo elnevezésű hetiszakaszát. Ebben folytatólagosan meséli el nekünk a maradék három csapást , amelyek attól függően, hogy melyik oldalon állunk, lehet csapás illetve csoda is. Természetesen a zsidók számára a csodát jelenti, míg az egyiptomiak csapásként élik meg ezeket a jelenségeket.
Egyszer egy Tanárom azt mondta, hogy a csoda nem attól csoda hogy megtörtént, hanem attól, hogy éppen ott, és éppen akkor történt meg. - De attól függetlenül, hogy a zsidók csodaként élik meg ezeket a csapás-csodákat , az Örökkévaló szavaiból kiderül, hogy hirdetnünk kell, de azzal a célzattal, hogy a későbbi korok emberei arra gondoljanak, hogy ehhez fogható nem lesz soha többé.
A 8. csapás, a sáskajárás, sem győzi meg a Fáraót, de az utána következő sötétség sem. Ez a csapás, akárcsak a harmadik és a
hatodik, előzetes figyelmeztetés nélkül jön. Ez a csapás igen érzékenyen érintette az Egyiptomiakat, bár csak három napig tartott, de az állami bálványkultusz főistenét, Rát, a
napistent sújtotta. Ekkor azonban az Örökkévaló végső elhatározásra jut és a legfájdalmasabb csapást tervezi a Fáraó és egész Egyiptom ellen, mégpedig az elsőszülöttek halálát. Figyelmezteti azonban a zsidókat, hogy hogyan kerülheti el ez a csapás az Ő házukat. " És legyen a vér számotokra jel a házakon, ahol ti vagytok és látva a vért, elkerüllek benneteket és nem lesz sújtó csapás pusztító közöttetek, amidőn megverem Egyiptom országát."
Ez a mód pedig az, amely a jelenkori MEZÜZÉNEK felel meg. Ezt alátámasztani látsszék az a Tórai mondat is, melyet a mezüze pergamenlapján találunk:
" És írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra. Azért, hogy sokasodjanak napjaitok és gyermekeitek napjai a földön."
De ma már nem csak az elsőszülötteket védi, hanem az egész házat megóvja a rossz ellen. Amellett, hogy védelmez minket, még tudatosítja a zsidóság lényegét is, az Egyistenhitet, akkor amikor bemegyünk otthonainkban és mikor elhagyjuk otthonainkat, hiszen a kialakult gyakorlat szerint :bejövet és kimenet is megérintjük a Tóra-i szöveget. A két Tórai idézet közül az egyik a zsidóság legfőbb imája a Smá Jiszroélt. Mint ahogy Smában is olvashatunk a mezüzére vonatkozó parancsolatról. A másik idézet a Vehájá amely az ezzel a szóval kezdődő Tórai mondatok az I-teni ígéretről, a jutalomról szólnak, hogy ha megtartjuk az Örökkévaló parancsolatait, valamint a büntetésről, ha letérnénk a Tórában kijelölt útról.
De nem csak a mezüze parancsa maradt fenn mindmáig , hanem, hogy ekkor kapták meg Izrael fiai a pészách parancsolatait, amelyeket megtartanak mind a mai napig. " És tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert ezen a napon vezéreltem ki seregeiteket Egyiptom országából és tartsátok meg ezt a napot nemzedékeiteken át örök törvényül. Az első hónapban a hónap tizennegyedik napjának estéjétől egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonnegyedik napjáig, napestig. Hét napon át kovász ne legyen található házaitokban, mert aki kovászosat eszik, legyen kiirtva az a lélek Izrael gyülekezetéből, akár idegen, akár honos az országban."
A tizedik csapás volt a legmeggyőzőbb. A Fáraó már a két előző csapásnál is megingott, de erősebbnek bizonyult gőgje. Eddig hajlandó volt feláldozni egész Egyiptomot, most már tehetetlen volt. Ezt a csapást kétségtelenül a zsidók
istenének tulajdonította, és felszólította Mózest és Áront az azonnali kivonulásra.
A kivonulás megkezdődésével, megszűnt az évszázadokon át tartó rabszolgaság és megkezdődött egy önálló és szabad akarattal rendelkező nép kialakulása. Ahhoz, hogy egységes néppé kovácsolódhassanak, még hosszú és rögös út állt előttük, amelyben csak és kizárólag az Örökkévalóba vetett hitük nyújtott segítő kezet. Az eltelt idő alatt nagyon hosszú utat tettünk meg, de hogy mennyi áll még előttünk csak az Örökkévaló tudhatja és mi csak remélhetjük, hogy népünk megszolgálja, hogy továbbra is velünk maradjon.
|
